Bezár a szerencsi cukorgyár. Nincs répa, mert nincs megállapodás arról, mennyiért veszi meg a gyár a termelőktől. Szerintem vannak dolgok, amiknek egészen egyszerűen lejárt a szavatossága. Ilyen például a magyar mezőgazdaság termőstruktúrája és a vele vagy nélküle működő ipar termelőszerkezete. Belekeveredtünk az EU-ba, aminek a lényege, hogy a fejlett nyugati országokban termelő vállalatok saját maguk számára előírt forgalomnövekedéséhez piacot kell teremteni ezzel a határok nélküli Európa szlogennel.
Mink meg nem ébredünk, nem vesszük észre, hogy rá kell menni az egyedi, a különleges, a mások által vagy egyáltalán tömegtermelésben nem reprodukálható termékekre, szolgáltatásokra és azzal hasbaakasztani a jólétben senyvedő Nyugatot, majd ezzel lekörözve őket, mint Monaco, Svájc etc. Hagyni kell a faszba a cukrot, dohányt, tejet, trapistát, csokit, kekszet, meg ilyeneket. Rá kell menni a manufakturákban gyártott különlegességekre: Szamos Marcipán, pálinkák, mangalica, szürke marha, borok és arról ugye már ne is beszéljünk, hogy körülbelül minden nagyobb országrésznek megvannak az olyan hagyományai, ízei, hungarikumjai, amikbe gondolkodni lehet – tarkedli, dödölle, hogy csak azt említsem, ami eszembe jut. Biztos vagyok benne, hogy bármelyik településen leülnél fröccsözni az öt legidősebb emberrel, 2 órán belül meg lenne a megoldás a környék fejlesztésére.
Had meséljem el egyik legmeghatározóbb egyetemi élményemet. Mai magyar társadalom néven kortárs szociológia. T.úr elmondta, hogy fejlesztési felmérést csináltak, polgármesterekkel. […] Keleti országrész: polgármester – fejvakarás, nincs pénz semmire, hitelekből élünk, segélyekből élnek az emberek, majd az állam segít. Nyugati országrész: polgármester – sajnos csak 2 hét múlva tudom fogadni önöket, mert 8 befektetővel tárgyalok, plusz pályázatot írunk a közvilágítás, a tömegsport és a helyi kultúrház fejlesztéséhez, bővítjük az általános iskolát, múzeumot nyitunk és beindítjuk a fizetővendég szolgálatot a faluban, mert nem elég a két panzió, ami tavaly nyitott. […]
Előre kellene nézni, nem siratni a szép, de elveszett, idejét múlt jelent és közelmúltat. Meg kell próbálni jól és ügyesen kicsinek lenni.