…. avagy Lángosevő Ráday Mihály is megnyalja a száját
Az elmúlt egy hétben többször láttam szünidejét töltő diákot parizeres zsömlét majszolni szalvétából. Ez indított arra, hogy kísérletet tegyek klásszikus gyermekkori étkeimet (akár szünidei, akár a dolgos iskolai időszakból) összesíteni, amelyekkel szüléim és nagyszüléim igyekeztek megörvendeztetni akkor, amikor sok kedvük, idejük vagy pénzük nem akadt a gyermeki, unokai bendők megtöltésére.
- Fent említett párizsis zsömle a még nem lufivá fújt, hanem a rendes zsömléből, nem kevés margarinnal(v.ö. Riga), két szelet párizsival
- májkrémes kenyér kétkilós kenyérből vágott szeletből, pápai májassal, sózott paradicsommal és paprikával
- bundás kenyér kiszáradó félben lévő kenyér végfelhasználásával, meleg citromos teával körítve, fokhagymagerezddel dörzsölve
- vaniliás zsömle, szintén a maradék péksütemény felhasználása, a felvert tojásba vaniliás(vanilin)cukor keverésével, majd olaj használata nélkül a felhevített serpenyőben 2 perc alatt az ízesített tojást a zsömlére karamellizálva
- cukros rizs, ebédről visszamaradt köret porcukorral összepirítva, ízfokozóként egy pohár langyos kakaó
- házi gyümölcsleves, kizárólag a hajnalban összeszedett frissen szedett(néha hullott) gyimilcsekből tejföllel krémesítve – meggy, cseresznye, málna, eper, ribizli(a kombinációnak csak a fantázia szabott határt – a meggy ribizlivel HC volt) – reggel 7-re megfőzve, délre a kádban hideg vízben lehűtve.
- tarkabab leves krumplis pogácsával, óriási babokból, füstölt húsokból tejfelesen sűrűre főzött folyékony ajándék, kenyér helyett sütőportól és egyéb kelesztőanyagoktól mentesen készített vékonytésztájú, pohárral szagatott pogácsa sok, nagy főtt krumpli darabbal a tésztában.
- héjjába’ sült krumpli megsózva, vajaskenyérrel, hideg tejjel, kicsi szalonnával, egyéb elérhető jóságokkal a hűtőből
- rakott piskóta babapiskótából, sok gyümölccsel, pudinggal leöntve, lehűtve
- rizskoh málnaszörppel 🙂
- vanília/csoki/puncspuding málnaszörppel
- tejbegríz(máshol dara) kakaószórattal(határétel, kollégiumi vacsorák világából is felidézhető jéghegy nagyságú grízcsomókkal)
Nálam ennyi a nagyon meghatározó, de mondjátok még hozzá. Ha akartak. Ha nem, akkor jó étvágyat. 🙂
Bármilyen leves betűtésztával
Hát nudli!! Hencidán alapvető unokakedvenc étel volt, jó sok porcukorral toltuk. Nagybátyám nyers hagymával ette, amivel később ki is érdemelte csoporttársaitól a Bögyi becenevet (coming from Angyalbögyörő = Nudli). Asszem neki volt igaza, én is így enném ma már, kis változtatással: dinsztelt hagymát és tejfelt raknék a nudlira, ekként dödöllévé varázsolva azt. Bár a dödöllében még van pirospaprika is, na asse rossz ötlet, ki kéne egyszer próbálni.
Aztán Barabás óvoda-style: pörköltszaftos kenyér! Hát ez pont olyan, ahogy hangzik, ebédhez fő a jó kis disznyóperkelt az ovisoknak (nyilván feltét lesz a szárazbabfőzelékhez), ekként tízóraira egy szelet kenyér egyik oldalát bemártják a szaftba a jó dadák és konyhásnénik. Norbi Update 4. Imádtuk!
Voltak még általam nem kedvelt korabeli iszonyatok is, ismét Barabás óvoda-style, úgy mint vajas-mézes kenyér, csokis mesesajt. Lehet, hogy volt zsíroskenyér cukorral? Tejfeles kenyér biztosan volt, perverzeknek cukorral persze. Van olyan rettenetes mint a fentebb említett megdöbbentő cukros rizs nevű kreálmány 🙂
Majd még gondolkodom a továbbiakon, viszont babgulyást kéne főzni és krumplispogácsát zabálni hozzá, ahogy az fent említtetett! Na ezt majd valamikor megvalósítjuk, mert tuti, hogy csak frissen sült krumplispogácsával az igazi!
-Körözött zöldpaprikába töltve
– „Útitárs” krémes szendvics zöldpaprikával
-melegszendvicskrémes melegszendvics (célszerűen), sajttal, életveszélyes NDK-s grillsütőben készítve
A gimnáziumi bentlakásos évekből, a teljesség igénye nélkül:
– vajas zsömle hitlerszalonnával („gyümölcsíz”)
– „proletárszendvics” – mi legalábbis így neveztük a sós kenyeret, a kilátástalan téli vasárnap esték eledelét, amikor már minden elfogyott
Egyetemi évek:
– rántottás zsömle az egyetemi büféből
– virsli sörtésztába csomagolva, megsütve, ketchuptócsában (a Széchényi Könyvtár specialitása)
– „Smack” nevű, két perc alatt elkészíthető keleti tésztaétel (szigorúan csípős marhás), tejföllel magyarosítva
NDK-s grillsutoben barmi.
Nalunk anno napkoziben (!!) volt egy uber specialitas. Ma mar el se hiszem, hogy ezt tenyleg odaadtak gyerekeknek, raadasul negyven evvel a vilaghaboru utan… Szoval vegy egy szelet kenyeret, egy szelet kolozsvari szalonnat (!) borrel (!!), egy kanal mustarral ragaszd oket egymashoz. Es ez azon keves dolgok koze tartozott, amibol jart repeta.
Pusztan a ‘repeta’ fogalom, es az o ‘jarasa’ kulon posztra elegendo emleket kavart felszinre.
Es mi volt az a regi ketforintos alaku es meretu kis racsocs cucc, amit forro olajba kellett nyomatni es megnott? Es visszagondolva uberundorito volt es csupa ‘E’, de mi imadtuk?
Megfeledkezés két sztenderdről:
tojásos nokedli fejessalátával – plusz vacsorára a maradék jól megpirítva egy bögre tejjel, na ez úgy megnehezítette pár éjszakámat, hogy máig lever a víz, ha azokra a görcsökre gondolok 🙂
paprikás krumpli kolbásszal(virsilvel, lecsókolbásszal, szafaládéval, debrecenivel – mikor mi volt) – 14 éves koromig összetörtem és a masszát ettem meg csemegeubival, mennyei volt… 🙂
…nem tudom nem elfelejteni az elemiben napköziben uzsonnára feltálalt húskrémes kenyeret! …elég erős íze volt, meghatárzhatatlan húsösszetétellel! …amúgy imádtam! …de ilyen volt még a tepertőkrémes kenyér és a mazsolás-túrós kenyér, szintén uzsira!
geci: paprikáskrumplit kizárólag összetörve, de koviubival!
napköziben: a finomfőzelékről most nem beszélnék, azok voltak a napok, amikor inkább ki-bír-több-vizet-meginni versenyt rendeztünk a menzán.
de ami a lényeg: piskótakocka csokiöntettel! a fő-fő-fő repetakaja! mindenki „elfelejtette” aznap odaadni a kajajegyét a konyhásnéninek, akit amúgy nehéz volt átverni, mert amúgy is szemfüles volt, hát még ezeken a napokon. de azért néha egy-egy jegy átcsusszant, ilyenkor újra sorbanállás és szétosztás a barátok között.
bár inkább csoki színű vízöntet volt rajt’…
– margarinoskenyér cukros, már-már habos tejjel (természetesen összeforralva)
– Paprikáskrumpli Leves Edition 1.0 (hosszú lével tehát), default virslivel, kenyérrel
– halkrémes kenyér (összetört halkonzerv margarin)
Na meg persze krumplisteszta (svab nagyi szerint grenadirmarsch) csemegeubival.
Ezek kaphato dolgok ugyamugy, vagy eppen felfedezunk egy gasztropiaci re’st?
…jöhetnek a kövek, de én világéletemben nem értettem, hogy a paprikás krunyeszt miért kell „összetörni”!? …piskótakocka télleg No. 1 volt a legtöbb skacnál, de érdekes én pl azért sose rajongtam annyira, amúgy én annó mindent megettem (nemtom, nekem valhogy sose derogált a menzakaja), és általában úgy jött ki, hogy amit a többség nem szeretett, én azt imádtam a legjobban, így aznap mikor pont olyan kaja volt, én még egy darabig ültem az asztalnál, mikor a többiek már a sulin kívül voltak, mert hát nem igazán tudtam volna mozogni!
…ja, amúgy mi az hogy kajajegy?! :-O …vaz, Bubuc, te oroszországba jártál suliba vagy mi?! …életemben nem láttam még olyantat hogy kajajegy!
És persze a grízestészta. Meg a tepertőkrém. Kilyukasztós sarkú iskolatej és kakó.
Sárospatak Kossuth koli tápos vacsora: tört krumpli aludtej (joghurt, kefír), oszt annyi, egyél 16 éves. Jucinak: kilátástalan téli vasárnapi estékre: kevert sörrel.
Klári néni-albérletes végső megoldás: gulyáskrémes kenyér
Azt csak Dénes ette, aki imádta a nátrium-benzoátot.
Meg Abi.
Bömbi diszkont, fél kiló kenyér, gulyáskrém (cca 37 forint költség akkor), majd Vízikapu és dőzs 🙂
Mond valakinek valamit az akifejezés, hogy „ivólé”? Ünnepnapokon ált. isk menzán leves helyett ivólé volt, vagyis gyümölcslé 1-1 arányban vízzel higítva, majd főételként rántott hús krumplival.
Ínyenceknek (Sárpspatak): „milánói” tészta: 1 csomag spagetti 1doboz paradicsomos hal konzerv
A mustáros kenyér alapvető volt,amikor pl. rizses lecsót adtak vacsorára.
A „milánói”-t Jeszivel ketten csináltuk. Mert csak ez volt az albérletben. Szar lett. Megettük.
menza húsleves egy hatalmas és undorító főtt csirkecombbal. amint ott figyelt a bőr (sárgán és tollasan: )… boáááááá