Domináns többpártrendszer vagy centrifugális erőtér

OgyV 1. ford 2. ford Győztes
1990 65,11 45,54 MDF
1994 69,92 55,12 MSZP
1998 56,26 57,01 FIDESZ
2002 70,53 73,51 MSZP
2006 67,83 64,39 MSZP
2010 64,2 64,39 FIDESZ
2014 61,24 FIDESZ

Bár a 2012-es választási logika bevezetése más alapokra helyezi, egyszerűsíti a mandátum elosztási logikát, azért megállapítható, hogy a magas részvételi arány (küszöbnek megadható a 65 %) a baloldalnak kedvez, mert az alapesetben távolmaradó kb 1/3-nyi passzív tömeg a liberális irányt képviselheti. Az nem egyértelmű, hogy ezek az emberek az éppen regnáló kormány leváltása mellett döntenek, mert 2006-ban az előtte bukdácsoló balos kormányt helyzetben tartották.

Ugyanakkor a szintek véleményem szerint jól megalapozhatják a várható eredményt.

65 % alatt Fidesz többség, csak az a kérdés, lesz-e kétharmad vagy sem

65 – 70 % között Fidesz többség, de akár koalíciós vagy külső támogatói megállapodás meglétével

70 – 75 % között hasonló helyzet, mint 2002-ben: két hasonló szavazatarányú, többség közeli párt, a koalíciós valószínűség alapján hirdetnek majd győztest

75 – 80 % között kormányváltás és az ellenzéki csiki-csuki gyönyöre

80 % fölött teljes átalakulás

Ahogy a címben írtam, komoly döntési helyzet van: a Fidesz hosszútávú pozíció stabilizálódása vagy egy kifelé forgó, új szereplőkben és helyzetekben gazdag szituáció a két véglet. Ha délután is folytatódik a magas választási kedv, izgalmas este és napok elé nézünk.

 

Zónázók: Jobbik és Fidesz

A végére hagytam a választás két legerősebb karakterű és egyértelműen kormányzás-orientált szereplőjét, mivel esetükben nem a karakterisztika, hanem annak evolúciója érdekes igazán. Lesz-e, lehet-e kutyából szalonna, illetve szalonnából kutya.  “Zónázók: Jobbik és Fidesz” bővebben

Mindegyik AZT akarja: LMP, Együtt, Momentum

Szerencsés szereplői a 2018-as választási kampánynak a kis pártok, mert lemaradtak a FIDESZ feszítővágós-sorosozós plakátjairól, de ez egyben szerencsétlenség, mert így nem jutnak el az ország minden pontjára a vezetőik arcképei. Az elmúlt időszakban volt szerencsém az ország olyan részein járni, ahol a FIDESZ, a Jobbik és elvétve az MSZP-Párbeszéd közös plakátjain kívül nem sikerült találni politikai párt hirdetést az utcákon semmilyen formában. Mi marad ezek után célközönségként, potenciális választóként a nem rendszerváltó pártoknak, amelyek a politizálás új generációjaként pozicionálják magukat a főbb pártokkal szemben.

Városok (főváros és vidéki nagyvárosok) lakói, valamint az értelmiség, beleértve a tájékozódni akaró, nyitott szemléletű szavazók, akiket megpróbál megszólítani minden második vagy harmadik generációs tényező a politika vidámparkjában. A szép emlékű SZDSZ kapcsán már a 90-es évek második felében látható volt, hogy még egy pártot sem nagyon képes “eltartani” ez a szűk értelmiség réteg, ami jelenleg hazánkban létezik és liberális világlátással rendelkezik. Erre most már négy szereplős ez a zóna, amiből a Párbeszéd kiszállt és egy haszonelvű, de egyirányú irányt választott a parlamentbe jutáshoz. Lássuk, mit nyújtanak a többiek, akik saját jogon, illetve a koordinációban és a magas részvételben bízva, az országos listákon keresztül akarnak az 5 %-os szint főlé ugrani.

Legyen Más a Politika: Schiffer András egy nyilvánvalóan egy kiemelkedően okos pali, de annyira volt karakteres vezetője az LMP-nek, mint amennyire karakteresen lehet vezetni a Pusztaszabolcs-Dunaújváros személyvonatot. Visszavonulását követően azt kell mondjam, hogy Szél Bernadett számomra maximálisan pozitív csalódás. Ha a szemem elé képzelek egy korrekt női politikust, illetve akár egy magyar miniszterelnök asszonyt, az jelentős átfedésben bír lenni Szél Bernadettel mind külcsín, mind belbecs tekintetében. Bírom, ahogy az LMP tényleg nem csak a jogász-közgazdász-volt rendőr/volt katona, azaz a fehérgalléros bűnöző foglalkozásokból rekrutált, hanem nyitott a köznép, a nem egyértelműen, felsőoktatásilag értelmiségi rétegek, politikához vonzódók felé is. Négy éve az volt az első számú kritikám, hogy milyen párt már az, amelyik meg sem próbál kormányra, kormányba kerülésre törekedni. No, az aktuális “Most mi jövünk!” kampányszlogennel ez is pipálható. A zöld párt jelleg fenntartásával próbálják bontani a klasszikus baloldal-jobboldal tagolást a hazai közéletben, még úgyis, hogy az ellenvéleményt negligáló kormánypárti kommunikáció gyakran elsodorta őket a témáikkal együtt az elmúlt években.

Verdikt: alacsony részvétel esetén is stabilan hozzák a kötelezőt és bent maradnak a fősodorban, listás szavazatom egyik esélyese az LMP. Magas részvétel esetén – ahogy ezzel a kormányváltása esélye – nő az esélyük egy akár 7-10 %-os szint elérésére, kormányzati szerepre is.

Együtt – Korszakváltók Pártja: Bajnai Gordon lejárt szavatosságú választási konstrukciója csak Juhász Péter tényfeltáró tevékenységének és elszántságának köszönheti, hogy nem süllyedt el a ciklus során. Szigetvári “Tanácsadó” Viktor olyan neutrális, mint egy nyitott szemmel alvó háremőr és mellettük csak visszafogottan mosolygó szakpolitikus jelöltek jellemzik ezt a csapatot. Ideológiailag a leginkább liberális tényezők számomra, ami azonban nem vesz el belőlük, de nem is tesz hozzá a létezésükhöz.
Verdikt: színfolt, de határérték alatt, nincs meg bennük a parázs, hogy országos nagypolitikai tényezővé váljanak. Ha lenne érdemi és direkt Soros jelenlét a magyar politikában, akkor az Együtt hasítana, támadna, tematizálna Gyuri bácsi pénzéből, így viszont marad a sajtón keresztüli figyelemfelkeltés és az önkormányzati választások. Ha az sem, akkor game over.

Momentum: az Y generáció, akik már a rendszerváltás után születtek és az iPhone bejelentése táján érettségiztek… magabiztos, határozott, lendületes, trendire lakkozott haj, trimmerrel pontosra húzott szakáll, a szemüveghez műanyagkeretből mindig a táska színével, mintájával egyező és CAN DO attitűd. Akiknek nem kell kokaint szippantani vagy pálinkát inni kolbászra, hogy olyan asszertívak legyenek, mint MC Johnny Laser és a szájuk szegletében is ott receg az orbáni félmosoly, csak nekik nem kell hozzá Sanax. Őszintén mondom, a jövő politikusait vizualizálom a Momentum vezetőit, kulcsszereplőit látva: ők vagy hozzájuk hasonló karakterek fogják az országokat irányítani, amikor én unokázni fogok vagy a bakancslistámat pipálgatni sikeres karrieremből visszavonulva. Már túl vagyok azon, hogy ezek a csávók idegesítsenek, sőt. Azt mondjuk nem gondolom, hogy ők – üzenetükkel egyezően – tényleg képesek lennének nemzeti alapú, centrális dimenzióból politizálni, de ez még változhat az elkövetkező évtizedben.

Verdikt: az először választók támogatásával, illetve a minden más pártban csalódott liberális szavazókkal, a NOlimpiai kampányból felépített ismertséget kiaknázva meglepetést okoznak, még akár a parlamenti küszöb viszonylag jelentős meghaladásával, talán még alacsony részvételnél is. Listás szavazatom másik esélyese a Momentum. Ha végül mégsem rájuk húzok, akkor is nagyon fogok drukkolni, hogy megnyissák a hazai politikában a jövőbe vezető utat.

Az utódpárt végnapjai: MSZP és DK

A létezés ténye és jellege: ahogy az elmúlt nyolc évben a teljes karakter- és tartalommentessé váló szocialista párt, valamint az annak kiürítésében kulcsszerepet játszó Gyurcsány Ferenc barátaival és üzletfeleivel látványtengődést mutat be főállású politizálás címszó alatt – már önmagában ez is elegendő arra, hogy ezek a képződmények végre végleg eltűnjenek a magyar politikából.

MSZP és Párbeszéd: idén sem lesz áprilisban karácsony (?!) 

Teljes tanácstalanság, izzadtságszagú küzdelem, megélhetési szocialisták erősödő pánikban: ez az MSZP elmúlt pár éve, amire a Botka-féle sikertelen integráció tette föl a koronát. A Molnár Gyula vezette párt pont annyira karakteres, mint az elnöke. Mondjuk ez Mesterházyval, Tóbiás Józseffel vagy Hiller Istvánnal sem lenne másképp. Nem tudom, miben bíznak, nem tudom, mire készülnek, de szemmel láthatóan Karácsony Gergelyre tették föl a párt jövőjét. Az MSZP így is sokkal nagyobb bravúrt mutatott be, mint utódpárt, mert a környező országokban, illetve a régióban sehol nem húzták az ex fiatal technokrata kommunisták ilyen sokáig. Lengyelországban a 90-es évek végén offolták ki magukat a parlamentből, Csehországban a szociáldemokrata párt eleve kommunistamentesen indult el 1993 után, Szlovákiában 2002-re marginalizálódott a Demokratikus Baloldal Pártja (SDL), míg Romániában ugyan formailag jelen van a szocdem pártban, de már annyi transzformáción ment keresztül, hogy nincs olyan egyenes íve, kapcsolódása, mint az MSZP-nek. Szóval, az Elvtársaknak sikerült egy jólelkű outsiderre föltenni politikai tőkéjük utolsó morzsáit és most becsukott szemmel várják, mit dob a gép.

De nem tett másképpen a Párbeszéd sem, mint LMP utódpárt. A véleményem szerint valamennyire is karakán Jávor Benedek EU-s politikában távozása után szemmel látható és a közvéleménykutatásokban is mérhető módon porladt el a 2014-es jelenlét, a továbblépés reménye. Karácsony Gergely és vezető társainak vállalása szintén az egyetlen esély a továbbélésre a politika palettán. El tudom képzelni, ahogy minden reggel úgy néznek tükörbe, úgy indulnak útra, hogy inkább állva meghalni, mint térdelve élni.

Verdikt: fáj ezt leírni, de szerény véleményem szerint az MSZP-Párbeszéd koalíció nem éri ez a 5+5 százalékos parlamenti küszöböt és ezzel új időszámítás kezdődik a hazai szociáldemokrácia területén. Ennek megvalósulása nagyban gyengíti a kormányváltás esélyét, mégis azt látom, így fog történni.

Demokratikus Koalíció: Az utolsó KISZ titkár

Ahogy az MSZP Karácsonyra, úgy a DK – értelemszerűen – Gyurcsányra építette föl a kampányát, illetve a féktelen és parttalan ígérgetésre. A Feri a nyugdíjasok közül az alsóbbszintű káderek, dolgos MGTSZ tagok, becsületes gyári munkások, mai napig (a telken a sufniban) gyakorlatozó öreg munkásőrök végső mentsvára – az utolsó párttitkár. Gyurcsány önmagát és máját sem kímélve tartja a hitet ezekben az emberekben és talán egy kicsit az ő leszármazottaikban is, akik apáik és anyáik útján továbbhaladva várják az elvtárs konyaktól vagy pálinkától vöröslő fejéből a hívó szót. Gyurcsány a mi Donald Trump-unk, akinek semmilyen szinten nem kéne égetnie magát a politikában, neki valamiért mégis ez a kattanása és megy, menetel előre, a szebb jövő felé, ahol ingyen van az áram, a tömegközlekedés, a mindenkinek járó alapjövedelem és hasonlók.

Verdikt: Nem látom, nem bírom megbecsülni pontosan, mire elég már másodszor mindez, de Gyurcsány külteleki, lakótelepi messiásként áthúzza a DK-t az 5 %-os küszöbön és ott lesz a parlamentben. Kormányváltás esetén akár koalíciós partnerként vagy külső támogatóként is számolni lehet vele. Amennyiben ellenzékben marad, akkor fő feladata és célja az MSZP utáni baloldal összegyúrásaként aposztrofálható.

Bemelegítés: politikai erőtér 2018

Kezdhetném olyan banálisan, hogy “ó, mondd, te ki választanál”, viszont ez a poszt sorozat arra is hivatott, hogy nekem segíteni, hova tegyem a keresztet, ikszet, miután négy éve a FIDESZ-re tettem, amiért mindenkitől bocsánatot kérek. Szóval nem másokon, hanem magamon akarok segíteni, de a rágódásom elemei hátha másnak is segítenek.

Első lépésben csak egy áttekintő ábra arról, miből is lehet, kell válogatni.

A koordinátarendszer egyenesei és végpontjai közül az ideológiai síkot talán kevésbé kell magyarázni. Viszonyításként annyi, hogy a bal végén a kommunisták, a jobb végén a fasiszták vannak.

A gazdasági dimenzió végtelenül egyszerűsített tagolásában a bal végén a gazdaság irányításába tevékenyen, résztvevőként jelentősen beavatkozó állami szerepvállalás van, míg a jobbos végén a felügyeletet, a keretet definiáló, a játékszabályok betartására figyelő állam jelenik meg.

A 21. század elejére a globalizáció, az Egyesült Államokban és a nyugat-európai országokban jellemző ideológiai változások ezt a klasszikus felosztást is nagyban átformálták. Ugyanakkor mégis ide kell, ide lehet visszakanyarodni, ha alapot szeretnénk találni a megértéshez. Az ábrán, a politikai erőtérben azokat a politikai pártokat tüntettem föl, amelyek egyrészt rendelkeznek elkülöníthető, saját karakterrel, illetve amelyeknek érdemi esélye rajzolódik ki a parlamentbe kerülésre. Április 8-ig napi rendszerességgel értékelem a pártokat, a miniszterelnök-jelölteket és választás várható alakulását, az esélyeket.