„B. Richárd: Bocs, hol a szánkópálya?
Lány: Hogy micsinááász?!?
B. Richárd: SZÁNKÓ!!!!!”
(Mátraháza, valamikor a 2000-es évek elején)
Voltunk szánkózni a Normafán, ecsém! Hát ugyanolyan jó, mint pulyakorunkban! (ha esetleg azon szerencsétlen hülyék közé tartoznál, aki nem ismeri a pulya szót, akkor itt egy kis segítség, ez meg milyen jó már! – most pont a Túristvándi vízimalomról is van cikk, ami mellett oly édesdeden szunyókáltunk Recivel).
Résztvevők: Zorró, Geci bá, Szilvi, Áci, Vén Zsolti, Rita, Reci, Dzsajokosz, Té, Meló meg én e.
Így vót:
Zorróhoz átmentem és bekaptunk némi jégert a hihetetlen ijedtségre, amit a szánkózás MINT OLYAN keltett bennünk, elmetróztunk a Moszkvára. Zorró és én is termosszal készültünk, amiben házilag készült forralt bort szállítmányoztunk. Moszkváról Rita autójával mentünk fel a Normafára, ott találkoztunk ugyanis vele meg Ácival meg Zsoltival.
Mire felértünk és végre leparkoltunk, láttuk, hogy nem kevés ember van, de azért lehet szánkózni, csak vigyázni kell, hogy ne üssél el senkit, meg hogy téged se üssenek el (rögtön eszembe jutott a mottóban idézett kékestetői kirándulás a sárospataki crew-val, ahol Juci műanyag korongon csúszva elütütt egy éltes síelő matrónát, de úgy, hogy mindketten 0.02 km/h sebességgel közlekedtek, mégis fél percre előre látható volt, hogy össze fognak „ütközni” 🙂 ).
Teszkóból 390 forintos egységáron vásároltam kék színű lapátalakú BASZt, ami 50 kilóig van hitelesítve és csak nagykorú felügyelete mellett használható. Kettőt vettem, Recinek meg magamnak. Aztán megláttam a helyszínen Zsolti ADVANCEMENT egyszemélyes világoskék színű bobját és rájöttem, hogy már megint nem sikerült kellékügyben hoznom a színvonalat. A lejtő öcsém, úgy csúszott mint a kurvaélet, még a bobon is az volt a szitu, hogy ha tökig behúztad mindkét féket plusz még leraktad mindkét sarkadat is, akkor is gyorsult 🙂 megállni kizárólag önkéntes felborulással illetve teljes testfelület szánkópályára áthelyezésével (ekként súrlódás keltése csekély sikerrel) volt lehetséges!
Rendkívüli módon élvezetes volt és hát persze nem kalandmentes, ilyenek történtek:
– Zorró lecsúszott a nyári napokra autószélvédő mögé teendő ezüstös csillogó felületű szivacsos baszkurán, ami szét is szakadt a gecibe
– Geci bá átadta pénztárcáját Szilviának elővigyázatos módon, majd lecsúszott, felgyorsult 3 Mach-ra, kurvanehezen megállt, majd közölte, hogy kiesett a zsebéből a telefonja. Tanácstalanul keresés, majd megtalálás, szupervalószínűtlen módon a szánkópálya közepén.
– Ezután 30 másodperccel Geci bá közli, hogy a céges autója slusszkulcsát is elhagyta 🙂 ó gyász. Még lehetetlenebb módon ez is meg lett.
– Rétesezés az ország egyik legjobb rétesesénél, a káposztás világbajnok, a többiek a szilvásra esküdöztek, de olyat nem ettem
– Hüttében szolíd unikumozás, melegedés, majd újabb csúszástechnika
Időközben Té és Meló is megérkezett, ekként akciódús lecsúszós képek is születtek köszönhetően Té kitűnő gépének és szakértelmének. Még csúsztunk vagy ezret, amikor elkezdett sötétedni (a legszarabb ez a télben, nem is a hideg a gáz). Még egy utolsó forraltbort ittunk a világ legbolondabb forraltbor-árusánál, aki szcientológus (komolyan!), rémisztő az ember, tavaly már volt hozzá szerencsénk Ácival, amikor felmentünk egy este a Normafához csak úgy (hó persze nem volt, ahogy egész télen sem), majd mindezek után léc.
Veszteségek: Áci mobiltelefonja, Zorró termosza. Nem mindenki volt olyan szerencsés mint Geci bácsi 🙂
Ja, és Zsolti szerzett nekünk Dzsajokosszal két ugyanolyan bobot mint az övé. Csak piros! Jó lenne még az idén felavatni… 🙂
Végezetül álljon itt Devecseri Gábor Normafa című műve, amihez kapcsolódóan lesz egy kérdésem Pocihoz (és mindenkihez, aki a verstant szereti):
Devecseri Gábor: Normafa
Normafa,
Hajdanidőn itt lengett lombod a szélben,
Ünnepi hegymászók víg dala szállt körülötted,
Normafa,
Majdanidőn lombod közt éled az ének,
Győzve sivár közönyön, győzve dühös viharon.
Kérdés: hogy a picsába lehetséges, hogy az első disztichon második részében (tehát a pentameterben), ahol a végén csonka spondeusnak kellene lennie, azt mondja az ember, hogy „körülötted”? Így jött ki (lásd omega és alfa 🙂 ) vagy mi?. Még úgy is jobb lett volna, hogy ha azt mondja, hogy „körüléd”, ami nem értelmes szó, de inkább ez, mint hogy elrontsa a versmértéket, főleg, hogy egyáltalán nem lett volna értelemzavaró. Hát már a klasszika-filológusokban sem bízhat az ember?!
Még valami kimaradt: A Normafa az vajon Társadalmilag Általánosan Elfogadott Szabályrendszer Fa vagy inkább Termelési Egységmennyiség Fa? Voltak további megfejtések is, de azokat már elfelejtettem 🙂
Miután Mici megemlített, kiigazítanám a rólam szóló történetet azzal, hogy én egy üstökös gyorsaságával siklottam lefele a szánkópályán, nem tudtam fékezni, és így sikerült elkaszálni a szánkópályán szabálytalanul keresztbevágó sielő nénit.
Jobban élveztem, mint gyerekként 🙂
Mi van, Bubuc már nem mer felmenni a Normafára? 🙂
És megszólításra válaszul: már nem.
És a kékestető sztorira: az igencsak lassú üstökös lehetett 🙂
Szeretném a veszteséglistát a lakáskulcsommal kiegészíteni, ugyanis azt is sikerült elhagynom, csak nem jutott eszembe azonnal, csak amikor elindultunk hazafelé. 🙂 Viszont eldöntöttük, hogy amint kitavaszodik egy kicsit, felmegyünk és megkeressük, hamár a többi meglett, annak is ott kell lenni a környéken. 🙂
Egyébként mivel az volt az egyetlen lakáskulcs nálunk, ezért a lakásba bejutás a következők mentén alakult:
1. Főbérlő telszáma a maszek mobilomban volt, ami otthon volt, lemerülve. A cégesről felhívtam a pannon tudakozóját, bemondták az ember egyetlen általuk ismert telefonszámát
2. Szám felhívása, ahol felveszi egy idős férfi, akiről kis egyeztetés után kiderült, hogy a főbérlőnk apukája és megadta a valós számot.
3. Ember felhívása, helyzet elmagyarázása, majd nála atlálható egyetlen kulcs elkérése
4. Kulcsért elautózás a szépreményű Verbéna utcába (arról egyébkétn fogok írni egy post-ot, hogy mi magyarok mikről vagyunk képesek utcákat elnevezni), majd haza.
Ekként, ha gondoljátok, eljöhettek velünk, amikor túl vagyunk a télvizen, megkeresni a kulcsot. Mindezt összeköthetjük egy kellemes bográcsozással…
Pocikám, ennél picit bővebb választ vártam volna tőled irodalom témakörben, de hát mindegy.
A lakáskulcs mizériát el is felejtettem, igen, így teljes a történet 🙂
A bográcsozás a Normafán pedig igen kitűnő ötlet!