Sokszor, sokféleképpen iszunk, ihatunk bort. Mert a bor annyira sokoldalú, annyira sokfajta, hogy minden alkalomra találni megfelelőt.
Ezt a posztot azzal a spektrumtágító szándékkal írom meg, hogy megtudjam tőletek, milyen borokat isztok:
- rendszeresen, csak mert tudjátok, hogy nem okoz csalódást,
- különleges alkalmakkor, mert olyan különleges vagy elegáns, hogy muszáj extra helyzethez kötni,
- a családdal, mert mindenki szereti,
- rég nem látott baráttal, mert tudod, hogy ez az ő kedvence,
És még sorolhatnám a lehetőségeket.
Biztos van két bor, amin nem kell gondolkozni, hanem fejből be lehet dobni a közösbe termelővel (pincészet, borász neve) és fajtával együtt.
Nekem nem múló favoritom a már említett Sike Tamás-féle Egerszóláti Olaszrizling, valamint nagy kedvenc Mészáros Pál Kadarkája, ami nem brutális, nem szántja végig tanninjaival Rába Steigerként a nyelvem barázdáit, viszont bármikor ittam, kiváló volt (mondjuk én eléggé bírom a kadarkát, mint szőlőt és mint bort is).
Jöjjenek mindenki (és bárki) kedvencei, hogy mi is megkóstolhassuk a kommentek alapján.
Na végre egy testhezálló poszt és kérdéskör! 🙂
Nem is tudom, hogy kezdjem. Imádom az olaszrizlinget, a fentebbi Sike-féle egészen remek, de tágítanám a horizontot picit. Én igazából az ásványos, minerális száraz fehérborokat szeretem (most éppen), ezért nagy kedvencem az olaszrizling, a bármilyen rizling, az ezerjó, imádom a zöldveltelinit (nem tudom mennyire számít ásványosnak, talán semennyire).
Remek középútnak érzem, és szívesen iszom azon száraz fehér fajtákat, amik hoznak ebből az ásványosságból, viszont kevésbé morcosak és nincs meg bennük az a fajta virágosság, ami a halálom (pl tramini, egyes sauvignon blanc borok, bár a JÓ sauvignon blanc-t imádom) – Figula Zenit a legjobb példa (bár félszáraz).
Óriási fájdalmam, hogy honos, született borvidékem, az a bizonyos világhírű nem produkál ebben a stílusban bort, persze dramatizálok, hiszen Degenfeld Muscat Lunel teljesen megfelel ezeknek a követelményeknek, de azért lássuk be, hogy nem a borvidék zászlóshajója. Tokajt ki kéne találni, erről pofázik mindenki 22 éve, de valahogy nem sikerül. Nem én fogom megfejteni az egyenletet.
Kötelességemnek érzem, hogy a a fenti pontokba szedett rendben válaszoljak ezek után Gergel kérdéseire, szerintem teljesen jól strukturált a dolog, úgyhogy:
– St. Andrea: Napbor, Figula Zenit, Dúzsi rozé, Sauska rozé – ebből is látszik, hogy vöröset rendszeresen nem fogyasztok
– mivel nem értek hozzá, külső szakértőkhöz alkalmazkodom, vagy végső esetben, mint minden proletárt, az ár vezet, meg a borvidék. Képes vagyok kifizetni többet Villány / Burgundia etc viszonylatban a név/termőhely miatt, a szakértelem híján
– nincs családi bor, ami igazából megerősíti, hogy borproletariátus vagyunk, legalábbis az én családom biztosan. Karácsonykor előkerül a tokaji akármi, és azt isszuk áhítattal, ami borzalom. Nem tudok mentségünkre felhozni semmit.
– Na, ennyire kifinomult barátaim meg végképp nincsenek :)))) de nyilván, ahogy öregszünk, ez is eljön.
A nagy kedvenc, ami szinte minden összejövetel kötelező kelléke az utóbbi pár évben, az a Vylyan Ördög. Szintén közös főzéseskhez Takler Merlot, Weninger Sopron, „Paul Butcher” Cabernet.
Ezeket az utóbbi pár évben kedveltem meg, viszont előtte mi Zámolyon borászkodtunk, ott inkább a fehérek domináltak, és onnan megtartottam az olaszrizling vallásos szeretetét. Igaz, inkább fröccsként nyáron, vagy a hétköznap esti „semmi savam nem vót” pohárbor kategóriában. Hasonló célból esetleg valami könnyű Irsai.
Ezek a gyakoriak, de kísérletezünk állandóan. 🙂
Ha fehér, akkor itthoniból a fent már említett Figula Zenit, kilfeldiből Sancerre (amikor megérdemlem).
Mivel egy ideje veresben utazás van, abból több kedvenc is van.
Imádom az igenis istállószagú animál pannonhalmi Infusio-t … nickname Juve 🙂 de az pöttyet pricey lenne a mindennapokra.
Bóti itthoniból mondjuk Takler cabernet franc vagy Tiffan immortal cuvée, otthoniból Vinul Cavalerului feteasca neagra (fekete jányka), vagy Recas merlot.
persze szívesen kóstolgatok miegymásokat is, főleg ha nem rhozé
Vörösben csakis Gróf Buttler – Kogart Cuvee a favorit. Életemben nem ittam hasonlóan számomra jó vöröset.
De körbenézek mi van a hűtőben és a polcon, az árulkodó lehet:
Vida Szekszárdi Kékfrankos 2011
Hilltop Irsai Olivér 2011
Frittmann Kadarka 2009
🙂 ennyi