Életemben először büszke voltam valamire. Életemben először elhatároztam valamit, (aminek a kivitelezése mondjuk 4 percnél tovább tart) és megcsináltam. Megcsináltuk.
Woody Allen mondja az Annie Hall-ban (mikor a felesége megkérdezi, miért bámulja a focimeccset a tv-ben, miközben lent egyetemi professzorok várják) az intellektuális emberekről, hogy lehetnek brilliáns elmék amellett, hogy fogalmuk nincs miről szól a lét. Viszont a test, a test az nem hazudik.
Ő maga ezalól kivétel, én is az vagyok :), de most tettem egy kis kitérőt.
Másfél hónappal ezelőtt megtudtam, hogy egy volt középiskolás osztálytársam megmássza a Mount Everest-et. Azért ez finoman szólva is arcátlanság. Egyébként www.projectb.hu/everest/ . Na jó, ezt nem hagyatjuk annyiban; de a Mount Everest-et mégse mászhatja meg mindenki, irány a Kinizsi 100. Egy-két korábbi post-ban, kommentben utaltunk a felkészülésre, ami bár nevetséges nem volt – tényleg komolyan vettük -, de annál kevesebb idő volt rá. Másfél hónap alatt nem lehetett reumás, csúzos, pohos, kehes, zsábás, puhapöcsű irodapatkányokból keménytökű ádáz fanyűvő, hegyeket hengergető legényeket faragni. Öt hétvége alatt közel 200 km-t túráztunk, ami arra elég volt, hogy a Kinizsi 40-re felkészítsen.
A túra számokban: 38 km, 1080 m szintemelkedés, 10 óra szintidő. A 10 órát még magunkhoz képest is soknak éreztük, 8 órát lőttünk be.
Előző este Medvével bevertünk fejenként fél kiló tésztát, 3 gramm magnéziumot és 3 gramm kálciumot, némi koenzimmel.
.jpg)
Hárman indultunk (mármint többezren, de hárman ismerősök). 20-25 percet álltunk sorban a nevezésnél, állítólag kimagaslóan sokan indultak idén.
.jpg)
Dzsajokosz, Medve és én vagyunk a vitézek, akik minden akadályt könnyedén legyőznek. A cél jó 15 km-rel a képen látható harmadik csúcs mögött van.
.jpg)
Viszonylag hamar elszakadtunk egymástól, mindenki a saját tempójában ment (illetőleg futott, én például 20 km-t a 40-ből), Medve és én a teljesítménytúra szó első tagjára koncentráltunk, Dzsajokosz a nem éppen erre a célra gyártott cipőjéből kifolyólag inkább a másodikra. Hatalmas respekt a srácoknak, a kitűzött 8 óra helyett jóval hamarabb teljesítettük a nem éppen kis távot.
Idők:
Dzsajokosz 7h 30min
Medve 6h 25min
Bubuc 6h 5 min
A végén még eltévedésből kifolyólag plusz másfél kilométert abszolváltam (SOHA ne kérdezz alkoholistákat, hogy hol van egy bizonyos söröző, nekik ugyanis mind egy, így szemrebbenés nélkül elküldenek egy másikba) a dorogi Molnár sörözőig, ami nélkül 6 óra alá mentem volna, de azt hiszem így is kiváló teljesítményt nyújtottunk.
Másfél napig iszonyú büszke voltam magamra, úgy néztem tükörbe, ahogy még soha. Aztán eljött a hétfő reggel tíz, beléptem az irodaház forgóajtaján és egycsapásra szertefoszlott minden a híg fosban. Egy óra múlva már ismét egy agyatlan rabszolgát köptem szembe a mosdó tükrében.
Sebaj, mehetünk új túrákra, teljesíthetünk újra szépen, és akkor megint lesz néhány büszke, boldog napunk.
Gratulálok Dzsajokosz és Medve!
.jpg)
egy büszke ember a célban
gratulalas! respekt! 😀
Óriás respect! Külön öröm, hogy használsz ékezeteket is 🙂
Ja, az első kép elég Trainspottingos 🙂
Tényleg congrats, de el kell mesélnem hogy a pókeresek közül a Bátonyi Bálint felkészülés nélkül megcsinálta a Kinizsi 100-at (23:15 alatt tette meg). Ráadásul pénteken (egy nappal a túra előtt) képes volt rábeszélni valami rokonát, aki szintén felkészületlenül teljesítette. Hogy milyen áron? Nem tudom ma tudnak-e járni (Bálint tegnap még nem tudott, kinyújtott térddel való közlekedést annak azért nem nevezném). Szóval mi pecáztunk meg borfesztiváloztunk, illetőleg Resi elindult az első magyar pókerópenen. Úgyhogy én is úgy néztem a tükörbe mint még soha 🙂
Igen, valószinűleg meg tudtuk volna csinálni a százat. Nem írtam, de én 20 km-nél becsatlakoztam egy párhoz, akik ötödszörre csinálták a százat, velük futottam végig a második felét. Ők is mondták, hogy a kondim alapján simán menni fog a száz, menjek velük, 18 óra alatt gond nélkül megcsináljuk. Éreztem, hogy igazuk van, 40-nél a világon semmi bajom nem volt, valszleg 70-ig el tudtam volna futni, ahogy ők tervezték, onnan meg átváltanak sétába. Ők általában úgy csinálják meg, hogy 70-ig 6.5-ös átlagot hoznak (ezt tettük 40-ig is), utána pedig 4-est. Megállás 20 km-enként 2-3 percre (ennél többet nem szabad, mert kihűlnek az izmok). Ők is úgy látták rajtam, meg én is úgy éreztem, hogy menne, a 18 óra is tartható, de a józan eszem azt mondta, hogy nem kéne 3 napot ágyban tölteni utána, meg egy életre tönkretenni az ízületeimet.
Beszéltem egy profi teljesítménytúrázó/maraton-futó emberrel, azt mondta, hogy óvatosan részegedjünk a sikertől, mert az izmokat 2-3 hónap alatt simán fel lehet húzni egy százas teljesítménytúrára, de az ízületeket 1-1.5 év. Ha ez nem történik meg, akkor jönnek a térdszorítók, bokaszorítók, meg a hátralévő életre szóló fájások, időjárás-változás megérzések stb. Uh. egyelőre maradás a 40-60-as távon, jövő májusban pedig felkészülten K100, Recivel, Koxival kiegészülve.
Öregszem bazmeg, ez már a második eset életemben, hogy a józan eszem győzőtt a vigéckedés helyett. Hova jutok így?
Update: Jelinkó Attila megmászta az Everest-et!!! Második magyarként, illetve a legfiatalabb nem hivatásos hegymászóként. Hatalmas gratuláció neki, nem lehet szavakkal kifejezni!
Gratulálok én is mindenkinek… nagyon büszke vagyok rátok, főleg úgy hogy ismerem az életmódotokat, ami alapján egy épp kézláb sportorvos még egy háztömb-körre sem engedne el benneteket. Az elmúlt egy évben elfogyasztott alkohol mennyiség osztva amegtett kilométekek számával és az erre fordított idővel kategóriában biztos vagyok benne, hogy Bubuc országos első lenne és kvalifikálná magát a paraolimpiára 🙂
Jótanácsok kezdőlnek:
1: Kétnappal előtte semmiképpen se igyál meg 3-4 sört 4-5-6 törkölypálinkával melyek az indulás előtti napra étvágytalanságot, fejgörcsöt, dehidratációt és levertséget okoznak!
2:Ezt kompenzálandó ne a túrára vidd el az előtte el nem fogyasztott ital és ételmennyiséget, mert kb a 3/4-e megmarad, a táska pedig nehéz!
3:Ha valóban teljesíteni akarsz és nem csak sétafikálni akkor ne fűtőnélküli 2 számmal nagyobb uccai cipőben indulj!
4:Útköben még véletlenül se jelentkezz a Spontán Gyíkok Dél-Amerikai Szervezetébe tábori lelkésznek!
Bubuc, amit írtál azt kb lehetett sejteni. A szervezet kibírja az efféle sokkot, csak nem biztos hogy érdemes alávetni. Ez ugyanolyan dolog, hogy meg lehet nézni, kibírod-e ha tiszta erőből valaki 1 méterről pofánvág a squashütővel. (amúgy ki lehet bírni, kipróbáltam). De a squasht is csak addig szeretem csinálni, amíg örömet okoz 🙂
Jah, lepörgettük! Igazság szerint tavaly is felmerült a téma, hogy indulunk, kábé ugyan úgy, előtte másfél hónappal, de maradt is elvi síkon, SAJNOS!
Tényleg jó volt konstatálni, hogy a tervezett 8 óra alatt bőven nyomtuk le, de igazság szerint én kicsit szomorú voltam, mert simán tartottam volna a lépést Bubuccal, ha jobban bírom az emelkedőket, ami még nem is volt akkora baj, mert mikor kicsit lemaradtam, akkor is utána behoztam őt futással! Csak sajnos, ez egy darabig ment, mert mikor másodszorra maradtam le, akkor már azért jobban, és futás közben, hogy behozzam, előszőr a combom kezdett görcsölni (nem a terep-táv-testsúly-igénybevételnek megfelelő izomzat), amit egy-két perces pihenővel, és Ca-Mg-os víz bevitelével sikerült is legyőznöm, szal futás tovább! Igen ám, de utána jött a térdem, ami a metszeten is látható Kétágú-hegytől csak lefele menő szakaszon igencsak kezdte megadni magát! (Teljes testsúly ránehezedés, addigi futás-igénybevétel miatt kikészülés) Szal onnantól kezdve már nem tudtam futni, csak baromi lassan cammogtam lefelé, pont azon a szakaszon, amit jó térddel pikk-pakk le lehetett volna pörgetni, kábé úgy mint ahogy azt Bubuc is tette!
Véleményem szerint Dzsjokosz is simán hozta volna az időnket, ha megfelelő cipőben jön, legközelebb nem engedjük elindulni, ha nem így tesz! 🙂
Röviden: Víz literszámra való cipelése teljesen felesleges, szintúgy a kaja cipelése is! Csak müzliszeletek, energy bar-ok (lássátok Dzsajokosz kommentjét)! Az időjárással mákunk volt, mert nem főtt szét az agyunk, és izzadtuk így ki magunkból az összes vizet (lássátok Bubuc kommnetjét erről)!
Jövőre nincs kecmec, K100-at lenyomjuk mint paraszt, és már előre várom, hisz jön velünk Reci és Koxi is! Minnél többen megyünk, annál királyabb lesz!
Még előtte Berényi mondta, hogy biztos ott lesz Bán Eszter nevű kolleginátok, mert hogy ő atom túrázó! Hát ott is volt, de csak Bubuc találkozott vele és spanjaival a Pilis-nyergi pecsételőhelyen, nyílván ők is a 100-ast tolták, és ők is kísértették Bubucot hogy menjen velük tovább! Szal én sajna nem láttam, pedig fotók alapján még akár jó is lehet! 😉
Csatlakozom az előttem szólókhoz! Riszpekt a három Trainspottingos túrázónak. Tovább jutottak, mint a vasútállomás.:]
Dzsajokosz szintidejében talán nekem is volt 1 kis részem…ehh :] (törköly)
Ízületekkel kapcsolatos infot meg tudom erősíteni. Két idény robogózás után a legelső testrészem, ami megérzi a hideget a térdem. Odabaszott a térdvédő nélküliség…ma már csakis abban nyomom, még 20 fok fölött is.
Szívből gratulálok! Csoda, hogy még éltek;-)
Még indulás előtt, a nevezéshez sorban állva Bubuc felhívta a figyelmünket, hogy az arcok ott húzzák fel a térdszorítőt vagy melegítőt vagy mit, mondván, hogy sokaknak jóság lehet! Ezt akkor félig viccesen konstatáltam, bár megjegyeztem hogy akár hasznos is lehet! Mint utólag kiderült ezt nem tiszteltem kellően, és a túra meg is büntetett érte azzal, hogy lezúzta a térdem!
Most is azt mondom, hogy ha a 100-at majd eccer megcsinájjuk, akkor sem akarok ilyennel nyomulni, hanem inkább fullos felkészüléssel a hátam mögött! Azaz, abszolút normál testsúllyal (0 zsír, minőségi izomzat), és akkor a térd dolgozhat megfelelően, nem terhelve rá felelsleges súlyokat!
„Minőségi izomzat” LOL 😀