Természetesen ezúttal (is) felháborodásomnak szeretnék hangot adni! Történt ugyanis, hogy Regivel egy lájtos kis hétvégét szerveztünk be „Debrecen és környéke” címszóval, ahol gyerekkorom óta nem jártam. Mindeközben a sajnos csapat azon része, aki nincs felmentve tesiből az ország túlvégén szenvedett (balesetet), de majd remélem erről beszámolnak.
Debrecen amúgy király, sokat fejlődött, de hogy őszinte legyek, meg van még ez a speciálisan keletmagyarország feeling-je. Egy dolgot nem értettem, hogy az összes tizenéves miért öltözik ugyanolyan hülyének (csőgatya, buggyospóló, hülyére vágott, hülye színű haj), miért nincsenek ilyen hülyék, meg olyan hülyék. Ezt az észrevételt, egy debreceni kolléga ma reggel megerősítette, de a magyarázatot nem tudta. Most nem részletezem, de a Belga Étterem a Piac utcán egészen jó hely, tökéletesen megsütött steak-et sikerült kapnunk.
Na de igazából nem erről akartam megemlékezni, hanem a hortobágyi vendéglátásról. A turista helyek vendéglátásának szánalmas mibenlétéről többször írtunk már (pl. itt: http://www.sajnos.hu/?p=307), és sajnos a hortobágyi tapasztalat is ezt vonalat erősítette.
Ami volt: tömeg, karikás ostor, suba, vásár, omladozó híd 9 lyukkal, mézverseny, ló, madár, meg minden, ami ilyenkor kell. Tehát alapból minden kispolgári igényünk kielégítésre került volna… csak az volt a gond, hogy megéheztünk. Hol egyen az ember, ha nem egy igazi pusztai csárdában, jóféle magyaros kaját. Bár Reginek mondtam, hogy ha jól sejtem ilyen helyen csak szart lehet kapni, mert ide nem a visszajáró vendégekre építenek, hanem arra, hogy a szarból is várat építsenek (maguknak, nem az országimázsnak). Majd mindjárt meg is nyugtattam, hogy azért már nem a 80-90-es években vagyunk, hátha eluralkodott az új évezred átlagemberének igényeihez igazított szolgáltatás szükséglete. Nem a michelin csillagos éttermi szinvonalat várja az ember ilyenkor, hanem hogy a külföldi turistákra írt árakhoz, egy barátságos kiszolgálást és egy jó mínőségű magyaros konyhát társítanak az arra illetékesek. Ezen a szombaton két dologgal nem találkoztunk: barátságos kiszolgálással és jó mínőségű magyaros konyhával.
Elsőkét az autentik hortobágyi csárdában próbálkoztunk. Sokan voltak, csak 3 üres asztal volt, foglalt táblával. Kérdezem a pincért, hogy tudnánk-e ebédelni esetleg? Mire a felháborodott válasz: nem látja, hogy nincs hely! Szerencsére a személyiségfejlődében már eljutottam odáig, hogy nem oltok vissza, nem háborodok fel, hanem nemes egyszerűséggel kisétálok, közben arra gondolva, hogy ezúttal nem itt fogom hagyni a pénzemet. Ekként tettünk és visszaindultunk Debrecen irányába, emlékezve, hogy nem messze lesz egy újabb csárda.
Kisvártatva megleltük az út mentén. Itt hely is volt, sör is volt, étlapot is kaptunk. Regi hortobágyi palit kért, utána igazi magyar szürkemarha steak-et. Én orjalevest (ennek nagyon örültem, mert ritka ilyet étlapon találni, és csak jó emlék VOLT erről – vö.: http://www.sajnos.hu/?p=358 szeptember 30-i rész) kértem és csülköt pékné technikával. Nézzük a pozitívumo(ka)t: a hortobágyi a Hortobágyon is ehető. Negatívumok: 1. orjaleves: teljesen ízetlen és olyan zsírréteg rajta, hogy a második kanál után azt éreztem, mintha masszívan olvasztott disznózsírt ennék. 2. csülök: ízetlen, száraz, szar 3. steak: sok baj nem volt vele, mindössze annyi, hogy 3mm-esre volt szétkloffolva (?), savanyú volt az íze (romlott volt), és mellesleg nem bélszín volt, hanem valami dögkútból kinyert meghatározhatatlan állati maradvány, tele inakkal és csontdarabokkal (!). 4. pincéri reakció: mondjuk neki, hogy ez nem bélszín. Mondja, hogy utánanéz és viszi el a tányért. Na mondom legalább rájönnek a bukóra és sürű elnézésekkel fog visszaérkezni az ember. Ehhez képest visszajön, visszateszi a tányért Regi elé, és kijelenti, hogy ez bélszín.
Na azt hiszem, hogy nagyon disztingváltak voltunk. Még egy nagyon keveset balhéztunk, gyorsan fizettünk és ahogy csak tudtunk elléptünk. Nem írtunk panaszkönyvbe, nem csináltunk NAGY balhét, nem jelentettük fel őket az ÁNTSZ-nél, mégcsak a csárda nevét sem jegyeztük meg. Tanulság: azt kaptuk, amit „vártunk” (szart), de mertünk nagyok lenni és azt reméltük, hogy azt kapjuk, amit várunk (jó mínőségű magyaros ízeket, barátságos kiszolgálást).
Sajnalom a nagyon rossz tapasztalatokat! A csarda a „Latokepi” volt, ebben biztos vagyok, undorito egy hely, mar mi is – es Torgyan is (http://www.nyugat.hu/tartalom/cikk/1181_pacalporkolt) megjarta itt, soha tobbet a labunkat se tesszuk be oda.
Debrecen vilagbajnok „jó mínőségű magyaros ízek – barátságos kiszolgálás” helye a „Paripa Csarda” http://www.paripacsarda.hu/bemutatkozas.php
Kar, hogy igy megkesve tudom csak ajanlani Nektek.
Megmondtam Recikém, hogy Debrecen ügyben Kacit kell meginterjúvolni. Ezek a tschardák egyébként életveszélyesek. Egy jó volt a Hortobágyon, a kilenclyukútól mégpedig nyugati irányban pár kilométerre, de aztán az leégett, biztosan egészen véletlenül.
Igen… az volt, a látóképi csárda… ezennel örökös feketelista!
Igen Mici megmondtad… meg azt is, hogy megkérdezed Kacit, hogy mik az approve helyek 🙂 de nem baj, mert a szintén véletlenül kipróbált Belga Étterem teljesen rendben volt. Paprikacsárdát pedig legközelebb kipróbáljuk
ráadásul paripa 🙂
🙂
… es majus 15-tol pedig a bostoni ettermek check-olasat es approve-olasat vallalom az Uri Kozonsegnek 🙂 Szoval minden Sajnos-embert szeretettel, koszttal-kvartellyal varas Bostonban. Egyuttal kitartast kivanok az itthoni viszonyokhoz!
Azt a kibaszottkurvaeget! Hát ekként csúszás Bostonba?
Full megértés.
Nemkonnyunekleves.
Előtte elgyösztök még errefele?
Majus 1 del korul? Hivlak meg ezugyben!
Egész jót ettem ebben a Látóképi Csárdában pár éve. Megjegyeztem legalábbis a nevet. Hát, szomorú, hogy ez lett belőle.
Csárda: Halászcsárda Százhalombattán. Tavaly májusban még nagyon rendben volt (csülkös bableves, harcsapaprikás). Hamarosan újra megpróbálom peca után…
Hapci, Százhalombattán szerintem próbáltuk az említettet tavaly Villányból visszajövet. Hát elég jó volt 🙂
Részletek itt:
http://www.sajnos.hu/?p=504
Mici: köszi! No, én is 3 fogást nyomtam tavaly. Ez kissé megviselte a habkönnyű (100 ) Hapcit…
A battai harcsapaprikás viszont messze a legjobb volt, amit valaha ettem. Nem is értem, máshol miért nem megy ez. Kell hozzá rendes harcsa meg frissen főzött tészta. Baromi bonyolult…
(100 ) 🙂
Basszus, a plusz jel a 100 után nem megy át valamiért.
Mici, Kaci, Hapci, Morgó….! Végtelenül sajnálom alpári izléseteket és főleg alpári megnyilvánulásotokat. A lényeg, hogy nekünk Debrecenieknek van egy Látóképi Csárdánk -a valóban nagyszerű Belga éttermen, a fantasztikus Csokonai Sörözőn és még sok más isteni helyen kívül, – és végtelenül meg vagyunk elégedve vele. Ha gyakrabban járnátok erre – ne tegyétek! – láthatnátok a csárda előtti mindig zsúfolt parkolót. Ami pedig az orjalevest illeti, az a legfinomabb. …És egyébként is: hogy lehet valahol rosszat enni úgy, hogy a csárda nevét meg sem jegyezzem, és hogy lehet „kitalálni” a csárda nevét (ld.:Kaci), amikor abban a régióban az út mellett van még jónéhány, közel azonos kínálati palettával…
Summázva: így lehet ártani embertársainknak, barátainknak, ismerősöknek, ismeretleneknek…, azoknak, akik személyes tapasztalat hiányában, de egy balfácán vélemény birtokában elkerülnek egy igazán remek helyet!!! Jóétvágyat viszont Nektek Bostonban.! Nos igen, az való nektek, amit ott főznek.
Drága Gyuszkó,
örülünk, hogy meg vagy „végtelenül” elégedve a Látóképi Csárdával! Tényleg, szívem repes!
Ugyanakkor társaságunk egyes tagjainak a SZEMÉLYES tapasztalatai alapján a nevezett vendéglátóipari egység nem érdemel különösebb dicséretet.
Ennyi az egész – úgynevezett „vélemény”. Légyszíves barátkozz meg a jelenséggel.
Azt hittem, hogy Debrecenben nincsenek kommunisták. És mégis. Sőt, csárdába is járnak.
Debrecen és környéke kb 15 évvel le van maradva Itt most divat a rendszerváltás korabeli lehúzó szolgáltatás, a szerencsevitézkedés. Ez függetlenül csárdától ételtől szinte mindenre igaz. Ez a régió max TV.-ből jó ha ideköltözöl megbánod
Mivel legalább 1985 óta vagyok számtalanszor Pestről is visszatérő vendége a Látóképi Csárdának kénytelen vagyok ellentmondani önöknek…ci-k.Az alpári stílusuk csak bizonyítja hogy nem az ország legjobb útmenti fogadójában hanem valahol máshol járhattak maguk sem tudják hol.
Maguknak az úgyis mindegy.A debreceni törzsközönségnek meg a jó alföldi népi ételt kedvelő utazóknak-akikkel tényleg mindíg tele a parkoló-nem .
Szóval bármikor az utóbbi három évtizedben erre vetett a jósorsom kifogástalan konyhát, tisztaságot, pillanatok alatti kiszolgálást jó szót kaptam, nameg nagyszerű ételeket.Még a pincérek sem változtak hálisten mert csak rosszabb lehetne.
Egyben van igazuk az útszéli hangú kritikusoknak-ez 1985 vagy még az előtti,talán még a rég ittjárt Petőfi korabeli magyaros tisztesség egyszerűség,vendégbarátság maradéka -az egyszerű népé -amit önök nem ismerhetnek -mert nem írnak nem olvasnak,lumpen senkik.Szégyelljék magukat.Alaptalanul, ostobaságból sároznak be valamit ami akármilyen apró de dícséretre méltó része a hazánknak.
Kedves Gyuszkó2! Köszönjük. Még egy gondolatot elfelejtett leírni, pedig fontos, mert tovább erősíti az 1985 – 2011 párhuzamot. Ön akkor is és most is az MSZ(M)P-re szavazott, ugye? Azt esetleg leírná nekünk, lumpen fasisztáknak, hogy a Látóképi Csárdában vagy a MSZP majálison jobb a gulyásleves? Mert tudja, mi nácik, egyikre se járunk. Csak dolgozni. Hogy legyen Önnek nyugdíja, amiből finomakat tud falatozni a fent említett csárdában, illetve szerte hazánkban, ahol a többi hasonló utazónak még mindig el tudják adni a romlott húst, meg az aro sonkát, amit a Metro áruházban vettek meg a derék magyar vendéglátósok.
„Kedves” Gyula! Számomra világos, hogy Ön ennek a helynek valószinüleg a tulajdonosa, hiszen másodszor is ily hevesen védelmébe vette a helyet. Szóval konkrétan romlott hússal akart minket megetetni, amitől még így több év távlatából visszagondolva is felfordul a gyomrom. A vendéglátás legalja, amit ott tapasztaltunk. Ennek ellenére nem fordultunk semmilyen hatósághoz. Viszont azt hiszem, hogy nekünk kutya kötelességünk, hogy az Önök ROSSZ hírnevét tovább öregbítsük. Az újboli jelentkezése arra enged következtetni, hogy ment már jobban is bolt, de higyje el, hogy elindult a lejtőn 200-al és már nincs visszaút.