Ahogy újrahallgatom ezeket a könnyített Santana alapú dalokat, visszaemlékszem 1999-re, amikor a 90-esek évek gimnáziumi lokálrockja, valamint az újraéledő Depeche Mode után olyan kiműveltek voltak ezek a dalok, mint napjaink Bayer Zsoltja után egy kis Umberto Eco.
Emellett a léggitározást és az üres nappaliban üvöltve éneklést is új szintre emelte a tiszta és hosszú gitárszólók közé öntött szuperegyszerű angol szöveg, sokszor megismételve.
A Smooth pedig, ha jól emlékszem, nem csak a rádiókat töltötte meg hányásig a rengeteg ismétlésekkel, de minden magára valamire is adó DJ is belekombinálta egy-egy szettjébe legalább háromszor, hogy a latinos vér rockos felhúzással vissza-visszacibálja a megfáradó, alkoholra és energiaitalra vágyó tömegeket a táncparkettre, sikítva, izzadva, berekedve, tekeredve, mint a kígyó.
Autózás közben danolászáshoz pedig ott volt a Put the lights on.