Ezek a felvételek említésre méltóak a 80-as évek második esztendejéből a slágerlisták élére felkúszók közül: ‘The Tide is High’ – Blondie, ‘Woman’ – John Lennon, ‘The winner takes it all’ – ABBA. Mindemellett lehet-e korszakos egyéniségről, zseniről beszélni, ha valaki nem egy, hanem több területen alkot valamit és ezek közül egyik a zene, a könnyűzene. Eddigi négy tárgyalt slágerünk jó előadó, jó zenekar, jó zeneszerző és jó szövegíró termése. Picit kilépek, kilépünk ebből a helyzetből és ’81-ben valami kicsit oda nem illőt tárgyalok. Ahogy a gomba a fa testén, olyan számomra adott év befutója, ez a nő…
Barbra Streisand – Woman in love
Ki ne ismerné ezt a széphangú, ám szépnek nem annyira mondható amerikai nénit? Énekes, és színész, ez vágó, ám polihisztori magasságokba tör az internetes infók alapján: színházi színész is, zeneszerző, filmproducer, filmrendező és politikai aktívista – liberális(fekete pont… lenne, ha nem tudnánk, hogy vére viszi ebbe az irányba… case closed – back to the music). Sokáig azt hittem, hogy Barbara ő és csak művésznév a Barbra, de nem, mégsem. Jahve keresztségében jött a név, így már különleges. De tényleg. Amikor ’81-ben elénekelte ezt a dalt, akkor már Oscar-díjas színésznő 15 éve és a 5 éve Oscar-díjas énekes is. Ekkor már a legismertebb és legsikeresebb popénekes az USÁ-ban. A statisztikák szerint csak Elvis és a Beatles adott el több albumot nála. Az 1980 szeptemberében megjelent Guilty című album alkotói a Bee Gees tagjai, írója-producere Barry Gibb bácsi. Ennek fényében nem furcsa, hogy nem igazán lehet rá kiírni, hogy „hozzáadott cukort nem tartalmaz”. 🙂 Szerintem a Woman in love a világtörténelem legjobb szerelmes nótája. Azt hittem a múlt hétig, hogy a hangszerelés szimfónikus zenekar, némi zongorával és szintivel.(Nyilván szánalmas hallásom miatt.) Namost ehhez képest a Gibb fiúk normál zenekarra hanszerelték föl: szóló, basszgitár, dobok, ütőshangszerek(szinezőanyagnak), zongora, szintetizátor, vegyes vokál és előtte Barbra-mama. A hang szárnyal, elég korrekt kitartások és hajlítások. Látszik, hogy a lyány képességeihez igazították a cumót. Szuperség. Amikor hallgatom, elégedetten cuppogok lélekben, mint egy jóllakott csecsemő.(Közben pár szolíd, néma puki…) Ringatózok és ez olyan jó. Pont kellemesen hosszú, 4 perc alatti terjedelem. A háttérben a zenekar Stúdió 11 jelleggel üzemel(természetesen nem maradhat el Dobsa Sándor neve sem – a vájtfülüek tudják, miért), és megkeletkezik a tökéletes kompozíció. Arról már csak félve nyilatkozom, hogy nagy bravúrokkal nincs teletűzdelve a zenei rész, bár így érzem, mert „félek”, hogy miután Áci szétszedi a dalt, kiderül, hogy ennél profibbat nem sikerült domborítania azóta senkinek… De had jöjjön. Ahogy újra és újra a halk, óvatos, szemérmes kezdés — „Life is a moment in space”… Dirimdürümdamdaram… Subidubidú.
Érdekes választás Barbra, evvel az albumával jó nagyot kirándult az 1ébkénti műfajától. Meg is hallgatom ujra a dalt az altalad leirtak alapjan. —-/–
🙂 Ha jól odafigyelek, akár ABBA dal is lehetne, nem? Kicsit ugyan mélyebb BS hangfekvése, zene is kevésbé komplikált, de tényleg jó kis nóta a maga eccerűségében.
Amúgy meg elektro vonalon is izzanak a billentyűk:
– Végre megjelent a Depeche Mode első albuma, igaz 1elore csak az Indie listákon tör fel.
– A svájci Yello fiuk a Solid pleasure után nem sokkal kijonnek a Claro Que Si cimu örökervenyu albummal.
– Kraftwerk sem tettlenkedik – Computer World – újabb alapkőletétel
– Tangerine Dream akor már 14. emlitesre melto albuma is nagy ütés: Exit, benne a lamerek által azóta is csak Panorámából ismert Chrononzon-dallal.
Jah:
Minő keserű pirula lehet, hogy a popzene tele van libi zsido melegekkel! Most jövök csak ra, hogy itt is működik a jobbos szűrő. Marad szeretni full abnorm Ákoshka, a helyi terminátor.
Ki kérem magamnak a gyanusítgatást! 😀 A zene örökérvényű, pártfüggetlen és szégyelném magam, ha ezalapján válogatnék…
Ebben az évben távozott a reggae király, és Rastafari próféta Bob Marley.
Kurva anyátokat rohadt nyomorék csicskák dögöjjetek meg