Az egyre biztosabb, hogy a spanyoloké lesz a jövő, illetve a latinoké, akik spanyolul beszélnek. Van ez az Alejandro Gonzáles Inárritu, aki a cimbijével együtt (Guillermo Arriga) egyre bátrabban dobja az amerikai köztudatba a világ másképpen látásának felvételeit. Most jött elő egy olyan, a glóbuszt átfogó, egymásba olvadó szálakkal operáló kompozícióval, ami nem csak 2 órára lefoglalni, de foglalkoztatni is képes. Ráadásul csak kicsit mese, akár igaz is lehetne.
Adott a kisgyermek halálától befordult, menekülős amerikai, aki Marokkóban próbálja rendbe tenni a házasságát az elhagyástól neurotikus asszonypajtással. Nem vannak jól, sem a közelmúltban, sem a jelenben. Aztán ráadásul rosszra is fordul, pedig nem is tudják, hogy a rosszra fordulás miatt a gyerekeikre vigyázó illegális mexikói bevándoroló asszonyka átlopja két kicsi gyermeküket a határon, mert nem akar lemaradni a fia esküvőjéről (mondjuk érthető)… Aztán akkor lesz cigi, amikor visszafelé a sofőrként egészen jól funkcionáló unokaöccse a tequilák hatására El Mariachivá változik, és áttöri a határt.
Ezzel párhuzamosan a rosszra fordulást igazából okozókat keresi a 80-as évek arab terroristáját idéző arab rendőrparancsnok + előkerül egy süketnéma lányka Japánból, akinek nincs más vágya, mint a megrépázottság állapotába kerülni… Ez mondjuk sokkal összeszedettebben van jelen, mint ahogy leírtam, de a sűrítésem talán érzékelteti, mennyire nem egyszerű a vonalvezetés.
Jó ütemű váltások és hihetetlen szituációk követik egymást, de nem a felizgatás, inkább a minél mélyebben beemelés, story-ba vezetés a cél. Nekem a kedvencem az, amikor a süketnéma japán tini elmegy szórakozni a barátaival: disco, ahogy mi megszoktuk, felváltva azzal, amit egy olyan ember tapasztal, aki nem hall. Döbbenetes.
Aztán, ahogy eljutunk a végkifejletig, úgy lesz egyre keserűbb és drámaibb a kaland a Föld minden részén, sivatagban szinte öntudatlanul rohangáló mexikóival, hátbalőtt gyerekarabbal, rendőrdetektívet megdugni akaró japán sükettel és fajtájával összevesző, átlőtt vállú feleségét bilibe pisiltető jenkivel.
Brad Pittre van felütve, de ő csak a szokásos. A többiek viszont zseniálisak. Megmártózol egy erősen összegubancolódó valóságszeletben, pedig nyilvánvaló, hogy a valóság nem lehet ilyen. Azaz talán mégis. Ám egy valami biztosan lecsapódik: ez a világ nagyjából elveszett, és a happy end is csupán a túlélés, nem pedig az álmok valóra válása.
Ha mar maskeppen latas es spanyolok: Faun labirintusa is meger egy megtekintest.
Erzekenyebb lelkuletu partnerrel rendelkezoknek javaslom a multiplex helyet az isohunt.com es az otthon melegenek szolgaltatasait.
Az meg hogy a Babel helyett a szar remakekkel operalo Scorsese lett a mindenvivo… hat ize, hogy klasszikusokat idezzek „faszkorbacs,faszkorbacs, faszkorbacs”