A végére hagytam a választás két legerősebb karakterű és egyértelműen kormányzás-orientált szereplőjét, mivel esetükben nem a karakterisztika, hanem annak evolúciója érdekes igazán. Lesz-e, lehet-e kutyából szalonna, illetve szalonnából kutya. 
Jobbik: Vona és stábja fölismerte (nem volt nehéz), hogy a Fidesz mellett, illetve a Fidesz kárára erősödni már nem nagyon van tér, ahogy több nemzeti radikális sem nagyon akad szerte a Kárpát-medencében. A szétesett baloldal helyére benyomulás jelentős kockázattal jár, hiszen cigánygyűlölő, nemzeti gárdás irányból néppárttá válni és közben választás nyerni, ALL IN kategóriájú művelet a Jobbik ideológiai eredeti elveit és az azzal megszólított tömegeket ismerve. Talán a kezükre játszik, hogy a FIDESZ aktuális tematizálása elmossa a bal-jobb elválasztás egy részét és a csalódott balos, de inkább valaki ellen szavazó választókból is gyűjthet be valamennyit. A szalonképessé válás arculatában jó irány az elfogadott, közismert arcok képviselőjelöltként szerepeltetése, főleg ha azok föl is vállalják a „csalódtam a Fideszben” mottót hozzá. Talán kevésbé veszi jól ki magát az a művelet, amikor az évtizedes permanens zsidózást és cigányozást „nem akartunk megbántani senkit, ez csak egy félreértés lehetett” kommunikációval próbálták a Jobbik brandből kiradírozni, mert ez azért nem annyira erős érv, de most jobb erre nekem sem jut eszembe. [Zárójelben rögzítem, mert folyamatosan a fejemben motoszkál: véleményem szerint a Jobbik mögött orosz zseton és/vagy Simicska, illetve a nem aktuális orbáni érdekkör finanszírozása is megjelenik, mintegy gyengítendő a Fidesz dominanciáját.]
Verdikt: a Jobbik a baloldal kárára, illetve az ingadozó, nem rendszeresen szavazók egy részére építve stabilizálja a helyét a második legnagyobb politikai erőként, de nyerni nem fog. Azt gondolom, a néppártosodási irányba váltás olyan, mint egy nagyvállalati projekt, bizonyos időpillanat után már nem megállítható, nem visszafordítható. Ez az időpont már elmúlt. Kérdés, hogy milyen szinten tud ezt tovább erősödni, amire talán az önkormányzati választásokkal kapunk majd választ.
Fidesz: 2014-ben a Fideszre szavaztam. Elsősorban azért, mert liberális konzervatívnak érzem magam, a klasszikus fontolva haladónak a 21. században. Azt gondoltam, hogy a különutas gazdaságpolitika vezethet jó irányba, még a saját gazdasági nomenklatúra és médiafelület kiépítése és az ezzel járó korrupció mellett is. Amit viszont nem tudok megbocsátani az a marketing politizálás. Lehet gusztustalan és gusztusos módon ellenséget találni vagy fölépíteni, ez egyéni ízlés kérdése. A sovinizmusnak évezredes hagyománya van felénk, erre építeni viszonylag biztos pont. Nekem az Európa nyugati része felé tartó, saját országukban diktátorok katonai térképén bevállalható hadászati áldozatként kezelt szerencsétlenek démonizálása a gusztustalan kategóriába tartozik. A kommunizmust tagadó liberálisból a keresztény szociálison keresztül a nemzeti radikálisig mozduló nagy párt modellje sikeres: a kétezres évek elején megszerzett és azóta megtartott 2 millió körüli szavazó elegendő a domináns hatalmi szerepre. A kérdés csupán az, hogy mikorra sikerül addig feszíteni a húrt az illiberalizmussal, hogy a többség ingerküszöbe ténylegesen többségé változtassa a passzív tömeget.
Verdikt: választási győzelem várható, de a magasabb részvétel és a kevés, de nem elhanyagolható kiábránduló miatt véleményem szerint a 2014-esnél alacsonyabb arányban. A párt lendülete akkor törhetne meg, ha főbb törekvéseinek végigviteléhez koalíciós partnerre vagy külső támogatóra lesz szüksége. Utóbbinak valószínűségéről a választási posztsorozatot lezáró latolgató elemzésben értékezem majd.
(fotó: http://kkbk.blog.hu)