Aribari hirtelen felindulásából kifolyólag tegnap elmentünk mi is a Szondi utcába, ahol egy nagyon aranyos francia (berton) házaspár főzöcskézik. Főként palacsintát. Alábbiakban található a megbeszélés összefoglalója.
Résztvevők: Aribari, Szilvi, Mici, Áci, Zorró, (Vén) Zsolti, Geci
Dátum és időpont: Augusztus 6, 20:00 – 22:00
A témák (ételek és az italok), amiket megrágtunk:
- Italszinten kellemes, tradicionális CIDRE került kancsóban az asztalra a társaságnak, én szolídan egy sört vállaltam, Mici kettőt, plusz Aribarival közösen Calvados-szal is áztatták a testüket belülről.
- Aribari hallevessel (étlapon franciás magyarral „hallevés”) kezdett, reszelt sajttal, krutonnal és paradicsomos, fűszeres hal- és rákkrémmel kísérve. A leves finom volt, a sajt egy kicsit nehezen olvadós fajta, krutonról nem tudtam a kóstolás közepette megállapítani, hogy bolti vagy házi. Utána egy zuzasalátát is betuszkolt, ami – a leves is nagy tányérban jött – nem volt kis adag, így nem tudott már desszertet vállalni.
- Szilvi szintén zuzasalátát evett, ami tényleg szép nagy adag volt, friss, jó minőségű alapanyagokból, kicsit talán túlolajozva és a spárga konzervtermékként rontotta az étel, egyébként korrekt kvalitásait.
- Mici egy (hajdinalisztből készített) sós galette-t fogyasztott, húsmentes, tejfeles(sic!) változatban, arra nem emlékszem, mi volt a fő eleme, de saláta is volt mellé és Mici behúzta. Utána Zorróval elfeleztek egy őszibarackos flambírozott palacsintát (crepié?) desszert gyanánt és elégedettnek tüntek.
- Zorró szalonnás-tejfölös galette-változatot zúzott, amiben volt gomba, ami szintén konzervből került elő, így ezt is felírhatjuk egy apró feket pontocskának a gasztronómiai füzetecskénkbe.
- Áci és én francia hurkás – almás galette-t vállaltunk, ami által kiderült, hogy a francia hurka nem egyezik a magyar változattal: vastagabb, kevesebb kötőanyaggal(rizs) készül, és darált, hanem apróra vágott, főtt húst tartalmaz. Nem is annyira erősen fűszeres(borsos), és almával jól harmonizál. Elég finom volt. Megfelelő adag is. Befejezésként én is beemeltem egy édes palacsintát, flambírozott, csokis-körtés változatban, ami korrekt volt, szintén megfelelő porció.
- Ami érdekes – árak a szervízdíjat tartalmazzák (ez a fizetéskor realizálódott bennünk, amikor már mindenki rádobott 10 % -ot), de azt csak részben vettük vissza, ha MÁN így alakult. Fejenkénti átlag 4000 forint körül (calvados-szal több).
- Galette-k: 1500-2000 HUF, édes palacsinták: 1500-1800 HUF, kancsó CIDRE(0,5 l): 1300 HUF.
- Összességében: különleges ételek, korrekt alapanyagok (néhol gagyi boltival vegyítve), szemre is tetszetős tálalás, elfogadható(nem túl nagy, nem túl kicsi) adagok, aranyos kiszolgálás(csak pöti beszél magyar :)), igyekezet, normál budapesti árak…
- Szóval megéri. 🙂
If you have any thought or question (or I missed something), please do not hesitate to comment it.
Pár hete figyeltem fel a helyre, amikor véletlenül pont arra sétálva megütötte füleimet a francia szó. Már túlmentem, de visszafordultam, megszemléltem a kitűzött étlapot, és tetszett amit láttam. Akkor ponty valami felűjítás, vagy nagytakarítás folyt, én amúgyis siettem, így csak gondoltam, hogy eccemajd betérek, és szépen elfelejtettem.
Múlt hétvégén ismét a környéken jártam, és megint felmerült bennem, hogy ki kellene próbálni majdecce,
Hétfőn nagyon televanatörpöm hangulatban jöttem ki a gyárból, eszembe jutott a hely, és úgy döntöttem, hogy megvendégelem magamat egy vacsira. Kb 7-re értem oda, de zárva volt. Nyitvatartás átfutása után megállapítás, hogy 8-tól indul az ipar. Na nem baj, sétával elüthető az az órácska, így tettem egy nagyobbacska kört a VI. kerület Qtyakakis utcáin. A látottak külön mise témája.
Végre ütött az óra, igyekeztem is a hely felé, de az bizony továbbra is zárva volt. Most már rendesebben elolvastam az egyébként nagyon érthetően kiírtakat: hááát igen, hétfőn nem mukodj.
Tegnap már “csakazértis”-ből akartam elmenni, és örömömre sajnosék is csatlakoztak.
Berendezés egyszerű, kissé görögösnek tünő, nekem tetszik. Ablak alatti polcon Bretagne-t ismertető könyvek, brossúrák. Egy másik polcon megvásárolható miegymások (kekszek, lekvárok, calvados, cidre).
Frhanszia hölgy NAGYON arhanyos, és nagyon boldog, hogy betértünk. A szakács a férje, és végtelenül barátságos. Vele odakint cigiztem, és angol-francia keveréken nagyon jól elcsacsogtunk, A gyerek szeptemberben jön, idővel valszeg öt is befogják 🙂
Calvadost csak a hely hangulata miatt rendeltem, de azt hiszem, hogy ezentúl meghagyom a diadalív árnyékában 🙂 Ámde a cidre, hát az bizony nagyon itatja magát.
A salátám finom volt, majdecce próbálok valami hasonlót összehozni, de nálam a hallevés vitte a pálmát. Nagyon fini volt, az a fajta, ami evés közben egyre jobbnak túnik. Ok, a sajt jobban is olvadhatott volna, de így is príma volt.
Nem igazán értem, hogy ilyen közel a körűthoz, szálloda mellett, nyáron, miért csak mi voltunk a tegnapi vendég. Minket ez persze nem zavart, csak furcsállom. Talán nem ártana csináltatni egy minyimál honlapot, és a szálloda lobbyjában is el lehetne helyezni egy pár szórólapot.
Alábbi Micinek szól:
http://en.wikipedia.org/wiki/Carapace
„A diadalív árnyékában” :D, ezer pont
A cidre viszont, bar lehet, hogy izlene, de elvbol nem iszom. Ez ugyanis az angol tinedzserek ve’be’ka’ja. 🙂