Írok pár gondolatot a 2016-os év legdrágább egyben legjelentéktelenebb politikai témájáról, mert politológia szakon esettanulmány lesz húsz év múlva. Az összes akkori túlbuzgó, seggnyaló, pedelázó főokos Mráz Ágoston-klón zárthelyi előtt és alatt és után is többször ki fogja rá verni, az biztos.
A Népszabadság idén, 2016 november elején lett volna 60 éves. Együtt az 56-os forradalommal. A Szabad Nép hamvaiból éledt. A forradalom eltaposásában, a kádári kommunizmus felépítésében, fenntartásában elemi szerepe volt.
Ahogy újrahallgatom ezeket a könnyített Santana alapú dalokat, visszaemlékszem 1999-re, amikor a 90-esek évek gimnáziumi lokálrockja, valamint az újraéledő Depeche Mode után olyan kiműveltek voltak ezek a dalok, mint napjaink Bayer Zsoltja után egy kis Umberto Eco.
Bár a Sváb Pékség terméke (a pékség sütőüzeme maga a klasszikusan sváb lakta Budapest közeli agglomerációban, Pilisjászfalun van) nem a sváb konyhát, illetve a sváb süteményeket idézi, azért beleránt a gluténes-finomlisztes bűnözésbe rendszeresen.
Alapvetően azt gondolom, hogy nekem a legkomfortosabb az lenne, ha mindig egy fix helyszínen rendeznék a a nyári olimpiát. Lehetőleg Európában és viszonylag kis időzóna eltéréssel. Ennek ellenére óriási dolgok történtek már az első öt napban. Napi egy aranyérem az elején kiváló volt, a londoni 8 aranyhoz képest igen-igen szívmelengető eredmények jöttek.
Még az olimpia előtt akartam írni az általam vártakról, de gyorsan elszaladtak a napok, így most inkább az élményeimről és vágyaimról, gondolataimról írok egy kicsit.
Kenderi és Cseh 200 pillangó döntő után (fotó: http://nhc24.hu/)
Az idő és a körülmények sem voltak olyanok július közepe óta eddig, hogy megnézzük, mit hoztak a ki a szigetesek Gerendai Karcsi vezetésével a bányatóból, ami a budapestiek, közelebbről nyilván Békás- és Káposztásmegyer lakóinak utolsó menedéke volt a fizetős strandfürdők alternatívájaként.
