Még nincs minden veszve, és az információ nem vész el, csak átértékelődik. 2008 őszi, a magyar vidék étkezési lehetőségeit részben föltáró utazásunk negyedik megállójában azt próbáltuk ellenőrizni, hogy igaz-e a hír, miszerint a Mauro mellett, helyett van másik jó hely is a déli parton. Kollegális ajánlásra mentünk Balatonföldvárra, hogy az utószezon egyik legesősebb napján viszgáljuk meg a Nápolyi Pizzéria teljesítményét, ahol állítólagosan olasz alapanyagokból főz egy idetelepült olasz család.
Első fogásként, a hűvös, esős ősz miatt, levesezésbe kezdtünk. Az olasz zöldségleves ízes, a kelbimbó korrekt, de olyan magyarosan olaszos, kicsit zsíros, kicsit hagymás, kicsit a leveskocka irányába próbálkozó, szóval már kicsit asszimilálódott a gulászuppe-lángos-sültkolbász közegbe. A paradicsomleves friss paradicsomból, illetve hámozott konzerv paradicsomra utaló elemekből állt. Benne a tészta-betét aldente és itt sincs baj az ízekkel.
Utána Szilvi egy négysajtos farfalle evet, ami az ebéd legjobb eleme volt. Sűrű, zamatos, dominánsan sajtízű, szinte harapható szósz, a masnitészta hibátlan állagra főzve.
Nekem egy paradicsomos-zöldborsós pizza, mert már kicsit húsundorom volt az előz napok zabálásaitól (lásd GasztroTrip korábbi elemei), ami épp csak egy picit volt elbaszva, viszont az elrontott minden jót, amit sikerült hozni. Pizzatészta vékony, ropogós, szinte decens. Rajta mozzarella és paradicsom, perfetto. Aztán a fos, még rendesen ki nem engedett fagyasztott zöldborsó, amitől az egész úszik a vízben, na az gáz. Azért megettem a tészta és az alap miatt, de utána bántam, amikor az édesség után rosszul voltam a mennyiségtől.
Bár dobozos, de friss tiramisuból egy gyerekmedencényi adagot kapott Szilvi, aminek a végét én vállaltam, mert embertelen volt. Mennyiségre is, minőségre viszont a legjobb, amit életemben kóstoltam. Nekem pedig egy adag Zuppa Inglese jutott.A sok piskótás, közepes krémtöltetű, rummal ízesített változatból. Belapátoltam, és fizettünk. Jattal együtt 7 ezer alatt állt meg a ceh. A kiszolgálás családias volt, mert rajtunk kívűl nem volt senki, csak a személyzet, akik a tulajdonosok is egyben. Kedvesek voltak, mosolygósak.
Mit is mondhatnánk végeredményként? Ha már elhagytad Balatonszemest és a Kistücskö (vagy már nem bírod ki addig), a Mauro-n már túl vagy (bármilyen szempontból), akkor egy közepes kosztért kevés pénzt fizetve jól lakhatsz Balatonföldvár határában, a benzinkúttal szemben.
Nyáron kipróbálható mindenképp.
Más: Olimpia nevű éttermet kellene megnézni velemikor , több helyről nagy jókat olvasok /hallok róluk..
Csatolva pl. az Exit progr.magazin kritikája -mindenenben 10 pontot adtak amiben mérnek(ritkaság!!):
http://exit.hu/kajapia/kajapia_gyujto/kajapia_ajanlo/15800
Büszkén jelentem, hogy egyik öcsém ott dolgozik, szóval februárban az ő segítségével összehozunk valami kis csoportos témát oda.
Kiválóság
Nekem nem volt a legpozitívabb tapasztalatom hétvégén. Nem feltétlenül udvarias kiszolgálás, a carpacciot és a pármai sonkát egyszerre hozták ki az egyik főétellel. a carpaccio-hoz külön rá kellett kérdeznem a megrendelt pizzakenyérre, a szalámis-sonkás pizza pedig úaszott a zsírban, a legborzasztób viszont az asztalra az egyik felszolgálkó által szemkontaktot kerülve lerakott noname ketchup volt. Ja, és az utolsó falat pizza még a kezemben voltm, mikor elvitték előlem a tányért… Nem vagyok egy kekeckedő típus, de ez azért nálam nem ütötte meg azt a szintet, ami egy olasz pizzériától elvárható lenne. Főként a fenti alapsztori után volt csalódás. A tiramisu viszont tényleg minden kifogás nélkül dícsérhető!