Az utódpárt végnapjai: MSZP és DK

A létezés ténye és jellege: ahogy az elmúlt nyolc évben a teljes karakter- és tartalommentessé váló szocialista párt, valamint az annak kiürítésében kulcsszerepet játszó Gyurcsány Ferenc barátaival és üzletfeleivel látványtengődést mutat be főállású politizálás címszó alatt – már önmagában ez is elegendő arra, hogy ezek a képződmények végre végleg eltűnjenek a magyar politikából.

MSZP és Párbeszéd: idén sem lesz áprilisban karácsony (?!) 

Teljes tanácstalanság, izzadtságszagú küzdelem, megélhetési szocialisták erősödő pánikban: ez az MSZP elmúlt pár éve, amire a Botka-féle sikertelen integráció tette föl a koronát. A Molnár Gyula vezette párt pont annyira karakteres, mint az elnöke. Mondjuk ez Mesterházyval, Tóbiás Józseffel vagy Hiller Istvánnal sem lenne másképp. Nem tudom, miben bíznak, nem tudom, mire készülnek, de szemmel láthatóan Karácsony Gergelyre tették föl a párt jövőjét. Az MSZP így is sokkal nagyobb bravúrt mutatott be, mint utódpárt, mert a környező országokban, illetve a régióban sehol nem húzták az ex fiatal technokrata kommunisták ilyen sokáig. Lengyelországban a 90-es évek végén offolták ki magukat a parlamentből, Csehországban a szociáldemokrata párt eleve kommunistamentesen indult el 1993 után, Szlovákiában 2002-re marginalizálódott a Demokratikus Baloldal Pártja (SDL), míg Romániában ugyan formailag jelen van a szocdem pártban, de már annyi transzformáción ment keresztül, hogy nincs olyan egyenes íve, kapcsolódása, mint az MSZP-nek. Szóval, az Elvtársaknak sikerült egy jólelkű outsiderre föltenni politikai tőkéjük utolsó morzsáit és most becsukott szemmel várják, mit dob a gép.

De nem tett másképpen a Párbeszéd sem, mint LMP utódpárt. A véleményem szerint valamennyire is karakán Jávor Benedek EU-s politikában távozása után szemmel látható és a közvéleménykutatásokban is mérhető módon porladt el a 2014-es jelenlét, a továbblépés reménye. Karácsony Gergely és vezető társainak vállalása szintén az egyetlen esély a továbbélésre a politika palettán. El tudom képzelni, ahogy minden reggel úgy néznek tükörbe, úgy indulnak útra, hogy inkább állva meghalni, mint térdelve élni.

Verdikt: fáj ezt leírni, de szerény véleményem szerint az MSZP-Párbeszéd koalíció nem éri ez a 5+5 százalékos parlamenti küszöböt és ezzel új időszámítás kezdődik a hazai szociáldemokrácia területén. Ennek megvalósulása nagyban gyengíti a kormányváltás esélyét, mégis azt látom, így fog történni.

Demokratikus Koalíció: Az utolsó KISZ titkár

Ahogy az MSZP Karácsonyra, úgy a DK – értelemszerűen – Gyurcsányra építette föl a kampányát, illetve a féktelen és parttalan ígérgetésre. A Feri a nyugdíjasok közül az alsóbbszintű káderek, dolgos MGTSZ tagok, becsületes gyári munkások, mai napig (a telken a sufniban) gyakorlatozó öreg munkásőrök végső mentsvára – az utolsó párttitkár. Gyurcsány önmagát és máját sem kímélve tartja a hitet ezekben az emberekben és talán egy kicsit az ő leszármazottaikban is, akik apáik és anyáik útján továbbhaladva várják az elvtárs konyaktól vagy pálinkától vöröslő fejéből a hívó szót. Gyurcsány a mi Donald Trump-unk, akinek semmilyen szinten nem kéne égetnie magát a politikában, neki valamiért mégis ez a kattanása és megy, menetel előre, a szebb jövő felé, ahol ingyen van az áram, a tömegközlekedés, a mindenkinek járó alapjövedelem és hasonlók.

Verdikt: Nem látom, nem bírom megbecsülni pontosan, mire elég már másodszor mindez, de Gyurcsány külteleki, lakótelepi messiásként áthúzza a DK-t az 5 %-os küszöbön és ott lesz a parlamentben. Kormányváltás esetén akár koalíciós partnerként vagy külső támogatóként is számolni lehet vele. Amennyiben ellenzékben marad, akkor fő feladata és célja az MSZP utáni baloldal összegyúrásaként aposztrofálható.

Tökönszúrás Egyeteme avagy nézünk, mint fácán a tálcán

“Olyan könyvből dolgozunk, amit talán még meg sem írtak.”

Matolcsy György

“Mi a baj, Gyuri, zavarnak a számok?”

Matolcsy György korábbi kollégái


Milyen gyakorisággal “sodródik” egy párt és annak politikusai olyan helyzetbe, amikor mindent az előző kormányra foghatnak, foghatnának és közben az IMF nevű robotpilóta vezetné őket a következő választási győzelembe? Nagyjából egyszer egy életben. Persze ezt is csak egy magyar brigád tudja elbaszcsizni. Ahogy a Fideszes fiúknak sikerült.

A Bajnai-kormány megágyazott a második Orbán-kormánynak ahhoz, hogy mindenért Gyurcsányt és csapatát okolva úgy utazzon át a válságokon, hogy nem kell semmilyen, mélyebb pénzügyi problémáért felelősséget vállalnia, nem kell érdemi gazdaságpolitikai döntéseket hoznia. (Ahogy ezt a szebb jövőre ácsingózó román kormány is teszi.)

De Viktor és barátai inkább kezükbe vették az irányítást abban a hiszemben, hogy a kétharmados többség nem csak új alkotmányra, de Európa, sőt az ENSZ és az univerzum irányítására is elég. Hamar elvált a szar a víztől, mivel ezek a szakemberek nem csak abban hisznek, mint a tökéletes bolsevik párt, miszerint mindenhez értenek és mindent el tudnak intézni, hanem abban is, hogy Macchiavelli tanításának megvalósítása érdemi kötelezettségük.  Ez pedig meghozta az áttörést és most nagyjából szégyellhetjük magunkat mindannyian, akik ezt a szavazataikkal engedték.

A Fidesz kormány gyurcsányi magasságokban tört 2010-ben az új elnevezésekkel, programokkal és egyéb marketingtevékenységek elindításával (Nemzeti Hitvallás, Nemzeti Összefogás, Széll Kálmi satöbbi).
Majd 2011-ben rászaladt a cicire (vagy inkább a csöcsre), mert a fene nagy hozzáértés és önállóság bedöntötte a gazdaságot, a terveket és a kilátásokat. Mondjuk legalább a Fidesz vezérkar shortolhatott párat, ami megadta az alapot néhány végtörlesztésre… De kérdem én, mi a francra jó a saját vélemények és álláspontok közötti irányváltás, amikor mi nem a vadászpuska előtt szaladó antilop, hanem egyik kezével az asztalhoz szögelt kisfiú vagyunk, így az esélyünk vajmi csekély.

Egy ideig még próbáltam követni az eseményeket az eltelt év folyamán, de nem sikerült semmilyen logikát felfedezni az események sorozatában. A baj az, hogy ez nem a saját képességeimet minősíti, hanem a tényt jelzi: nem is volt logika, semmilyen. Most ott tartok, hogy kapkodom a fejem és nézek, mint a sült hal, hogy ezek mi a f@szt akarnak a világtól. A kapkodás az idegbetegek és az elmebetegek tulajdonsága, nem a politikusoké. Elvileg. Így most már csak a kérdőjelek maradtak, a Tom és Jerry típusú csacsifejjel nézés, meg a kétely, hogy ebből mi lesz.
Két lehetőség maradt: vagy a sok mozaik egyszer csak összeáll és a földi paradicsom rajzolódik ki Magyarországként a térképen, vagy az utolsó napon elnézünk balra a zebráról lelépve és elüt minket egy kamion, mert az előző éjszaka megváltoztatták a közlekedés logikáját jobboldalira.

A lehajtott fejjel szégyenkezés közepette az utolsó kérdés, amin még morfondírozom: mi a megfelelőbb választás – hat évig bekkelni és várni valami üdvözítőre impotens pöcsként (Gyurcsány – 2004-2010) vagy másfél év alatt feje tetejére fordítani mindent viagrával megtámogatott merev faszként (Orbán, 2010-2011)? Még nem tudtam válaszolni, de félek, nem arra billen a mérleg amerre szeretném… Lehet, hogy a csalódottság kommunistává tett? Ha igen, valaki mentsen meg!