Aribari szervezésében gyönyörű nűmmel teret engedtünk a komolyzene iránti vágyunknak. Bubuc és Medve, mint szakértők szintén társultak, így május 16-dikán este 6-kor csöndben, előadási előtti morcogással vártuk az Országház kupolatermében a Magyar Virtuózok Kamarazenekar föllépését.
Ez a zenekar csak vonósokból áll össze. 1988 óta működik, alapítója, Szenthelyi Miklós vezetésével. Ő a csapat motorja, és főiskolai tanárként mindig legtehetségesebb tanítványaiból állítja össze. Zenei műveltségemet mutatja, hogy egy 20 éve működő, nemzetközi hírű zenekarról azt gondoltam, most alakult a közelmúltban. 🙂
De térjünk a tárgyra. Szólistaként Szenthelyi mellett Faludi Judit gordonkázott, aki nagyon heves habitusú művész benyomását keltette. Nyilván mert bolond. 🙂
Kezdődött Vivaldi G-dúr szimfóniájával, amiből pár tétel volt csak kielemelve, ám ezt Bubuc és Medve tudják pontosan. Ezt kellemesen interpretálták.
Következő menüpont szintén a jó Antonio alkotása, F-dúr versenymű hegedűre és gordonkára. Itt már a két szólista is nagy szerepet kapott, amit be is töltöttek. Faludi Judit gordonkája néha olyan módon szólt, ami nem passzolt teljesen a hangszerhez, amiről azonban a koncert utáni elemzés keretében sem tudtuk igazán kitalálni, hogy a terem akusztikai mellékhatása avagy technikai hiba okozta. Összességében igen-igen kellemes, magával ragadó zenei élmény volt ez a versenymű.
Harmadikként Saint-Sae(rajta két pont)ns játékos műve következett, átvezetésként a Bach szériára: Állatok farsangja – A hattyú. Gordonkaszóló, miközben a teljes zenekar csak kézzel pengette a hangszereket. Végtelenül bájos darabrész volt.
J.S.Bachtól a fergeteges D-moll hegedűverseny két hegedűre hangzott el, majd az E-dúr hegedűverseny is. Ezek igazi komoly dózist jelentettek. Magam részéről az első Bach darabot a koncert csúcspontjának mondhanám.
Ezzel a meghirdetett koncertanyag végére értünk, de kaptunk még három, közismert ráadást, amiket füllel tudtam azonosítani, viszont alkotót és címet nem tudok mondani hozzá.
Összességében kellemes élmény volt, főleg hosszú idő után, nekünk. A koncert szinvonalát emelte, hogy Bubuc szmokinggal tisztelte meg az előadókat. 🙂
Az élményt csökkentette a meglepően rövid műsor (összesen 50 perc körül), valamint a néhol rutinszerű előadás. Nekem személy szerint kikapcsolódás volt, egy másik világba csöppentem és elgondolkodtam azon, lehetséges, hogy kellően megöregedtem a komolyzene hallgatásához. 🙂
Kérem a többieket, hogy szakmai szempontok mentén egészítsék ki az anyagot. Köszi. 🙂
Egy másik előadásban Bach D-moll hegedűversenye két hegedűre
[youtube]http://www.youtube.com/watch?v=ko93pYXfBFU[/youtube]
A koncertet megelőző parlamenti körbevezetést nem szervezték meg rendesen. Az idegenvezető hangját alig lehetett hallani. 21. században ezt már elég egyszerűen meg lehetne oldalni. A felsőházi ülésteremnél zavaró torlódás volt, mert két másik csoport pont akkor érkezett oda.
Az előadás jó volt, de váratlanul rövid.
Tény, hogy Faludi Judit időnként úgy élte át a játékát, mintha nem lenne százas, de gyönyörűen adta elő Saint-Saëns Hattyúját, ami egyik kedvencem. A pengetős háttér különleges megoldás volt, és nagyon tetszett.
Mivel nem akartam, hogy a gondonkás fura rángatódzása, és a zenekar tagok gyakori röhögcsélése elterelje a figyelmemet, hallgatás alatt inkább a kupolában gyönyörködtem, ami külön emelt az élvezeten. Közben az alábbihoz hasonlót képzeltem hozzá:
http://www.youtube.com/watch?v=f8dVFI5HLCw
A ráadások közül csak Strauss Jóska Pizzicato-Polkáját ismertem fel. Számomra ez más, sokkal könnyedebb kategória, és szerintem nem illett az előzőkhöz. Az utolsó egy Zigeuner nóta feldolgozása volt, amitől már egyenesen szomorú lettem. Jobban örültem volna, ha folytatják a komolyabb vonalat.
Kiraly lehetett!
Statler es Waldorf beszamolojat is izgatottan varom. 😀
Biztos is a régizene a komolyzenének a legizgalmasabb, legszebb része, főleg ha azt eredeti interpretációban tolják: korhű hangszereken korhű játékkal. Ha valakit érdekel, én az Il Armonico Gardino-t javasolnám. Itthon is akad 1-2 (sajnos nem sok) jónak mondható koncert. Talán kevesen tudjátok, de itthon pl. kifejezetten régizenét (ún. „early music”) nem oktatnak. (Akik ezt elég jól csinálják itthon, szinte biztos hogy külföldi sulikból szerezték tudásukat).
Ha érdekel valakit, legközelebb szólok, ha öcsémék játszanak, ők teljesen erre vannak specializálódva, és bár biztos elfogult vagyok, de szerintem eléggé jók. Legközelebb uploadolok tőlük valamit ide kedvcsinálóképp, háha….
Elnézést a hülyeségért, de eszembejuttattátok az egyik Monty Python – It’s the Arts epizódot:
http://www.youtube.com/watch?v=HevM-35hJUE
„Why is it that nobody remembers the name of Johann Gambolputty de von
Ausfern-schplenden-schlitter-crasscrenbo n-fried-digger-dingle-dangle-
dongle-dungle-burstein-von-knacker-thras her-apple-banger-horowitz-
ticolensic-grander-knotty-spelltinkle-gr andlich-grumblemeyer-
spelterwasser-kurstlich-himbleeisen-bahn wagen-gutenabend-bitte-ein-
nurnburger-bratwustle-gernspurten-mitz-w eimache-luber-hundsfut-
gumberaber-shonedanker-kalbsfleisch-mitt ler-aucher von Hautkopft of Ulm?”