Ez a történet a szeretet egy kevéssé ismert tulajdonságáról szól. Az egyirányú szeretetről. A szeretet megfordíthatatlanságáról. Ami ráadásul egy olyan ritmusban feslett föl, amiben nem volt felfedezhető a történetek klasszikus szerkezete. Nem volt erős felütés, nem körvonalazódott a bevezetés, nem bomlott ki a tárgyalás, nem robbant bele a lelkünkbe a katarzis és nem volt olyan tanulság, amit elvihetünk magunkkal, mint a szépirodalom műremekeiből. Egyszerűen csak lezajlott.
A macskás fadísz margaux-jára
Néhány napja, midőn „Gondolomnemgyalog” Lőrinc szegedi szállodájában a közélet és a magyar politika iránt kitartó érdeklődést mutató fiamnak arra a kérdésre adtam választ, melyik országgyűlési választáson kire szavaztam 1998 és 2022 között, az is megfogalmazódott bennem, ideje Soundriának megírnom, amivel régóta tartozom: a bocsánatkérésemet, nyílt levél formájában. Kedves Soundria! Kedves Péter! Nem esik nehezemre ezzel … Olvass tovább