A magyar konyha varázslatai között mindig van egy újabb, amivel szembesülni lehet. Mert azt ugye mindannyian vágjuk már, hogy a kolozsvári töltött káposztának semmi köze a városhoz, valamint az utolsó tény, ami Mici chef segítségével vált világossá: a rizottó nem a zöldséges, gombás rizs. ÉS íme, megint – nekem legalábbis – egy újabb élve megdicsőülés.
A polpetti nem annyira az a sajttal-sonkával töltött karaj vagy szárnyasfilé milánói spagettivel kísérve. A polpetti kérem egy olasz, sőt még pontosabban egy lombard húsgombóc. Sőt, ha egészen pontos akarok lenni az internetről gyűjtött infók alapján: polpette = húsgombóc, polpetti = húsgombócok.
Szeretettel két recept:
Polpettét én Leccében tanultam; a nemzetközi recepthez képest csak annyi az eltérés, hogy petrezselyem helyett Valentina bazsalikomot használt, hagyma helyett picike fokhagymát és végül nem lisztbe, hanem ledarált és kiszárított kenyérbe (morzsába) forgatta a golyócskákat sütés előtt.