Csonthéj vagy csontváz

Mit kíván a magyar nemzet, Barátaim? Konzekvens, hosszútávú pályára akarja állítani országát,
még ha az a pálya olyan lesz mint az ökörhugyozás? VAGY ismét rádöbbenőset játszik és azt mondja,
seggfej vagyok, becsaptak, megvezettek megint… Na, ebből, így most nem látszik semmi, mert elkezdődött
az oskola, mindenki könyvet és füzetet köt vagy a kezét tördeli, hogy a gólyatáborban alkoholmérgezést
kapott buksifejű gyerek túléli-e az első félévet az almamáterban, szóval a falevelek sárgulásán kívűl
nem mutatja semmi, hogy közelg az október 1.

Összességében azt kell mondanom, a Puhák Hada szerezhet nekem kellemes és kellemetlen meglepetést egyaránt, de az lenne a diszkrét és elegáns, ha nem rezelnének be egy kis megszorítástól, áremeléstől és életszínvonalromlástól, hanem faszányosan betolnákk a baloldal mögé a helyhatóságot, mint hátországot. Akkor ennék egy pacalpörköltet október másodikán ebédre, rizlingfröccsel, majd a szénsav visszavándorlásával nyugtáznám a jelent. Meg a jövőt. DE, Barátaim, DE.

De nem feledkezhetek meg a tényről, hogy miért is tartunk itt, és hogyan is értünk ide. Kell a megszorítás, mert szar van a palkóban, nem is kevés, ezért(.hu) kell némi propaganda mögé, én viszont a szeretném leszeletelni a homályt, hiszen nem az a kérdés, hogy miért van a szaros palacsinta a tányéron, amikor az étteremben Gundelt kértünk, hanem az, hogy miképpen került oda.

Egyszer volt, hol nem volt egy hitelekből életben tartott gulyáskommunizmus, amiből az elvtársak fokhagymás lángossal
az utolsó csepp levelet is kitunkolták 1988-ra. Akkor azt mondták a rutintalan ellenzéknek, akik az egyetemi könyvtárak és tanszékek poros padjaiban rejtőztek, hogy gyertek szépen elő és csináljatok magatoknak demokráciát. Az Ellenzékek megköszönték a lehetőséget és nekiálltak egymással ideológiai alapon acsarkodni, régen kiürült történelmi hagyományokat hamvukból újjáéleszteni és taxisblokádozni. Közben az elvtársak privatizáció fedőnéven eladták maguknak az összes üres gulyáságyut és elkezdetek a kapcsolati tőkéből megint hatalmi potenciált kreálni. A jobboldal szétesett, mielőtt összeállhatott volna és jöttek fel a szocik Gyulával az élen, akire úgy emlékezett a nép, hogy emberszerű képződmény, így aztán be is tolták az Orangeboyz elé, olyan szinten, hogy Gyula vezér és csapata akár királyságot is alapíthatott volna az abszolut többségével, de ők hosszútávon gondolkodva inkább hozták Harcsabajusz kapitányt a kis csomagjával, makroszinten összekapták az országot, oszt azt a keveset, amit mikroszinten kellett volna, annak is nekiestek, de megorrolt az Istenadta nép, hogy vele oszt ilyet ne csináljon a Kádárnak egyetlen unokája sem (Önnök kérték – „Nem ez volt megbeszélve, Elvtársak!” – ha értitek mire gondolok :)). Közben a magába zuhanó, de melléeső jobboldalra átúszott a Fidesz és elkezdet felszipkázni a lemorzsolódókat, nem kis sikerrel, csak az igazi nagy arcokkal (Torgyán Bubu és Csurka Pilu) nem bírt, aztán persze később kijojózta őket is, de hiába.

Szinte törvényszerüen beelőzött tehát ’98-ban az Narancsos csapat, akik közben nagyon megtanultak politikaiul kommunikálni, megfésülködve sok gyereket csinálni, családapának lenni. Így aztán Polgár és társai néven kiálltak az Istenadta elé és azt mondták: „Köszi a bizalmat, de most már be lehet fogni, mert mi tudjuk mi nektek a jó, meg is mondjuk majd mindig, meg meg is csináljuk, szóval el lehet húznin haza és figyelni a nagyokat!” Namost ez a következőképpen vette ki magát a honpolgára szemében. 1998 – „Milyen jópofa magabiztos srácok ezek!” 1999 – „Anyátokat, nagyképű köcsögök!” 2000 – „Kurva anyátokat, Nagyarcú Senkiháziak!” 2001 – „Na, akkor ennyit rólatok, Nagypofájú Gecik!” Meg azért Torgyán „Populár” Jozsó sem tett le igazán semmit az asztalra, így aztán hiába volt
haladás, fejlődés, meg hasonlók, pont annyian ültek át a libikóka bal oldali ágára, hogy jól átbillent…

… pedig ha volt szánalmas bábu kitéve a hurkapálcára, akkor az a Medgyessy Petyka volt, akivel beígértettek mindent, 2002-ben villámsebesen el is herdáltak mindent, ami csak volt, és a végén 2004-ben odaültettek egy megfelelően jól fésült, szimpatikus fiút, aki végre tudott beszélni, meg 2 évig szóval tartani a népet, és ennyi elég volt idén is a trónon maradáshoz. Ez a Ferkó ügyes fiú, mert most meg is magyarázza, hogy ki kell húzni a szekeret a sárból, de azt nem teszi hozzá, hogy azért van sárban a szekér, mert 4 év alatt visszatoltuk a legmélyebb részbe, pedig már csaknem félig kint volt.

És itt van a jelen, Barátaim, hogy engedi-e az Istenadta nép, hogy lerántásák róla a maradák ruháját a takaró után, hogy aztán beálljon a biosz szertárba szemléltető eszközként csontváznak, mert azért ugyan pénzt nem adnak, de legalább meleg van, enni-inni-szarni meg már úgysem kell, vagy visszabújik a meglévő, még meg nem érett dióhéj-házába, ott kihúzza 2010-ig és megint átbillentse a mérleghintát…

4 évre nem lehet koncepciót adni, az ideológia pedig annyira más a két oldalon, hogy 4 év után újrakezdik, ha akarjuk, ha  nem. A baj az, hogy a konstruktivitás a magyar politikai piacon hiánycikk 16 éve, így az istenadta Puhák Hada most, ezen az önkormányzati választáson meg kell, hogy adja a választ. Vagy bevállalja a saját magának áprilisban megajánlott gennyes utat a szegfűs Ferivel („Igen, igen, Magyarország!”), vagy viszakozik és várakozik otthon 2010-ig, ahol ott a szar, de a büdös melegben még nem fagyott meg senki. Egy biztos, nem mi, gondolkodók döntünk. Ami biztos, bármi is következik, akár 4 évig tart, akár tovább, nem a bársonyos pázsit, hanem a kemény és drága szürke betonjárda lesz az út alattunk. Arra kell mennünk, amerre visznek minket a Puhák. Nem maradt más tehát, csak arccal az október 1 felé,  Barátaim. Szavazzunk és figyeljük meg, mit adnak nekünk a Puhák.