Avagy lerántjuk a leplet a magyar étkeztetés elnevezés lufijáról!
Eszel rendszeresen munkahelyi menzán vagy önkiszolgáló étteremben? A kínálatnak változatosnak kell lennie, de legalább optikailag ezt kell tükröznie. A kreatív séf itt mást jelent. A klasszikusként ismert pörkölt => gulyás => hortobágyi hús életciklus mellett a sematikus alapanyag kínálatra épített ételnév fantáziaországban most felfedjük a titkokat: a kaszásleves, a hegyi (bakonyi-cserháti-mátrai-vértesi) tokányok, a francia-olasz-portugál rakottasok labirintusába belépünk, berántjuk a z empirikus megismerés láncfűrészét, hogy a kínai sóból készült falazaton lyukakat vágva megmutassuk, ugyanarról a harminc ételről van szó.
Ami pedig a minap az impulzust megadta: a tárgyban kiemelt saláta. Váncsa által leírt dogma, hogy minden saláta, így itt van a legegyszerűbb dolga az étlaptervező tetriszt játszó menzai főszakácsnak, mert maradék főtt tésztát (fusili, csavart tèszta) maradék tartárral, gyorsfagyasztott zöldségkeverékkel, csíkokra vágott sült húsokkal összeadni nem igényel Bocuse-i készségeket. Ha lenne alapanyagokra építhető ételnév generátor (lehet, hogy van), akkor onnan könnyen kijöhetne, hogy a fenti leírás ZEMPLÉNI tésztasaláta, de nincs ilyen főhősünk birtokában, ez biztos. Akkor miért ez a név?! Az egész Zemplén hegység és a tájegység nevében is én érzem magam kellemetlenüll. A Google használatával (to google) sem sikerült ilyen nyomát találni ilyen vagy ehhez hasonló ételnek, így óvatosan ugyan, de kijelenthetjük, a zenpléni tésztasaláta ugyan megvalósult, mégsem létezik teljes jogon, önálló, bejegyzett, indokolható ételként. Nyomát tovább nem kutatjuk, fogyasztását nem javasoljuk.
🙂 Hiánypótló írás! A Melodin étkezdehálózat, akik a Gyárban is szolgáltatják a menzát, különösen erős a kamuételnevekben. Kedvencem a „tavaszi parádéleves” (mondom: PARÁDÉ!!!, nem vicc!!!), ami tuti, hogy saját kreálmány. De több olyan ételnévvel is találkoztam, amit utólag Google-be beütve kizárólag melodin.hu-s linkeket dobott 🙂