Bajnokok Ligája Döntő – A szokásos tippelős

Az utolsó, véres-verejtékes (qrvára nincs már kedvem tanulni), Pázmányos vizsgaidőszak, plusz a szakdolgozat írása erősen akadályoztat a blogolásban, de nem mehetünk el szó nélkül az idei BL-döntő mellett sem.


 

Miután röviden értekeztem az elődöntőkről, most nincs más hátra, mint az eredmény megtippelése. A jóslás örömének fokozása érdekében az idei ajánlat egy Németh János-féle Szekszárdi Fuxli a 2011-es termésből.

A kondíciók: a végeredményt kell megtippelni gól formájában (értsd Bayern München – Chelsea 10:5), azt is meg kell mondani, hogy mire érted a gólokat (rendes játékidő, hosszabbítás után), főleg ha döntetlen mondasz. Ha a tizenegyesek döntenek szerinted, ott már csak azt kell megmondanod, ki nyeri a párbajt.

Az én értekelésem: védekezős-biztonsági játékos első félidő során vezetést szerez a Chelsea, ezután a második félidő első 15 percében őrületesen, de meddőn nyomnak a bajorok, majd a 60. percben lőnek egy gólt. Aztán még kettőt. A végeredmény tehát: Bayern München – Chelsea 3:1.

Bár nyerni én fogok, de azért tippeljetek ti is. 🙂

Hogy is lett Chelsea-Bayern München?

A feleségemnek hála, idén – hosszú évek után először – volt lehetőségem a BL elődöntők mind a négy mérkőzését megtekinteni és gyorsan összefoglalom a gondolataimat.

A Barcelona-Chelsea párharc:

Nagypályás serdülő mérkőzéseket és amatőr kispályás meccseket idézett mindkét 90 perc, olyan szinten volt egyoldalú a katalánok javára. Már az első meccsen simán eldönthették volna a továbbjutást, csak a kidolgozott helyzeteik felének értékesítésével. Ezzel szemben a Chelsea kettő lövésből egyet gólra váltott. A második meccsen is ez volt a helyzet, annyival tetézve, hogy Messi kihagyott egy büntetőt, amit ha értékesít, akkor lehetett volna a végén 4-5 közte, annyira felszabadultak lettek volna a barca focisták. Három tényezőt teszek felelőssé a Barca kieséséért: a fáradtságot (mondhatjuk görcsösségnek is), a nem megfelelő koncentráció és az átlövések hiánya (mindenáron touch down típusú gólt akartak rúgni). A vesszőparipámat, miszerint Victor Valdes nemhogy nem Barca, de még csak nem is spanyol elsőosztályú kapus, most nem kell meglovagolnom, mivel nem rajta múlott: ami kapura ment, azt nem lehetett hárítani.

Real Madrid – Bayern München

Bár a sajtóban sokszor elhangzott, hogy itt torony magas esélyes a Real, ez nekem egy pillanatig sem jött át. Meg merem kockáztatni, hogy két, közel egyenlő tudású csapat párharca volt, aminek az első meccsét egészen egyszerűen ellazáskodták a Mourinho-fiúk, és ezért kaptak ki, a kellemes döntetlen helyett. A tegnapi derbin pedig a bayern góljáig kiváló mérkőzésen nyílt harc folyt a pályán a továbbjutásért. Aztán a Real és a Real edzők realizálták (hö-hö), hogy ez a Bayern bizony tud akár több gólt is lőni, ha ők nagyon támadnak, így visszavettek, és a biztonsági játékba belefáradtak a hosszabbítás végére. Itt igazat kell adjak a kiváló José-nak, aki a két csapat fizikai és mentális különbséget okolta a kiesésükért.

Nyilván a döntő előtt csinálunk majd góltotót, de én Bayern győzelmet várok hazai pályán egy küzdelmes, komoly taktikai összecsapást hozó mecssen.