Nokérem. Következőképpen alakult az idei „augusztushúsz”:
Délután 14 óra körül találkoztunk a Batyin Reci,Áci,Nyul meg én, abból a célból, hogy az idén harmadszor Budapesten megrendezésre kerülő RedBull AirRace (nekem csak repülőgépverseny) első futamát megnézzük. Biciklivel érekztünk (Reci is!!! Aki vadonatúj Merida típusú bicóval feszített), a parton kb annyi ember amennyi szokványos az idő pedig olyan amilyen a szokványos: rohadék meleg. Vhogy amire emléxem legalábbis 4 éve mióta Budán lakom „augusztushúsz” mindig dögmeleggel örvendeztetett, mindegy hogy előtte vagy utána egy hétig esett vagy nem. Mongyuk ez kiráj.
Tehát megnéztük a repülőverseny első felvonását…ahol 6. versenyzőként a MI Besenyeipetink érkezett a Gellért-hegy felől és közel 400 km/h sebességgel bevágódott a Lánchíd alá. Óriási izgalom lett úrrá a tömegen…a 6 éves kislányok „Hajrá Besenyei!” kiáltásai közepette megtörtént a nap első targédiája. Besenyei levitte az egyik kapu tetejét amiért 10 mp büntetést kapott. Volna. Ha úgy nem dönt a kubai félnyolcas előtt, hogy VÉGE, KISZÁLL. A pályáról. Ez a tragédia ekkor döbbent csöndet váltott ki a tömegből. Még nem sejtettük, hogy lesz egy kettes számú tragédia ami mindent ki fog váltani csak nem döbbent csendet.
Nem értettük. Besenyei kiesett. A kivetítőkön ez állt:
Péter Besenyei DSQ. ÓGYÁSZ! 🙂
A futamnak vége lett, Áci elhaladt szokásos vasránap esti futballmeccsére, Reci, Nyul és én átmentünk Pestre bicózni. Fél7 körül a Jászaitól nem messze elterülő partszakasz lépcsőin ültünk le, hogy a második futamot megnézzük ahol a MI Petink már nem tolta. A Duna olyan közel volt hozzánk hogy szinte a talpunkat nyaldosta és bár a Nap belesütött a pofánkba a hangulat így is remek volt főleg miután -olyan 19:10 körül- belesüppedt egy jókora Nyugat felől érkező felhőbe. Máhogy nem a hangulat hanem a Nap. 🙂 Még mondtam is Nyulnak(nem volt napszemüvege): Na, nézd Nyul ez a felhő lesz a haverunk. Nem az lett. De ezt akkor még mindig nem tudtuk.
Steve Jones megnyerte a Budapest RedBull AirRace-t mi pedig a Margit-hídon át embertömegeket kerülgetve átgurultunk Pestre, Igor(Áci öccse) tetőlakása felé.
20:25 körül egy éjjelnappali előtt állva Nyul látta meg az első villámokat. Szokásos stílusában ami audionálisan üt leginkább megjegyezte:
-Ebbőőől ma még vihaaar lesz.
Áhh -mondom- kit érdekel 5 percig esik azt annyi, különben szerinted az ilyen tüzijátékot azt így el bírja áztatni az eső, máhogya rakétakát érted…
-Nemtudom, biztos raknak rá valami szatyrot…
-SZATYROT BAZMEG???? :)))
-Hát ja….
-:))))))))))
Vettünk pezsgőt meg csipszet amiket életem kockáztatása árán szállítmányoztam kétkerekűm balkorányán egy SZATYORBAN(kezem meg be is görcsölt) egészen a házig ahol Áci már várt fagyit nyalva-Barbit fogva, de nem vette el a meccsboxom, hanem miután Nyul közölte „Na, már esik is” az élre állt és beirányozott minket a házba. Reci meg én nemis éreztük hogy esik. Felmentünk a negyedikre becsöngettünk, de az ajtó nem kinyilt hanem úgy kibaszódott mint az ólajtó.(teszem hozzá gyerekkoromban azt hittem hogy ennek a szónak konkrétan az OLAJ-hoz van köze 🙂 )
Beérkezvén azt láttuk, hogy a tetőről ahova egy ilyen erkélyajtó szerűségen lehet kimenni, özönlenek befelé az emberek…Mondom „mivanbazmeg…má megy a tüzijáték gecó!” Bátran kimentünk a tetőre kezemben a két üveg pezsgővel „Áhh mit kell parázni? Esik:esik. Na és?” Aztán rájöttem mikor majdnem lekapott a szél…és mikor Áci felkiáltott, hogy „Akibe először fog belebaszni a villám az mennyen a picsába” akkor jöttem rá, hogy akkor most ez már télleg nem vicc akkor. Csontig áztunk kb 28 másodperc alatt.
Kimentünk a lépcsőházba cigizni ahonnan egy nagy ablakon keresztül lehetett látni a tüzijáték egy részét, és lelki szemeim előtt megjelent az a baszott nagy tömeg a parton ahol nemsokkal azelőtt voltunk…És simán le lehetett vágni hogy gáz van. Ezt szóvá is tettem (Reci csatlakozott) akkor még poénkodtunk ezen és az egyik csajszi meg is jegyezte, hogy nem valami pozitív a gondolkodásunk…Hmm….Aztán amikor Áci a fürdőszobából felhívta Igort, hogy hívta Anita(sört árult a budai parton), hogy a hangfalak rápotyognak az emberekre, akkor már lehet hogy ő sem így gondolta. Én még kimentem eccer a tetőre esernyővel és semmi mást nem hallottam a szelen kívül csak a szirénákat. Elég félelmetes volt. Úgy éreztem magam mint egy katasztrófafilm azon szerencsés szereplője aki a város lebiztonságosabb helyén van és csak elképzelni tudja mi lehet „odabenn” vagy 2odakinn” a „többiekkel” mert még korábban megszűnt a TV és rádióadás, aztán egyszercsak a közvilágítás is…
A HírTV 11-es híreiből értesültünk a konkrétumokról…döbbenet volt. Megtörtént a nap kettes számú targédiája, ami -annak súlya miatt- A TRAGÉDIÁVÁ minősült.
Vége.
Nyulra (rövid U-val írja a nevét a fene tudja miért) rá kéne akasztani egy diktafont. Igaz, akkor mindenki verné a falba a fejét, de még úgyis bőven megérné.
Hallod…amikor bemondta, hogy: „Biztos ráraknak egy szatyrot” aszittem megörülök… 🙂
Olyan is volt hogy mentünk a Rákóczi-n egymás mellett 3-an bicóval (ő középen) és szólt hogy kellene csinálni mutatványokat, mint a 3 repülős…tudod.
Asszongya: Tükörbiciklizés…majd én fejjel lefelé biciklizek… 🙂
Gusztus husz kotmányunk ünnepe, Están király. Berkaperkelt, hölgyválasz, miazmás…
namost egész konkrétan folyt a könnyem a röhögéstől az utolsó bekezdésig. 8]
Na most az van, hogy a csajszi, akinek dzsajokosszal felvázoltuk a „dohányzóban”, hogy valószinűleg mi lehet a külvilágban, teljesen hülyének és negatívnak tartott bennünket. Pedig csak ilyeneket mondtunk neki, hogy valószínüleg emberekre és autókra dőlnek a fák, a hajók egymásnak ütköznek a Dunában, órási pánik van és egymást tapossák az emberek a metróban.
Akkor már azt is sejtettük, hogy politikai felelősség felmerülésére nem kerül sor a politikusok által végzett vizsgálatban….
Ja… 🙂 ahogy ezt mondta be is virhazott, te meg megmegjegyezted, hogy:
„Asszem sikerült egész jól beilleszkednünk…” Ezután 2 percig röhögtünk… 🙂
jah, még volt olyan hogy délután ettünk levest vmi belga helyen, ahova Reci mondta, hogy vissza kell majd menni.
Az biztos hogy én vargányakrémlevest ettem ardenneki sonkával.
reci, az időjósok szerint meg ők nem tehetnek semmiről, a katasztrófavédelem a katasztrófavédelmiseket védi, a sajtkészítők szerint meg a tejipar ártatlan. így megy ez. egyébként innen nézve tipikus Í.J. a szitu, így jártunk, oszt jónapot. 🙁
mindazonáltal, amikor mada nécsör megrázza magát és bebizonyítja, hogy azért még mindig ő rulez, annak azért (a túlélők számára legalábbis) van egy kis adrenalinszagú fílingje is.
M1K1, nálatok ott nem volt még valami hasonló vihar vagy ilyesmi?
2 évvel később: ugyanott sikeresen megnéztük a tűzijátékot. Fújt a szél, csepergett az eső, de a dráma elmaradt. A tűzijáték színvonala mitsem emelkedett az elmúlt 10 évben… szerintem