Az utódpárt végnapjai: MSZP és DK

A létezés ténye és jellege: ahogy az elmúlt nyolc évben a teljes karakter- és tartalommentessé váló szocialista párt, valamint az annak kiürítésében kulcsszerepet játszó Gyurcsány Ferenc barátaival és üzletfeleivel látványtengődést mutat be főállású politizálás címszó alatt – már önmagában ez is elegendő arra, hogy ezek a képződmények végre végleg eltűnjenek a magyar politikából.

MSZP és Párbeszéd: idén sem lesz áprilisban karácsony (?!) 

Teljes tanácstalanság, izzadtságszagú küzdelem, megélhetési szocialisták erősödő pánikban: ez az MSZP elmúlt pár éve, amire a Botka-féle sikertelen integráció tette föl a koronát. A Molnár Gyula vezette párt pont annyira karakteres, mint az elnöke. Mondjuk ez Mesterházyval, Tóbiás Józseffel vagy Hiller Istvánnal sem lenne másképp. Nem tudom, miben bíznak, nem tudom, mire készülnek, de szemmel láthatóan Karácsony Gergelyre tették föl a párt jövőjét. Az MSZP így is sokkal nagyobb bravúrt mutatott be, mint utódpárt, mert a környező országokban, illetve a régióban sehol nem húzták az ex fiatal technokrata kommunisták ilyen sokáig. Lengyelországban a 90-es évek végén offolták ki magukat a parlamentből, Csehországban a szociáldemokrata párt eleve kommunistamentesen indult el 1993 után, Szlovákiában 2002-re marginalizálódott a Demokratikus Baloldal Pártja (SDL), míg Romániában ugyan formailag jelen van a szocdem pártban, de már annyi transzformáción ment keresztül, hogy nincs olyan egyenes íve, kapcsolódása, mint az MSZP-nek. Szóval, az Elvtársaknak sikerült egy jólelkű outsiderre föltenni politikai tőkéjük utolsó morzsáit és most becsukott szemmel várják, mit dob a gép.

De nem tett másképpen a Párbeszéd sem, mint LMP utódpárt. A véleményem szerint valamennyire is karakán Jávor Benedek EU-s politikában távozása után szemmel látható és a közvéleménykutatásokban is mérhető módon porladt el a 2014-es jelenlét, a továbblépés reménye. Karácsony Gergely és vezető társainak vállalása szintén az egyetlen esély a továbbélésre a politika palettán. El tudom képzelni, ahogy minden reggel úgy néznek tükörbe, úgy indulnak útra, hogy inkább állva meghalni, mint térdelve élni.

Verdikt: fáj ezt leírni, de szerény véleményem szerint az MSZP-Párbeszéd koalíció nem éri ez a 5+5 százalékos parlamenti küszöböt és ezzel új időszámítás kezdődik a hazai szociáldemokrácia területén. Ennek megvalósulása nagyban gyengíti a kormányváltás esélyét, mégis azt látom, így fog történni.

Demokratikus Koalíció: Az utolsó KISZ titkár

Ahogy az MSZP Karácsonyra, úgy a DK – értelemszerűen – Gyurcsányra építette föl a kampányát, illetve a féktelen és parttalan ígérgetésre. A Feri a nyugdíjasok közül az alsóbbszintű káderek, dolgos MGTSZ tagok, becsületes gyári munkások, mai napig (a telken a sufniban) gyakorlatozó öreg munkásőrök végső mentsvára – az utolsó párttitkár. Gyurcsány önmagát és máját sem kímélve tartja a hitet ezekben az emberekben és talán egy kicsit az ő leszármazottaikban is, akik apáik és anyáik útján továbbhaladva várják az elvtárs konyaktól vagy pálinkától vöröslő fejéből a hívó szót. Gyurcsány a mi Donald Trump-unk, akinek semmilyen szinten nem kéne égetnie magát a politikában, neki valamiért mégis ez a kattanása és megy, menetel előre, a szebb jövő felé, ahol ingyen van az áram, a tömegközlekedés, a mindenkinek járó alapjövedelem és hasonlók.

Verdikt: Nem látom, nem bírom megbecsülni pontosan, mire elég már másodszor mindez, de Gyurcsány külteleki, lakótelepi messiásként áthúzza a DK-t az 5 %-os küszöbön és ott lesz a parlamentben. Kormányváltás esetén akár koalíciós partnerként vagy külső támogatóként is számolni lehet vele. Amennyiben ellenzékben marad, akkor fő feladata és célja az MSZP utáni baloldal összegyúrásaként aposztrofálható.

Kuvaszok pásztorok nélkül

Minap Micivel sikerült tisztába tenni az idei választások várható eredményeit és azok körülményeit. Megérdemlitek, hogy ti is tiszta fejjel, józanul, a lényeget látva foglalkozzatok a fékezetthabzású kampányból kieső politikai bulvárral, illetve legyen arról valamilyen képetek, mit érdemes tenni április 6-án.

Ahogy Soundria főnök is írja, szavazni márpedig el kell menni, mert anélkül sz@rt nem ér az egész. A véleményt kifejezni jó, ráadásul a kelleténél amúgyis ritkábban van rá lehetőség, tessék meglépni. Inkább a parlamenti választások, mint a VV6, nemde?

A lehetőségek tárháza nagyon szűkös, a helyzet szinte reménytelen, mégis meg kell próbálni dönteni (miközben persze a nem szavazás is vélemény).

Összefogás 2014

A baloldal együtt, közösen is pont olyan töketlen, mint külön-külön lenne, de így legalább látványosan, kézzelfoghatóan az. Bajnairól  abban a pillanatban derült ki, hogy alkalmatlan a politizálásra, amikor beállt ebbe a pirosnyakkendős seggrepacsiba, ráadásul félig a függöny mögé. Mindaz, ami miatt a politikába visszatért, elporladt a nagy közös semmiről szóló szövetségben. Mesterházy MSZP-je csak béna, bukott, lopós politikus kitermelésére képes, Gyurcsán DK-ja a 2014-es választások SZDSZ-e: nem létező látszatpárt, ami be fog jutni a parlamentbe potyautasként gyönyörűen. A Bajnaival szövetkező majdnem zöld, de mégsem Párbeszéd Magyarországért még azelőtt föladta a saját karakterét, mielőtt az kialakult volna, így Jávor Benedekék mehetnek majd bohóckodni Paksra, hogy el ne felejtődjön a nevük a köztudatban…

Legyen Más A Politika

Más lett a politika az elmúlt 4 évben? A csalódott balos szavazók vigaszágon ismét befutóvá tehetik a vezető nélküli pártot, ami idén zöld párt lett. Ez egyébként egy olyan politikai-ideológiai irány, amivel 90 óta egyetlen párt, tömörülés sem jutott be az országgyűlésbe. Ennél még talán az is jobb lett volna, ha Schiffer Andrásék nem lövik be magukat semmilyen vezérgondolatra, ahogy 2010-ben ezzel jól is jártak. Na mindegy: ha valaki nem akar összefogni, meg át sem akar szavazni a jobboldalra, viszont a lepattanózós minipártokat is kerülni kívánja, az némi tollharapdálás után ikszelhet egyet az LMP-re, hogy legalább egy páruknak ne kelljen munkát keresnie a mostani nehéz, túltelített munkaerőpiacon.

Jobbik

Az a rossz hírem van, hogy az idei választás nyertese leginkább a Jobbik lehet. A csendben elröfögő Vona és emberei kisebb botrányokkal, némi magyargárdázással elütötték az elmúlt 4 évet, és simán be fogják vonzani a Fideszben csalódó, de nemzeti(es), jobbos, magukat eltökélt kereszténynek, radikálisnak, kommunista/cocialistellenesnek érző polgárokat. Micivel arról polemizáltunk, hogy ki fog váltani némi böröndzár csattogást és útlevél előkeresést, ha április 6-án este, az első egyfordulós választás estéjén Obersovszki Péter is kénytelen lesz egy általa is kényelmetlenül nagy százalékos értéket mondani a Jobbik nevével együtt miután kikeveredett Rákay Kálmán ánuszából. Szóval lehet számítani arra, hogy aki változást akar, de leköpi a bohócos plakátot, az erősíti majd a radikális pártot, ami persze ki fogja verni Brüsszelben, meg mindenhol Európában a biztosítékot, de azért a nép az úr, hogy ő (mi) döntsön.

Fidesz

Meglepetés lenne, ha nem a kormánypárt hosszabbítaná meg a mandátumát április elején. Egészen egyszerűen azért, mert a kirekesztő, agresszív, erőből akkor is áttoljuk témával és saját klientúrájának beágyazásával együtt is a legtöbb biztos pártválasztó a Fideszé maradt. A bizonytalanokat idén a heréltagyú ellenzéki összefogás nem fogja tudni mozgósítani, a Fidesztől eltávolódókat fölszippantja a Jobbik és az LMP, ha csak csoda nem történik. De előbb jutunk ki a foci EB-re, mint csoda történne a választásokon. Ha marad a Fidesz és elég ereje lesz (vagy kétharmaddal vagy háttéralkut kötve a Jobbikkal) hozzá, akkor félelnöki rendszerre fog berendezkedni, még pedig egy olyan fölállással, hogy Orbán a köztársasági elnök, Navracsics a miniszterelnök, Lázár a kancellária miniszter.

Remélhetőleg újabb négy év elég lesz a baloldalnak, hogy alkalmazkodjon az új kondíciókhoz és bármilyen módon összerakjon egy érdemi, de legalábbis kézzelfogható alternatívát. Ez most nincs, így marad, ami van. Sajnos.