A Nyugati típusú civilizációk számára már jól látható a Demokrácia vége tábla az ösvény mellett, amin bandukolnak. Mitől, miből alakult így, mi jöhet még? A Terminátor vagy a Mad Max utópiája van-e közelebb hozzánk?
A mindennapi élet egyszerűségéről
Az átlag honpolgár sehol a Földön nem él komplex, nagy döntésekkel és bonyodalmakkal terhelt életet: vegetáció és reprodukció váltakozik, több-kevesebb termelési tevékenységgel. Utóbbi általában az előbbi miatti kényszer hatására. A többségnél. A technológia fejlődése, mindenki számára gyorsan elérhetővé válása ezt az egyszerű életet még tovább silányítja. A Facebook hírfolyamának véletlenszerű, de alig korlátozott szabadsága csak fokozza a hétköznapok egyszerűségét: készen kapott, csak a hüvelykujj ciklikus használatával fölgöngyölíthető virtuális valóságba olvad a környezetünk, az egyszerű megélés.
A politikai részvétel hipermarketes nagybevásárlás elemévé változott. A politikus értékesít és marketinggel dúsít. Vele együtt az erre szakosodott értékesítési és reklám szakemberek a nagy zsíros bödön közelében lelkiismeretfurdalás nélkül viszik bele a fogyasztót bármibe, csak kerekedjen a margó fölfelé. A politika aktív szereplője és az ő megbízottja is a választást adja el, mint árucikket, önmagába csomagolva.
A politikus egyszerűsödéséről
A hiteles értékesítéshez a döntéshozó, vezérként funkcionáló politikusnak a) át kell kapcsolnia a felszíni réteget meggyőző üzemmódba; b) olyan intelligensnek kell lennie, hogy közben el is higgye, amit mond, legalább arra az időre, amíg mondja (és ki kell bírnia röhögés nélkül); c) tényleg el kell higgye, végleg, örökre átalakulva, föloldódva abban, amit mondd; d) meg kell találja és helyzetbe kell hozza azokat a lényeket, akik elvégzik mindezt neki, helyett, illetve vele együtt. Ragozhatnánk, de a lényeg ez.
Véleményem szerint a hazai pályáról az aktuális nagyfiúk közül Vona Gábor az A kategóriába, Lázár János a B kategóriába, Rogán Antal, Szíjártó Péter a C kategóriába, Németh Szilárd, Hoppál Péter a D kategóriában említett LÉNY kategóriába tartozik.
Európában is sorjáznak az „egyszerüsödő” játékosok: Martin Schulz, Nigel Farage, Andrej Babis, Victor Ponta, Mihai Tudose az aktív távoli és közeli véleményvezérek, vezetők közül jó példái ennek a torzuló közegnek.
Hans herceg
Nem utolsó sorban a van nekünk saját, a valósággal a kapcsolatot elvesztő emberkénk, Orbán Viktor. Nála egyre kevésbé körvonalazható az eredeti, fiatalkori, rendszerváltó Orbán. Akár a Jégvarázs című Disney mese Hans hercege, aki eredetileg jó szándékú, jólelkű, a királylányt megszerető látogató, udvarló, de ahogy helyzetbe kerül, eleinte csak él, majd visszaél a neki megadott bizalommal, hogy a végén már szerelme, menyasszonya halála is csak eszköz a cél, a hatalom megtartása, megerősítése felé vezető úton.
A világ tetején
Az ogrék, a trollok korának szimbóluma, a karakterének megerősítője a szabad világ legszabadabb országának választott vezetője, akinek egy pillanatig sem kell szerepet játszania semmilyen kategóriában: Donald Trump. Az ő működése, regnálása annyira tragikomikus, ijesztő és csodálatra méltó, hogy külön posztban emlékezek meg róla hamarosan.
Vi-vi-vi-vizíó
Az egyszerű élet vonzó, könnyű vagy könnyen magyarázható. A világból a facebookon és minden más csatornán beömlő készételhez hasonló kész vélemények fogyasztása, befogadása is olyan, mint a konzerv löncshús vagy műanyagdobozos rizses ételek, esetleg az instant tészta: csak melegíteni kell és nyelni, az ízem sem fontos, csak a tele pocak érzés. Amíg így élünk, nem nagyon kell mást várnunk azoktól, akik helyettünk politizálnak – csak húznak-vonnak minket azon az járt úton tovább, amin egyébként is rohanunk…
Emellett a kitalált és valós ellenségek, terroristák, bevándorlók formátlanul gomolygó ködéből, az egyre kényelmesebbé automatizált mindennapokban elő-elősejlik a SkyNet és a Nagy Testvér körvonala is.
A kilátások rövidtávon nem kecsegtetőek sem globálisan, sem hazánkra, magunkra vonatkozóan. Főleg, ha azt is megemlítjük, hogy egyes európai tudósok szerint a Ogre szó a magyar (Hongrois) szóból ered…
Mindig mosolygok azon, hogyha a nyugati tipusu civilizaciok veget josolja valaki, aki a magyar politikai kozeletbol indul ki. Termeszetesen erteni velem, hogy a belpolitikai fatalista, a nyugati tipusu civilizacio veget josolo retorikaja ezt sugallja. „A nyugati civilizacio lassan kimulik/veget er – de szerencsere itt vagyunk mi, a megmentok, akire szamithatsz, mi majd atvezetunk az illiberalis demokraciaba” tipusu hazugsag az utobbi 6-8 ev termeke, de nem szabad elfelejteni, hogy pusztan hatalomtechnikai kommunikacios eszkoz.
Valojaban nem tortenik mas, minthogy a vilag retttentoen felgyorsult technologiai es kommunikacios ertelemben, amely tenyezok parhuzamosan allitjak kihivas ele a civilizaciokat: az infomacio hozzaferese tomeges lett, ugyanakkor az emberek tarsadalmi mobilizacioja kevesbe, mig fizikalis mobilizacioja nagymertekben megnott. Ez termeszetesen millios nepvandorlashoz vezet: „ha nem mobilizalhatom magam a sajat tarsadalmamban, keresek masik tarsadalmat” – ez a gondolat evszazadokig ismeretlen volt. Ha ehhez meg hozzaadjuk a kozel keleten es afrikaban destabilizalodott tarsadalomszervezodeseket, maris keszen van az egyenlet, amelyet meg kell oldania a civilizacioknak. Es mindez alig 20 ev alatt! Senki nem varja ugye, hogy ezekre a sorskerdesekre valaszt nyujt a modern nyugati civilizacio par ev alatt?
Teljesen egyetértek. Igazából én Huntingtonista vagyok és nem is gondolom, hogy választ kell adnia a nyugati civilizációnak, mint inkább idomulnia kellene az új globális helyzethez, amire viszont – szerintem – jelen felállásában képtelen… Ezért jósolom a végét, illetve a mostani konstrukció végét.