Gondoltad-e, hogy nyáron is van gomba, ami ráadásul ehető is? Én nem, de most csavarogtam a netem és arra jutottam, hogy provokálom egy picit Mici barátomat, mielőtt elutazik hellászba és földobok három sort a kiváló galambgombáról, ami állítólag nyersen is ízletes. Plusz kék a háta. 🙂 Mást nem írok, de talán Mici megosztja velünk szaktudását. 🙂
Áhá!
Rendkívül sok gomba van nyáron is, galambgombák, piruló galóca, csiperkék, rókagombák, tinóruk és vargányák stb. Ebből pár hete arany tinórut, változékony tinórut sikerült szedni, valamint varashátú galambgombát. Ebből az arany tinóru és a varashátú grillen végezte, a változékonyt nem tanácsos alkohollal együtt fogyasztani, így az kimaradt 🙂 Leltem még ezenkívül hánytató és büdös galamgombát is.
A kékhátú galambgomba azért király, mert nem kék a háta. Pirosas, lilás, szürkés, zöldes annál inkább. Mint minden galambgombának, ennek is fehér a tönkje és a lemezei, gallérja, bocskora nincs. Húsa pattanva törik. A többi galambgombától úgy különíthető el, hogy ha végighúzzuk az ujjunkat a lemezein, akkor azok oldalra elhajolnak, rugalmasak, míg a többi galambgombánál eltörnek.
Ekként.
LOL!!! 😀
Imadom ezeket a gombaneveket. A kedvenceim a ‘kései tarinka’ es a ‘sejtelmes csattanogomba’, amiket arrol lehet legkonnyebben megismerni, hogy bocskoruk nincs, ahogy kalapjuk se, hiszen most talaltam ki oket.
…a tinóru hatalmas durva név! 🙂