Volt egyszer egy férfi, akinek túl vékony volt a szája ahhoz, hogy igazi pápai kálvinista, rendes nyugat-magyarországi polgár legyen, ezért hátára vette a hamuba sült sarlóját és kalapácsát, és meg sem állt a pécsi bányák bejáratáig, ahol a helyi egyetemen a vájárcsemeték királyukká választották. Ennek jelképe egy akkora szemüveg volt, hogy Bors néni kontyai ahhoz képest új egyforintos érmék voltak kiskorukban. Aztán elmúlt ez a Kora-Ifjúkori-Szenvedély. A férfiből ember lett, aki maximálisan kimerítette a kapcsolati tőke fogalmát, és többszöri üzletemberi viselkedésre utaló magatartás közepette ügyeskedő fasztarisznyává változott. Mivel ilyen állapotában sem lett vastagabb a szája, és ha a kezét kinyújtotta az ég felé, akkor zakója a könyökéig csúszott vissza, inkább úgy döntött, hogy hasba akaszt mindenkit, akit lehet. Aztán amikor már majdnem meggazdagodott, akkor támadt egy Apró ötlete. Annyira jól sült el, hogy pár év múlva megint együtt énekelhette az internaiconálét elvtársaival. Abban a pillanatban keret nélküli szemüvegén keresztül szűk látókörébe került mérhetetlenül keskeny válla és picit megijedt. Ezért onnantól kedzve csak pulipitus mögött volt hajlandó megállni. Picit rá is kellett támaszkodnia, hogy vékony szájának szimpátiamentes mosolya biztosan megállítsa a 3 év alattiak fejlődését. Mindezt úgy tette meg a bal kezével, mintha az egy hormonzavaros teve bal melső lába lenne egy csádi óázis itatójánál. Sikeresen alkalmazta a figurát, és csunyán Ferenc lett belőle. Hálószerűen áthatotta előbb a kormányt, utána a médiát, majd az országot és legvégül a Köztásaság teret. Behúzott mindent, király lett, Halászkirály. Elhitte mindenki. Mindenki körülötte és ő maga is. Úgy gondolta, itt az ideje kilépni a ladikból a vízre… Egyedül a galambok, amik a Köztársaság tér sárgás soderében turkálva figyelték a fejlődését, csóválták a fejüket. Egyedül ők nem felejtették el Magyarországon: csak Jézusnak sikerült a vizen járni.
A Sajnos csapat hivatalos weboldala
