(ök)örségváltás(okk)

Vártam egy kicsit, hogy meglegyen a Fidesz köztársasági elnökjelöltje. Megvan. Hát írok. Írok arról, hogy mi is fog következni az elkövetkező négy évben. Írok arról, amit a kétharmados többség pillanatában tudtam, és csendben mosolyogtam a borostám mögött. Nem azért, mert olyan végtelenül bölcs vagyok, inkább azért, mert már nem bonyolítom túl ezt a politika nevű dolgot.

Szóval, mi is fog következni. Az fog következni, amit félelnöki/félprezidenciális demokráciának neveznek. Ehhez egy erősen centralizált közigazgatás és államigazgatás dukál. Hát az is meg lesz. Lesz új, ilyen alapokra épített alkotmány és átfogó kormányzati felügyelet (médiára és mindenre, amire kell).

Hol látszanak a jelek? Államfő a kormányon belül – a miniszterelnöki pozíció nem első az egyenlők között (nem prime minister), hanem a főnök; mellette a szürke eminenciás (vö. Richelieu), aki tervez, szervez, végrehajt. Design köztársasági elnök – szépen mosolygó, elegáns, jó kiállású pali; mivel a Pali egy súlytalan, de a világon mindenhol ismert ember, igazi díszpinty – a lojalitásával együtt annak is fogják használni. Centralizált kormány – nyolc minisztérium (eddig mindig legalább másfélszer több volt). Mindent uraló és irányító kancellária, új néven: miniszterelnökség (tessék megnézni, a franciáknál hogy hívják a hasonló hivatalt). ÉS a még kialakítás alatt lévőket nem is sorolom, majd mindenki észre fogja venni.

Szeretnék bemutatni egy-két megvalósult példát: francia ötödik köztársaság (immár 50 éve működő formában), Románia új kormányzati struktúrája a rendszerváltás utáni stabilizáció óta, a rendszerváltás utáni Lengyel Köztársaság modellje. Mindenkinek a saját megítélésre bízom, hogy némi tájékozódás után minősítse, mennyire jól működő példák ezek. Véleményem szerint Közép-Európa bármely, rendes demokráciát (gondolok itt rendes rendesebbekre, mint pl.: angol, holland, svéd, német) sosem tapasztalt népének kezelésére, vezetésére nincs jelenleg hatékonyabb megoldás. Azt nem mondom, hogy JOBB (főleg rövidtávon jobb) nincs, de amivel a fülig érő szarból egy ilyen országot ki lehet cibálni, ha valaki meri, olyan biztosan nincs.

Ijesztő változások ezek a liberális látásmódúaknak, ez bizonyos. De kicsiny hazánkban az A) gondolkodni képes, és B) a gondolkodás után önmagának ideológiát találó, annak elveit megértő, elfogadó,  és C) ahhoz pártot, klubot, közösséget kereső/találó választó polgár a túlnyomó kisebbség. A többség birka. Akinek nem számít más, csak a mindennapi biztonság (értsd ez alatt: sör, tv, vacsora, lakás, feleség, gyerek, haverok, vasárnap húsleves-rántott hús-almáspite, gyár, ahol nem kell dolgozni és lehet kit szidni) elemi. Nekik pedig meg kell mondani, mi legyen. Az meg szociális demokráciában Magyarországon azért nehéz, mert senki nem meri bevállalni. Nehogy a megélhetési politikusi székét kirántsa alóla valaki. Na, ezt húsz évig lehet/ett csinálni. (Összefüggően meg nyolcig.)

De, Ti, Felebarátaim, ti, akik bírtok gondolkozni, ne féljetek. Nem lesz diktatúra, csak centralizált demokrácia. Ahol lesz munkája annak, aki dolgozni akar, lesz minden, amit meg bír venni bárki, és ahol előre szólnak a rendőrök, hogy kurvára agyonbasszák azt, aki megszegi a törvényt (pl: tv-székházat ostromol, hidat vesz blokád alá etc.) és ha nem érti meg, akkor agyon is basszák. Lesz korrupció, paraszolvencia és minden olyan eleme az életnek, ami bárhol a világon jelen van a demokráciákban. Tehát csodára nem számítsunk. Csak tisztább viszonyokra és átláthatóbb rendszerre. Amit, ahogy nálam okosabb emberek mondják, írják, a többség felhatalmazását bíró, demokratikusan megválasztott kormányzat hoz létre a saját felfogása szerint.