Domináns többpártrendszer vagy centrifugális erőtér

OgyV 1. ford 2. ford Győztes
1990 65,11 45,54 MDF
1994 69,92 55,12 MSZP
1998 56,26 57,01 FIDESZ
2002 70,53 73,51 MSZP
2006 67,83 64,39 MSZP
2010 64,2 64,39 FIDESZ
2014 61,24 FIDESZ

Bár a 2012-es választási logika bevezetése más alapokra helyezi, egyszerűsíti a mandátum elosztási logikát, azért megállapítható, hogy a magas részvételi arány (küszöbnek megadható a 65 %) a baloldalnak kedvez, mert az alapesetben távolmaradó kb 1/3-nyi passzív tömeg a liberális irányt képviselheti. Az nem egyértelmű, hogy ezek az emberek az éppen regnáló kormány leváltása mellett döntenek, mert 2006-ban az előtte bukdácsoló balos kormányt helyzetben tartották.

Ugyanakkor a szintek véleményem szerint jól megalapozhatják a várható eredményt.

65 % alatt Fidesz többség, csak az a kérdés, lesz-e kétharmad vagy sem

65 – 70 % között Fidesz többség, de akár koalíciós vagy külső támogatói megállapodás meglétével

70 – 75 % között hasonló helyzet, mint 2002-ben: két hasonló szavazatarányú, többség közeli párt, a koalíciós valószínűség alapján hirdetnek majd győztest

75 – 80 % között kormányváltás és az ellenzéki csiki-csuki gyönyöre

80 % fölött teljes átalakulás

Ahogy a címben írtam, komoly döntési helyzet van: a Fidesz hosszútávú pozíció stabilizálódása vagy egy kifelé forgó, új szereplőkben és helyzetekben gazdag szituáció a két véglet. Ha délután is folytatódik a magas választási kedv, izgalmas este és napok elé nézünk.

 

“Domináns többpártrendszer vagy centrifugális erőtér” bejegyzéshez 1 hozzászólás

Szólj hozzá!