A nő, akinek nem volt sorsa

Ildikónak sem volt világos soha, hogyan keveredett erre az útra. A kálvinista Róma utcáit koptatta gyermek- és leánykorában. Édesapja színházi rendező, édesanyja tanárnő… Ebből az értelmiségi, politikától – deklaráltan – mentes családból került a fővárosba, az ELTE-re, magyar-töri szakos bölcsésznek… Utána hozzátette a filozófiai kiegészítőt, a népi írók érdekelték… Aztán már a népi írók nem annyira, mint inkább a nép. Gimnáziumban (Móra Ferenc…) aztán Keszthelyen tanít filozófiát (marxizmus-leninizmus?), aztán a KISZ KB keretein belül gyomlálja a kultúrát, annak Kultúrális Osztályán.

Tesz még egy kísérletet, hogy tehetségéből éljen meg, mivel az MTA tagjelöltjeként kutat, tudóskodik… Nem sokáig, mert az MSZMP KB ultúrális alosztályára csábítja hitvallása, hogy onnan továbblépve megkapja a jó kádernek járó civil pozíciót akkortájt, a nyolcvanas évek közepén, amikor elkezdődik a politikai tőke gazdasági és kapcsolati tőkévé konvertálása azokban a fűzfaligetekben, ahol Ildikó, a mi Ildikónk, Homérosz és Platón elvtársak antik elvei mentén, Illyés Gyula mondatait oly sokszor megrágva szolgáljata A pártot… Szóval ’86-tól 95-ig a Gondolat Kiadó élén állt ő, függetlenül minden politikai erőktől, a kultúra szolgálatában… Majd 49 esztendősen, az élcsapat, az utolsó nagy, Komócsin szép szavain felnövő kommunista generáció tagjaként a barikádokra vezesse a népet, ahol a sok istenadta utolsó forintját is jövedéki adós termékekbe vagy adóba forgatva megteremtse a Köztársaság tér nehéz, susogó műselymeinek és minden egyéb költségeinek árát.

Ildikó, aki Csepelről hódít, és több, mint 14 éve veszi föl a kesztyűt sziget éjszaki fokán mindenkivel, aki el akarja tántorítani a proletariátust a szocializmus fölépítésétől. Ott, ahol ő áll, ahol és ahogy ő kinyilatkoztat, ott nem lesz gázáremelés. De a kérdés, hogy meddig lehet ilyen hiteltelen, de öntelt módon, a magabiztosság fátylába burkolva a vidéki értelmiségi gyökértelenségét, kapaszkodni abba a műmárvány szobortalapzatba, aminek a tetején mindig az éppen aktuális Vezér húzza ki magát, a felelősség alól… A párkány néha széles, néha szűk és csúszós, de Ildikó ott fogja tartani magát, amíg valaki rá nem tapos a kezére és azt nem mondja neki: „Eleget hazudtál már, menj haza és hamarosan keresni fog valaki néhány felügyelőbiztossági vagy igazgatósági kinevezéssel. Megpihenhetsz.”

“A nő, akinek nem volt sorsa” bejegyzéshez 5 hozzászólás

  1. max az alkohol vethet véget eme kiváló ember (hogy rohadna meg) politikai karrierjének (vö. horn gyula). ha lenne a szocialista munkáspártban (vö. Sólyom tegnapi sajtótájékoztatójával – nagyon kemény) aki tudna taposni már lezuhant volna.

    Válasz
  2. Mondjuk hasonló sorokat a fél politikai „elitről” lehetne zengeni, oldaltól függetlenül. Csak hát ugye a mi kommenistánk jó kommenista… Szart sem ér az egész, úgy ahogy van, az a baj. Falconnal együtt.

    Válasz
  3. Nna ebből a cikkből nekem semmi sem derül ki. Lassan másfél éve nem tévézek, nem rádiózok, s csak elvétve klikkelek rá politkai-közéleti témájú napi cikkekre, nem tudom, mit kéne gondoljak erről.

    Nekem úgy tűnik pl., hogy ez a permanens MÁV sztrájk hülyeség. Ilyen alapon adjanak a fateromnak részesedést az elherdált magyar iparból, amit anno ő is épített, mert miért ne. Gaskó egy felkapaszkodott proli, akinek annyi hatalma ugyan van, hogy bármikor össze tud kavarni egy kellemes kis sztrájkot, de annyi esze már nincs, hogy értelmes célokért szálljon harcba. Most pedig, hogy bizonyos erőknek fűződik is némi érdekük a káosz fenntartásához, különösen lelkesen csahol. Hátha dobnak neki velős csontot, szalonna pörcöt.

    Szóval ha Orbánnak volt olyan jellegű utalása (és az Nemzeti Elkúrtad Kórus vendégfellépőjeként bizony volt), akkor az tényleg gázos. Mert ahogy ezek a sztrájkok érdemben nem javítanak a vasút helyzetén, úgy akik ezt nyíltan-burkoltan támogatják, na azok sem feltétlenül az ország javát akarják. És kedvenc kormányunk mindeközben csak néz és pislog, hogy ezt így hogy? És fingja nincs. Ja, hát ezért nem tévézek, rádiózok.

    Válasz

Szólj hozzá!