Írok pár gondolatot a 2016-os év legdrágább egyben legjelentéktelenebb politikai témájáról, mert politológia szakon esettanulmány lesz húsz év múlva. Az összes akkori túlbuzgó, seggnyaló, pedelázó főokos Mráz Ágoston-klón zárthelyi előtt és alatt és után is többször ki fogja rá verni, az biztos.
Az illusztráció jegyében Habony Árpád és Bakondi György is nyugodtan aludhat, soha egyetlen átlag magyart sem fog több muszlim származású bevándorló bántani, megrövidíteni, leköpni, mint saját fajtája (balástyai rém, martfűi rém, móri mészáros stb). Ennek okán lelkifurka nélkül lehetett a Jobbik kiszorítását, a Fidesz nemzeti(-radikális) politikai erőtérbe benyomulását csodálatosan fölfűzni, hogy ezáltal az a bizonyos kétmillió (?) biztos szavazó méginkább öntudatos, mozgósítható, fegyelmezett, szemellenzős jó polgár, honfitárs legyen. Eszébe ne jusson semmikor a sok ellopott állami adóforint, úniós támogatás, a sarkából kifordított nyomtatott média, káderekkel föltöltött piaci szektor, oligarchává erősődő stróman hadsereggel stabilizált gazdasági fölény miatt 2018-ban esetleg másra és ne a Fideszre voksolnia.
Kellett hozzá a népszavazáskori ikszelés, mint gyakorlás és Gyurcsány, plusz a baloldal szektaszerű önkasztrálása miatt egy új ellenségfaktor. Lett és elérte a várt eredményt a fejekben. De csak egy kicsit. Ugyanis a tulok magyar gyorsan felejt. A migránsokat a mindennapokba 2017 januárja után már a kölni bugyiba nyúkálás napi kétszázszori fölemlegetése sem hozza vissza Magyarországra. Köln meg nem Szabadszállás vagy Tápiószecső, mérhetetlenül messze van. Jobbik viszont itt maradt. Nem sikerült úgy bedarálni, mint az MDF-et és a kisgazdákat.
Itt van Vona, aki – teljes megdöbbenésemre – kiválóan ismeri föl, hogy neki nem a migráncsos népszavazáson jól szavazó 3,3 millióból kell a többséget leflexelnie, hanem a többiekből. Akik vagy értik, mi történik az országban, vagy nem értik. Most ugyan kb leszarják, de 1,5 év múlva az Erzsébet utalványban kiutalt zsebpénz ellenére elvihetőek lesznek szavazni. Ugyanis a magyar átlagpolgár nem balos, nem jobbos, nem liberális, nem konzervatív, hanem magyar és átlag. Biztonságot akar: bevételt (munkát?), meleget, sört, cigit, vetett ágyat, tv-t és valamilyen sikert, amit a sajátjának érez. Kitől kapja, mindegy, csak kapja. Adják oda, még a kezét se kelljen (nagyon) kinyújtani érte.
A migránsok elmúlnak nem sokára. A választó itt marad, és a Jobbik szivárog befelé a szétrepedezett baloldali sziklák réseibe, szét fogja feszíteni, el fogja belőle hozni a legtöbbet, letörve, lemorozsolva amit csak tud. Ugyanis a Jobbik mögött is ott van már think-thank, az agytröszt Moszkvából vagy máshonnan, mert túl okosak, túl kifinomultak, túl szalonképesek lettek.
Nagyon nagy harcra, cupákos témákra, vaddisznós varacskolásra számítok, ahol a vértesi bányákban erősödő orbáni ogre hordák megmérkőznek majd a Mátra alján fölcseperedett egyszeri legénykével és csapataival. Migránsok nélkül.