Tán még nem későn, álljon itt a 2010-es év búcsúztatójának krónikája… amely helyileg a kedves házigazdák által birtokolt Tea Apartmanban zajlott Balatongyörök csendes kis házai között. Nem tudom, volt-e valakinek panasza a szállással magával, de azt megkérem, kommentelje, hogy a QA intézkedni tudjon legközelebbre.
No, a lényeget! Soha ilyen digitális kiruccanást korábban! 🙂 Az ugye nyilvánvaló, hogy az egy főre jutó hordozható számítógép messze az európai átlag fölött volt, de – Ácinak hála – megjelent az Xbox mozgásérzékelős csodajátéka, valamint a Playstation Rock Bandből a Nirvana szekció, azaz egy dobszerkó, valamint egy gitár. Ez kitöltötte a köztes időket és egysíkúvá is tette a progamot, amiért én a magam részéről bocsánatot kérek a nem zenélőktől. 🙁
Szomorúan szembesültem azzal a ténnyel, hogy sokan megöregedtek a csapatból és nem isznak pálinkát. Istennek hála, voltak és vannak kitartó, kemény lyányok és lyegények, akikkel fogyaszthattam. Vagyis még nagyjából van esély a világ gyógyulására. Viszont a videódiszkó most is hatékonyan vezetett át a hajnalba, ami a szerkesztett változat egyértelmű sikere. Köszönet a szerkesztőbizottságnak: Dzsajokosz Petya, Mici bá, Szilvi. 😀
Majdan másnap – a kereskedelmi mennyiségű étel közepette – kis tóparti séta és még több Rock Band tette emlékezetessé az év első napját. Ezután sikerült megfőzni egy dupla adag hentes tokányt, ami ugyan jóízű lett, de számomra nem elég szaftos, így némi bor/sör, valamint egy kanál tejföl segítségével lehetett ideálissá tenni.
Ekkor már én is a dobokhoz ültem, hogy Efával – az ő választása alapján – hihetetlen hozzáértéssel lezúzzuk a Ramones első nagy slágerét, a Bliztkrieg Bop-ot! Köszi, Efa, óriási élmény volt. 😀
Estére jutott egy kis lovacskás társasjáték, amelyből kiderült, hogy senki nem szeret szerepelni, főleg nem improvizálni. Kivéve Tivcsit. Aki viszont mindent vállalt. Respect! 🙂 Illetve Mici egészen elemi szinten sincs képben EU-ból. Egy szakértő elég a családban jeligére. 🙂 Viszont gasztróban a többség igen jártas. Ez igen dicséretes.
Végül, de nem utolsósorban: mindenkinek köszönöm, köszönjük, hogy szeretettel és türelemmel fogadta a csapat új tagját, aki többnyire halkan, némileg nyáladzva figyelte, milyen is a felnőttek világa :)))
Viszont márciusban folytatjuk, várhatóan a Zemplén hegyeinek tövében. Lájtosan, kényelmesen, de rendületlenül 🙂
