Nemzeti ünnepünk jó apropót ad arra, hogy röviden áttekintsük, idén ki ragadja meg, vagy kire aggatják rá a Megváltó szerepét terhelt országunk még terheltebb politikai elitjében. Az idei Európai Parlementi választások adják az apropót, és egyben a bemelegítési lehetőséget arra, hogy mindenki kellően rágyúrjon a 2010-es parlamenti voksolásra, legalábbis aki akar.
A lejárt szavatosságú
Orbán Viktor a 2008-as évértékelőben és az ünnepi beszédében is bizonyította: nesze semmi, mondd meg jól az irány továbbra is. A szocikkal nem közösködik az általa vezette Fidesz, egyetlen pisszenésnyi értelmes információval sem segíti az országot a csődbe vezető kommunistákat, hiszen kell, hogy legyen mit tenni 2010-től. Többször megállapítottuk, hogy nyilvánvaló liberális propagandaszöveg az, hogy a Fidesznek lövése sincs, miképpen lehetne megoldani a kialakult gazdasági helyzetet, és Orbán erre minden alkalommal, amikor megnyilvánul, jól rá is erősít semmitmondó frázisaival és általánosságaival. Sőt. Most már az egész világot ostorozza, amiért adósságba rántotta saját magát, meg minket is, a fogyasztás fenntartása, fokozása érdekében (na és a kedvezményes lakáshitelek, meg a Széchényi terv, kedves Viktor?). Egyre erősebben kirajzolódik a korábbi, egyeduralkodó politikai kommunikációjához ragaszkodó, a támadásoktól megtört, de önmagát áltató, szimbolummá váló vezér arculata, akit még sokra tartanak, de azért sokan el is mosolyodnak egy kicsit, amikor a „megújulás” hívószó mögé tömöríti a Fideszt és minden magyar polgárt. A régi harcostársak vagy az önkormányzatokban (Pokorni), vagy az Európai Parlamentben (Deutsch, Áder) keresnek szebb és biztosabb, valamint csendesebb jövendőt. Az új generáció pedig lehet, hogy új vezért kíván…
A zászlóra tűzött
Dávid Ibolyát sosem gondoltam tisztának, viszont Bokros Lajost komoly embernek véltem. Az alapötlet korrekt, a kommunikáció szintén, hiszen útja lehet a nemzeti egységnek, hogy az Orbán Viktor előtt utoljára pokolbéli démonnak kikiáltott Bokros vezetésével megpróbálják életben tartani az MDF-et. Csak kérdés, hogy lesz-e valaki, aki menni fog Bokros és a fedezékében osonó Dávid Ibolya mellett Herényi Károlyon kívül. Bokros tehát fölvállalta a légsúlyban a reprezentatív szerepet. Kérdés, hogy lesz-e több később (akár az EP-kampány alatt, akár 2010-ben). Mindenesetre őszintén kíváncsi lennék, miért ment bele ebbe a történetbe.
A hittel teli
Ugyanazért csodálom Morvai Krisztina doktort, amiért Dávid Ibolyát, csak magasabb fokon. Balóné helyből tízszer olyan jobbos, nacionalista és keresztény, mint pályatársa egy erős rákészülést követő nekifutásból. De a csodálatom tárgya ennél szűkebb: minden pillanatban őszintén hisz abban, amit mond. Mindig. Kellően intelligens ehhez, és eleven példája szerény elméletemnek, mely szerint a 21-dik század fejlett nyugati társadalmaiban élő ember úgy szocializálódik, hogy 22-25 éves korára mindenről el tudja hitetni magával: az úgy igaz, ahogy ő gondolja, azaz bármilyen hibájáról, hazugságáról, döntéséről utólag kialakít fejben egy olyan képet, amivel a legkönnyebben tud együttélni. Ez zseniális dolog. Morvai Krisztina is őszintén hisz Magyarország, a Magyar Királyság, talán Horthy Miklós, és elképzelhető, hogy még István király feltámadásában. (Azért megnéznék egy csöndes hétvégi estéjükről egy rejtett kamerás felvételt, ahogy egy tea mellett beszélgetnek Baló Gyuri bácsival… :)) Ehhez megfelelő keretet biztosít a Jobbik, amiről június közepére kiderül, mennyire fog tudni komolyan beleszólni a 2010-es újraosztásba, Morvaival, vagy nélküle. Azt gondolom, hallunk még róluk.
A székébe szögezett
Ez a Gyurcsány Feca a legviccesebb gyerek az óvodában. Megfogta az Országház makettet és semmiért nem hajlandó senkinek odaadni, amíg 10 vörösinges ki nem fogja csavarni a kezéből egy einstand keretében. Mondjuk az is kritikus, hogy lassan 5 éve kajázzuk a félévente átkeresztelt marketingkampányt, ami olyan mint a legprofibb pilótajáték: semmi nincs mögötte, de gecisokat bukik rajta mindenki, aki játszik. ÉS mindannyian játszunk. Feri és csapata nem nagyon koncentrál erre az EP témára, mert nincs jelentősége, ahogy 2005-ben sem volt. Inkább ötletelnek a 2009 második félévére vonatkozó kampánynévre, meg aztán majd a jövőre, kb. ilyenkor kiteljesedő kampányra. Addig még az övé a makett, viheti minden este magával az ágyikóba és leteheti az éjjeliszekrényre, Apró Antal urnája mellé.
A láthatatlan
Az SZDSZ-nek most még nincs prófétája, akit be lehetne dobni ebben az EP név alatt futó NB 2-es felvezető tornára. Viszont a jó Demszky mester már menekül Brüsszelbe, ahogy 4 éve Kovács elvtárs. Legalábbis ezt sejteti az előkelő pozíció a választási listán. Majd biztosan beszélgetnek egy jót Kunczével a Klubrádióban.
Összeségében: érdekes viszonyok, mondai félhomály, ködös kilátások.
Én eléggé optimista típusnak tartottam magam mindig, de az utóbbi 1-2 hónapban már én is úgy érzem, hogy ha le nem is lépek (egyelőre), de mindenképpen nemzetközi ügyfélkört fogok fenntartani és ha mégis sikerül még ennél is lejjebb csúszni (ezt _sajnos_ sanszosnak érzem), akkor azt hiszem minden szívfájdalom nélkül fogom rövidtávon elfelejteni a gémeskutakat, a Halász-bástyát és random kiválasztani az új életteremet. Mondom ezt úgy, hogy a családban volt 1 db Kossuth-díjas költő, a szüleim tanárok, nagyszülők még igazi becsületes parasztok voltak (a szó eredeti értelmében 🙂 és én is falusi gyereknek tartom magam, arra neveltek hogy tegyek meg minden tőlem telhetőt, dolgozzak becsületesen és tanuljak, tanuljak, tanuljak.
Egyszerűen messze nem érzem fair-nek, hogy amióta munkába álltam mindig túlteljesítek, túlórázom, saját költségemen és időmben tanulok, kb magánéletemen nem létezik, viszont nemrég az otp-től kaptam egy kis szerelmeslevélkét, hogy a 11M körüli lakásom már sajnos nem nyújt elég fedezetet az 5M-os hitelemre (fele önrésszel vettem fel, 4 éve precízen törlesztem, a DH mellett, amiből anno tanultam, és amiből most közvetlenül magyar cégek profitálnak/tak, többek közt a fent említett hárombetűs bank is), szóval örüljek, mert most MÉG nem kérik el a lakáskulcsomat, de kb bármikor, ha ÚGY hozza..
Persze tudom hogy el lehet menni, meg lehet ügyeskedni és én aki most fiatalon még megtehetem, ezeket kombinálva meg is fogom tenni (bár inkább az elsőt, mert sajnos nem adócsaló cigánynak neveltek). Az elsődleges oka pedig ennek nem is az, hogy most perpillanat ködös a helyzet, hanem az hogy ebben az eltelt 20 évben gyakorlatilag zérót fejlődött ez a sárgödör szellemileg és a kedves szavazók nagyrésze kellő mennyiségű sör/virsli/hetihetes fogyasztása után kb a saját nagyanyját is kormányra léptetné, de leginkább az szomorú, hogy bármerre megyek ebben a szép fővárosunkban is, az emberek (beleértve a fiatalokat is) ostobák, neveletlen-pofátlan bunkók.
Őszintén: nem nagyon tudok abban bízni, hogy ilyen alapokra építve itt bármilyen rövidtávú javulást fogok tapasztalni még a saját életemben. Kicsit elfogyott a kredit. (bocs a szar szóviccért)
Ja igen, a hozzászólás apropója, csak azt pont nem írtam le, hogy amióta élek, ez volt az első olyan március 15-ém, hogy zavarban lettem volna, ha megkérdezik tőlem, hogy szeretem-e hazámat. Egyáltalán annak tartom-e. Sajnálom, lehet rossz ember vagyok, de most nem tudom azt hazudni, hogy igen.
Ma láttam a négy gólt az Old Traffordon
Ma láttam otthon Patakon két öreget kokárdával a templom után a bicikli felett az élet dolgairól beszélgetni
Ma láttam a 85 éves nagyanyámat a háború utáni csempészetről mosolyogva beszélni
Ma láttam a PUF-ot a 89-ben a Fekete Lyukban
Ma levittem a kislányomat a Gazdához…
Hát nehogy már most adjuk fel!
Éljen a haza!
bjmatt, nekem nem ez volt az első. Úgy 2002 óta kb. ez van, 2006-ban pedig — lehet, valamit megéreztünk –, a Nemzeti Ünnep jegyében elhúztunk hosszú hétvégézni Velencébe. Kicsit furcsa volt onnan nézni, hogy itthon kis híján lángba borult a belváros. A kapumtúl pár méterre kukák égtek. Azóta valahogy nem érdekel. De kokárdásakat sem nagyon láttam idén. Persze, hisz the árpádsáv is the new kokárda.
Mosnemazé hogy a „hazafi”-akat védjem, de 2006 márciusban nem volt semmi… (2006 ősztől van permanens forradalom)
valahogy ugy erzem, hogy miutan 20 ev alatt szetloptak mindent, most elhuznak a kiverzett orszagbol brusszelbe.
ha igazan lenne ver a valasztok pucajaban, elmennenek szavazni es rairnak a szavazolapra „beloluk nem kerunk”. aztan lesz, ami lesz.