Retesz

– Mondja, Cár Cárevics, miképpen viszonyul Kegyelmed a sztyeppei bojárokhoz miután ilyen rútul kib@sztak Kegyelmeddel? – kérdezhetnénk Ferencünket, ha tényleg ő lenne, ami Putyinunk.
De jelenleg úgy néz ki, egyelőre el kell vonulnia csapataival az igazi, vérbeli, magukat a nyári aratómunkás vagy a géplakatos szintjéről fölküzdő megyei vezetők elől Gyurcsány elvtársnak. Nincs összhang, nincs egyetértés, hiszen a szocialisták egy pillanatig sem bírnak sem az ország, sem senki másnak a sorsával törődni, amíg az ő sorsuk nem biztos. És most nagyon nem az.

Kacifántos hét után vált füstté a múlt szombati döntés. Nem erős többé Gyurcsány és csapata, inkább jönnek a megbízható, dolgos, de egyszerű pártmunkások, akik a népből nöttek föl és magukat továbbra is népnek érezve nem fognak senki odaengedni a hatalom közelébe, akiben azt érzik, hogy nem figyel oda a melós és a nyugdíjas helyzetére… Hiszen ezzel még a maradék két hurkapálcát is kilövetnék maguk alól jövő ilyenkorig. Mert itt az előrehozott választás veszélye már átitatta mindenkinek a testét, lelkét, gondolatait és álmait is… Brrr. Félelem ez a javából.

Jóslatom: Bajnai lesz a minszterelnök, egy évig nem fog történni semmi, mert álprogram lesz, álválságkezeléssel, aminek közepette a Reformszövetség javaslatait erőltető SZDSZ akarata csak a kevésbé fájdalmas dolgokat fogja átengedni az MSZP. Egy év múlva választás lesz, és utána olyan kemény két esztendőm, ami bekerül a nem magyar történelem könyvekbe is. HA nem ez jön, akkor valami megváltozik kicsiny hazánkban, és elindulunk fölfelé egy cseppecskét.

Emelem a tétet: előre hozott választás esetén vadpörkölttel ünnepelünk a Kossuth-téren még májsu folyamán.

Kellemes politizálást kívánok! 🙂