Tegnap -mindamellett, hogy kiválót vacsoráztunk a Trattoria Venezia nevű igen kellemes olasz étteremben- Micivel meg Koxival megreformáltuk a párkapcsolati kommunikációt.
A helyről: konyha egészen jó, steak bátran vállalható (bár Recinek van rossz tapasztalata), az olasz ételek kiválóan vannak elkészítve, felszolgálás négyes fölé. Egy komolyabb kritika a közeljövőben várható. Stay tuned.
Ma a párkapcsolati kommunikáció tökélyre fejlesztéséhez adnék egy kis útmutatót.
Némi alkohol természetszerűleg fogyott a vacsora mellé, így aztán mire megalkottuk a kommunikáció csúcsát, könnyesre röhögtük magunkat. Az a baj, hogy mindig összekeverjük ezt a kurva életet, akkor sírunk, amikor nevetni kéne, akkor vagyunk ébren, mikor aludni kéne, akkor beszélünk, amikor hallgatni kéne, akkor hazudunk, mikor egyenesnek kéne lenni. Roncsfilm rajongók természetesen ezt nagyon jól tudják, és ha isznak egy kicsit, valamint van köztük tiszabottyáni illetőségű, könnyen rájönnek a megoldásra. Íme:
1-es számú példa:
2-es számú példa:
Tehát ne felejtsétek: a kulcsszó NÁK. Fáradtan hazatérve a munkából, reggel ébredés után, hétvégén, a kertben, a közértben, vagy a sivatagban, télen, nyáron, esőben, hóban. Egy csapásra minden gond megoldódik!
NÁK!
🙂
Igen, kellett már egy új szó, asszem megtaláltuk! Zsoltár, szemléltető ábráid színvonala még egy Állampolgári Ismeretek 8. osztály tankönyvnek is a becsületére válna! Az egyébként különösen tetszik, hogy a szerelmeskedős verzióhoz egészen véletlenül a mangalányt használtad fel :D. Csak a „mán” hiányzik a szemléltetésből, ami hiba, hiszen 2007 szaváról beszélünk.
Ekként helyesen a beszélgetés a következőképpen zajlik:
– Nák!
– Nál-e mán?
– Hát!
…
– E!
:-DDDDDDDDDDDD Ezt tegnap mesélte Bubuc, már akkor kellőképp értékeltem a párkapcsolati kommunikáció megreformálására tett kísérletet, de ezek a szemléltető ábrák frankón edukálásra születtek, meg a főműsoridőben vetített sportműsorok és filmek szüneteiben való leadására!
Ne(‘)mi kockazatot velek ugyanakkor felfedezni a szo hasznalata soran. A holgynek van bizonyos szabadsaga a ‘NA’K’-ot megelozo ige termeszetet illetoen, vagyis tkp rajta all, h adott NA’K-ra milyen szolgaltatassal kivan reagalni. Nem mindegy nyilvan, hogy az aposztrof helyere a leanyzo a ‘vacsoraz…’ vagy ‘tosz…’ fonemat illeszti-e.
A NA’K tehat inkabb olyasmit jelent, h ‘ugyan, szolgaltass vmi jot!’, ami az esetek nem elhanyagolhato reszeben igy is ugy is vmilyen amugyis fennallo szukseg kielegitesehez vezet.
A „Nák”-ban pont az a gyönyőrű, hogy fantasztikusan kifejezi azt, hogy valamire vágysz, valami nem stimmel, a történet nem kerek, itt kielégítetlen vágyak vannak, kérem szépen! Látnod kéne ezt Zsoltár arcszerkezetével és fájdalmas ábrázatával előadva: tulajdonképpen mindegy is, hogy mi a vágyakozás tárgya, hiszen maga a vágy oly mély, fájdalmas és nagy, hogy maga a vágy tárgya valószínűleg eltörpülne, nevetségessé válna, már ha kiderülne, hogy mi is az. De nem derül ki. És ettől gyönyörű kifejezés ez, méltó társa a „mán”-nak, ami szintén kifejezhetetlen (Mireknek képtelen voltam elmagyarázni Szingapúrban, hogy mi is ez, igaz, tulajdonképpen meg sem próbáltam, tudtam, hogy ez meghaladja a képességeimet. Az „E!”-t megértette, mert nem hülye gyerek, sőt rögtön alkalmazni is kezdte).
Mirekről már sok jót hallottam, de ha íly hamar sikerült abszolvánia az „E!”-t, akkor asszem így látatlanban is végleg a szívembe zártam! 🙂
NÁK, NÁK, NÁKin on heavens door…
Mici: ettől jobban nem is foghattad volna meg a lényeget, ami persze nálad természetes, de reformkommunikációban (újbeszél?) avatatlan embereknek ennél tökéletesebben elmagyarázni lehetetlen lenne.
AL: 🙂 🙂 tulajdonképpen vmi ilyesmire hivatott szolgálni…
Mici: korábbi kommentedhez: sok beszédnek sok az alja. az ember rongyosra fecsegi a száját minden csipp-csupp dologért… bár ugyanakkor az is igaz, hogy mán nélkül élni lehet, de minek?
„sok beszédnek sok az alja.” = „too much talk has too much bass” ?
és ha már NÁK, akkor eljött az ideje a jó kis SUK-SÜK-ölésnek is 🙂
a fejlődés nem állhat itt meg, úgy érzem.
Néhány (népi) adalék a mán-hoz – annak igazolására, hogy my dear szabolcsi compatriot nem ok nélkül jelölte (ki) az év szavának (labanc és urbánus olvasók figyelmébe).
A szó persze önmagában is gyakorta fordul elő. Még ízesebb változata az „ó mán” (ejtsd: áomán vagy áumán), amely sokkal intenzívebb, időnként szélsőséges érzelmi kifejezésre ad lehetőséget (Példa: „- Berti, eredj mán el a kutra vizér’! – Áumán” – értsd: hagyjál ezzel, esetleg: eredjen a k*** anyád!).
Egészen speciális eset az „azonnal” értelemben használt „mánis”. Elhangzik persze a „máncsak”, a „mosmán” (pl. F. Árpád bunkerépítő: „na mosmán átőtöztem…”), és más hasonló szavak (szókapcsolatok) is, bár megjegyzem, az „ugyanmár” mános (manx) változatára nem emlékszem (alighanem az „áumán” helyettesíti).
(And quoth the raven: „Nevermore” – sohamán).
Nono poci úr! Nono! Mint tudjuk a „mán” és a „csak” egy mondaton belül nem hangozhat el mert súlyos időzavart okoz. Erre figyeljünk azémán! 🙂 Ettől eltekintve remek elemzés!
Hát pl a „No, máncsak ehiányzott”
Szpur kivalo terep a nyelvujitasra es a kapcsolodo megfigyelesekre. Mi pl egy texasi sraccal partiztunk parszor, aki a meglepo es/vagy mulatsagos torteneteket pocsek kiejtessel ugyan, de magyarul nyugtazta (bar ezzel vsz nem volt tisztaban).
Pl elmeseled neki, h mifelenk a diszno belebe beletoltik a diszno fulet-farkat, belsosegeket meg ilyesmit, es joizuen elfogyasztjak. Mire o”:
Oh, MAN! :S
Soundria-klánban 18 éves kapcsolat tükrében ez a beszélgetés teljesen más, jóval drámaibb kanyarulatot venne, ekként:
– NÁK!
– E?
-E!
-Oldd meg! Mán!
Természetesen NÁK helyére szabadon behelyettesíthető mindkét fent ábrázolt igény.
;]
Denis Thatcher mondta egyszer, mikor kerdeztek, ki hordja otthon a nadragot:
– Hat EN! Es en is mosom es vasalom! 🙂