Ki ledobja láncát

Azt hiszem, lélekben lengyel lettem a múlt héten. Ami egyet jelent azzal, hogy nagyban rokonlelkek vagyunk a polákokkal. Illetve azok is voltunk, de most, most, MOST! Végre-végre valahol azt mondták: mi a fasznak fizetjük a kosztot és kvártélyt a sok bűnözőnek, ha hasznukat is vehetnénk?! És kérem, infrastruktúrát fognak a dolgos rabkezek létrehozni. Autóutat, szállodát, futball-stadiont. Csupa hasznos dolog.

Itthon, kis hazánkban, már négysávos autópálya kötné össze még Felsősimát és Cigánybokor-t( vagy Cigánybokrot, ha ez a helyes, nem vagyok benne biztos), ha egyetlen ép gondolkozású gazdasági miniszterrel bírtunk volna az elmúlt 17 esztendőben. Erőskarú szittya férfiak kötnek seprűt, miközben Pécsre nem lehet majd még 2010-ben sem rendesen leutazni vagy Békéscsabára. Dzsók.

DE metróépítésre, hídépítésre, a Puskás stadion felújítására és még végtelen listában sorolható dologra kiválóan “használhatóak” lehetnének ezek a honpolgárok, akik a mi adónkból vannak elzárva tőlünk.

Nehezen érthető ez a szociál-liberális-emberijogos-egyenlősdis világ.

Kitüntetés

A Sajnos-kormány munkája igen sikeresnek mondható az elmúlt kicsit több, mint egy esztendőre visszatekintve. Kiváló eredményeket értünk el minden téren, jó munkásemberként. Emiatt eljött az idő, hogy előterjesszem javaslatomat – várva Reci miniszterelnök úr megerősítését – különböző állami szintű kitüntetések kiosztására az összes arra érdemes közéleti szereplőnek, aki sokat tett az országunkért és a sajnos.hu-ért.

1. Posztumusz a Sajnos Köztársaság Szögekkel Kivert Börtangájának “műbőr” fokozatát adományozzuk az alábbi magyar államférfiaknak, akik oly sokat tettek azért, hogy Magyarország elérjen arra az igen különleges pontra, ahol most tart

  • Kun Bélának, az első hazai páncélvonatért
  • Horty Miklósnak, a rendi alapú diktatúrakísérletért
  • Bethlen Istvánnak, a kiváló minőségű pengőért és a Bethlen-Peyer paktumért
  • Gömbös Gyulának, a megismételhetetlen szövetségválasztásért
  • Rákosi Mátyásnak, a máig virágzó nehéziparért
  • Kádár Jánosnak, amiért ott volt, ahol lennie kellett és tette, amit tennie kellett
  • Münnich Ferencnek, a magyar-szovejt kapcsolatok ápolásáért
  • Gerő Ernőnek, végtelen intelligenciájáért
  • Nagy Imrének, a beszolgáltatásért és a határozott szerepvállalásért
  • Lázár Györgynek, szépre nyírt bajuszáért
  • Losonczi Pálnak, dús hajáért, mosolyáért

2. A Sajnos Köztársaság Szögekkel Kivert Bőrtangájának “Titán” fokozatát adományozzuk azon államférfiaknak, akik a saját boldogulásukat feláldozva, háttérbe szorítva fáradoztak, tevékenykednek értünk, országunkért, életünkért, ÉRTÜNK:

  • Grósz Károlynak, ízes beszédéért és a kialkudott forradalomért
  • Horny Gyulának, a rend őrzéséért(1956) és a félbehagyott Bokros-csomagért(1996)
  • Torgyán Józsefnek, éleslátásért és a “kormány azonnal mondjon le”
  • Medgyessy Péternek a teljes gazdasági tartalék felélésért(2002-2004)
  • Kovács Lászlónak, csak úgy 
  • Ledvai Ildikónak, a lassan kimondott hazugságokért

3. A Sajnos Köztársaság Nagymenórájának “Sárgaréz” fokozatát

  • Demszky Gábornak, a fővárosi tömegközlekedés felvirágoztatásáért
  • Kuncze Gábornak, szimpatikus és kultúrált modoráért
  • Fodor Gábornak és Magyar Bálintnak az oktatási rendszer hatékony szabotálásáért
  • Pető Ivánnak, bölcsességért
  • Hack Péternek Németh Sándorért
  • Csurka Istvánnak, mert neki még biztos nincs ilyen otthon

4. A Sajnos Köztársaság Arany Chateaubriand érdemrend középkeresztjét

  • Bubucnak, mert szép
  • Dzsajokosznak, mert okos és mert a legtöbb gondolatébresztő szinonímát ismeri a Balatonhoz kapcsolódóan
  • Medvének, mert szeret minket
  • Soundriának, mert elvisel engem
  • Pocinak, mert a helyén tartja Mici értékrendjét
  • Atyának az év kommentjéért, amelyben megalázta Recit
  • Recinek, mert kibaszottul jóképű
  • M1K1-nek a sajnos.hu nagyköveteként betöltött állandó szerepvállalásáért

5. A Sajnos Köztársaság Arany Chateaubriand érdemrend tisztikeresztjét

  • Ácinak, a sajnos.hu hostingjáért, valamint a texas hold’em kártyajáték, a geocaching és a kerékpározás elkötelezett támogatásáért, terjesztéséért.
  • Ricinek, a következő nemzedék létrehozásában végzett áldozatos munkájáért
  • Micinek, a sajnos.hu működtetésért, táplálásáért, a világ minden részletének a látogatókkal történő megismertetéséért

A továbbiakban mindannyiuknak(akinek még szüksége van rá) kívánunk erőt, egészséget.

Tiffán Bella Vita Syrah 2003

Meleg nyári szerda este, monszungyanú, gomolyfelhő az égen, pedig épp kicsivel zápor után vagyunk. Dunapart, szemben az Akadémia, kicsit följebb az Országház, kicsit jobbra a Lánchíd. Néha elmegy egy 19-es villamos, miközben futattom a mélybordó vörösbort a szép magas pohárban. Szemben egy álomszép barna nő egy könnyű vörös küvé-t kóstolgat éppen. Megörökítendő pillanat ez az Andante Borpatika kerhelyiségében.

Szóval maga az ital: 2003-as Syrah, Tiffán Zsolt – szerintem – első ilyen szériájából. Különlegességét emeli, hogy kereskedelmi forgalomba nem került, csak a Tiffán pincében, Villányban és eme kiváló boripari egységben lehet hozzájutni. 18 hónap barrique tárolás után került palackba, mindössze 700 darabba. (Ide azt be kell szúrni, hogy 2000 palack alatt ráfizetéses a palackozás, kivéve, ha a borász úgy gondolja, annyira kiváló a nedű, hogy kár lenne bármivel házasítani.)

Elemi részecskék: mélybordó szín, majdnem kék, napfénymentes időszakban fény felé tartva álátszás semmilyen szinten nem jellemző. Pici megmozgatás után olyan ablakokat hagy a syrah-s pohár falán belülről, hogy ahhoz képest a legnagyobb katedrálisok vonatkozó nyílászárói lőrés kategóriába sorolhatóak. A pohár szájánál tartott illatelemzés követően kicsi szünet, életem nőjének bevonása az illatanyagok vizsgálatába, majd kikristályosodok az eredmény: érett szeder és vadmálna pikantériája azonosítható. Gyönyör. Kortyintás, pici ízlelés, szájba levelgőszívás. Nem az az a lábról ledöntő testesség, de egy fél üveg után valószínüleg zavartan állnék föl a székből. Diszkrét barrique, olyan lágyan és barátságosan, mintha egy szakértő borász karolná át a vállam elégedetten. Diplomatikus tanninok szaladnak a nyelvem szélén és alatta a garat irányába, majd mielőtt elhagyná a hegy eme pompázatos leve a szájüreget, bekacsint az az erdei gyümölcsös utóíz, amitől konkrétan olvadásnak indulok.

Összességében olyan kerek ez a bor, hogy ahhoz képest egy tökéletesre formázott üveggolyó törött sarkú dobókocka. Az Andante szakértő pincérének szemében a szervírozáskor megcsillanó nyugtázás lényege – amikor némi tisztelettel az asztalra tette a poharat, benne a folyékony, nehéz bíborral – már teljesen érthető. Aki szereti a jó vöröset, addig kell betérnie, amíg el nem fogy ez a puha, de határozott léptű fekete párduchoz hasonlítható mennyei csemege a készletből.