Bulcsú konyha – Hétköznapi libamáj variációk

Nem kell mindig kaviár és nem kell mindig hízott libamáj sem. 🙂 Szerény véleményem szerint a pecsenye libamáj és kacsamáj ugyanolyan kiváló, de ízében még talán jobb is, mint a hízott nagytesó.

Januárban egy szép és közepesen hideg szombaton sikerült vennem vagy másfél kilót, aztán másnap nem győztem megcsinálni. Több-kevesebb sikerrel.

Nálunk nem volt otthon májleves, mert anyukám lendületesen és gyorsan bírt (akár hétköznap) is összedobni egy resztelt májat. Így nekem a zöldséges májleves, amihez ecetet (jelen esetben almaecetet) adnak, – és amitől nem csak különleges, de számomra lélekmelengető is lett – teljes újdonság volt, viszont rászokunk, mert gyors és kiváló fogás.

A második variáció a szeletelt szalonnában csavart változat, ami abban is kísérleti volt, hogy nem öntöttem alá sem bort, sem alaplevet, de még vizet sem, bízván abban, hogy az alászeletelt zöldségek és szalonnából kifővő zsír kellően krémesen tartja a májat. Nem így történt, így kénytelen voltam hozzá hagymalekvárt kreálni. Azzal már kiváló volt, de innentől a vörösboros támogatást nem szabad kihagyni, az biztos.

A legvégére maradt a legperverz megoldás: egy szezám-len-tökmag lisztekből kombinált magliszt kenyér receptjében a sütőtököt cseréltem libamájra és szilikonos őzgerinc formában sütöttem meg. Kérem, az apróra kockázott máj kiválóan viselkedett, valószínűleg megállja a helyét gabonalisztes környezetben is, mert a sütést követően még enyhén nedves belsejét némi pirítás és szárítás után sikerült kenyérállagúra hozni és pár nap alatt elfogyasztani. Több, mint biztos, hogy a máj mennyisége okozta az említett extra nedvességet a tésztában, szóval csak az adagolással kell okosnak lenni. Receptet tudok írni annak, akit érdekel, de most így had ne írjam le. Viszont más májas recepteket szívesen fogadok. 🙂