SVÉT 3.0 Villány – Enni jót, enni jót, enni mindig jót

2011-ben indult útjára a hazai, minőségre törekvő éttermek egy kicsiny, de annál elhivatottabb csoportjának közös kezdeményezése a Stílusos Vidéki Éttermiség nevű – ma már mondhatjuk – mozgalom, aminek keretében időszakosan (félévente-évente), mindig másik étteremhez látogatva ízelítőt adnak tudásukból, kínálatukból. Amióta először hallottam erről a lehetőségről, azóta terveztem, hogy megnézzük, de pont most sikerült, amikor -Szigetmonostor és Perbál után – Villányban zajlott le az esemény, ahol Gere Attila Mandula Étterme és annak vezetője, Pauli Zoltán volt a házigazda. Mindez május 4-én, szombaton történt.

Magam is türelmetlenül várom, hogy végre az ételekről írhassak, de előtte azért összeszedem, ami még fontos: 11 fős válogatott csapattal és egy Mercedes kisbusszal indultunk neki a 230 kilométernek tegnap délelőtt és nagyjából fél 2-re már a kóstolójegyek is a kezünkben voltak a villányi rendezvénytér vakító nyárias melegében. A villányi borkombinát Csányi Pincészet falai mellett frissen kialakított terület egyik végét a fogadóépület, a másikat a belvárosba vezető út zárja le, az egykori szocialista borászati üzem felőli oldalt egy jó nagy parkoló, a másikat egy szép nap fa játszótér szegélyezi. Az éttermiségnek egy szép nagy fehér rendezvénysátor adott otthont, amit kívülről a helyi nagyobb borászatok árusító helyei és a Fülemüle csárda támogatott a minőségi folyadékpótlás érdekében, valamint igazán kézműves kirakodó vásár is volt, ha valaki shoppingolni is akart úgynevezett vásárfiát (son of the market). 🙂

Nézzük tehát a lényeget: 11, igen jó étterem kínált 1-3 eltérő ételt 600-1000 forintos ár / adag szintjén, amíg el nem fogyott. (Ami egyébként már 4 óra magasságában el is kezdődött, így áldottuk saját magunkat, hogy a szombat ellenére korán nekiindultunk és még a teljes kínálatból tudtunk “csipegetni”.) Mivel mi Szilvivel mindent feleztünk, így nem nagyon maradt, amit ne kóstoltunk volna meg. Én részletesen elemzem a mi tapasztalatainkat és remélem a lista segítség lesz a többieknek is. Azt kérem az összes résztvevőtől, hogy a top 3 kedvencét mindenképpen írja le, hogy a végén kihírdethessük a végső győztes ételt (ha lesz ilyen).

—————————————————————

Anyukám Mondta – Encs

Fatűzelésű kemencéből pizza és focaccia kóstoló: utánfutóként vontatható mobil fatűzelésű kemence, (Resi, mint korábbi éttermes titokban elmorzsolt egy könnycseppet, amikor ezt fölfedezte) amiben parádés, vékony pizzatészta készült, tetején adekvát olasz módszerrel berkel szeletelővel helyben, frissen vágott pármai sonka, rukkola, kevés tejföl.

Íróhab epres-rebarbarás kompóttal: könnyed, nem túl édes, inkább epres, de érezhetően rebarbarás túrós desszert, sok budapesti olasz étterem soha nem lesz képes ilyenre

Chianti Étterem- Veszprém

Őzcomb zellerhabbal, rozmaringos knédlivel: talán az egyik legszebb tálalás, sous-vide őzcomb hengerek a fűszeres knédlire tálalva, a zellerhab habszifonból ráépítve, mellé erdei gombás ragú – a hús kiváló állagú, kicsit talán túlságosan semleges, de körettel és a szószokkal országos

Mézes zsendicekrém levendula habbal: zsíros krémdesszert, alján kicsi házi omlóskeksz, tetején levendulás habos-zselés záróréteg, kellemes desszert

Ikon Étterem- Debrecen

Kucsmagomba krémleves:  egyszerűen tökéletes, a kucsmagomba megdicsőülése – a mellé adott kicsi darab kacsahús pálcikára szúrva jutalomjáték

Mangalica szűz debreceni paprikás krumplival: gyönyörűen elkészített, rózsaszín belsejű, vékonyra vágott szűz szeletkék, újkrumplin és debreceni stílusú, kicsit kevésbé paprikás ízesítésű, inkább zöldfűszeres debrecenivel, krémes szósszal, remekség volt.

Imola Udvarház- Eger

Hideg fekete-cseresznyeleves édes-tárkonyos tejfölhabbal: a legüdítőbb fogás, kifejező gyümölcsíz, de levesállagú, ugyanakkor desszertnek is első osztályú, a tárkonytól fűszeres hab különlegessé tette (nem véletlenül fogyott el ez a leggyorsabban).

Rózsaszín kacsamell vargányás spárgafőzelékkel: husi itt is hibátlan, a vargányát helyben, kisebb adagokban pirították, a spárgafőzelék tejszínes, decensen spárga ízű. Nagyon jó kombináció!

Kistücsök Étterem – Balatonszemes

Birkahússal töltött káposzta paprika mártással: kevésbé zsíros, de profin lefaggyúzott birkahús és risz a töltelékben, könnyedén ujjak közé csippenthető (vö. Váncsa 1001 recept) hosszúkás, káposztába csomagolt rudacskák. A káposzta szépen megfőtt, de enyhén ress (hogy ez kinek mennyire jön be, ízlés kérdése, nekem igen), mellé kifejező paprikaszósz, az egész Kistücsök színvonal, ahogy kell.

Mandula Étterem és Bor Bár- Villány

Palkonyai “paella” stifolderrel és kagylóval

Oma mézes krémese pohárból: kis pohár krémdesszert, tészta nélkül de jól összeállított változatban – tejszín-méz kombináció, de egyik sem esik túlzásba, remekség

Manga Gasztronómiai Műhely – Etyek

Mangalica sushi háromféleképpen: magyaros nigirik – közülük egy szalonnába csavarva, benne valamilyen krémes belsőség (ha jól emlékszem), kettő algában: egyik kolbászhússal, a másik tepertővel töltve – a japppán konyha térden, mi könnyezve tapsolunk akkora ötlet és kivitelezés…

Nomád Hotel- Noszvaj

Zsályás borjúpástétommal töltött karalábé: jó minőségű, puhára párolt fél karalábék saját szószukkal leöntve, benne borjúpép – hidegen kaptuk, talán melegen jobb lett volna, de a gyermekkori ízek újjászületése egyértelmű.

Hamis túró gombóc noszvaji szilvahabbal: pirított morzsával (Terka Aribari szerint kis grillázzsal is) összekevert édes túró kanállal szaggatva, olyan elemi erejű szilvahabbal, hogy Szabolcsban még ráfőznek a legjobb lekvárjukra, ha ezt megkóstolták volna, igen jó volt.

Rosinante Étterem- Szigetmonostor

Házi füstölt pisztrángkrém és tavaszi retek chutney magvas bagettel

Gyömbéres rózsa tortácska zöldborsos eperrel a Szentendrei-szigetről: tejszínes-gyömbéres krém, lágy piskótán, kevés rózsavízzel, mellé a borsos epervelő hihetetlenül ötletes és finom, még megettem volna vagy ötöt.

Viator Apátsági Étterem-Pannonhalma

“Egypálcás” kacsamáj: vastag étcsokoládéba mártott libamáj jégkrém-falat kicsi málnával – ez nálam a “aztabqrvaéletbe!” kategória, országos első, mostantól csak ilyen jégkrémet szabad ennem és fogok is – szerintem a szocializmus alatt az apátok ezt tartották volna ki a középső ujjuk helyett az elvtársaknak, amikor zaklatták őket, ha lett volna egy olyan séfük, mint a mostani.

Kecskesajtos bárány „dzsuszi-lüszi” házi buciban: édes, tömött tésztájú, friss mini buci (eleve!) , benne kecskesajttal töltött (!!!) bárányburger, hozzá kicsi mustár – hozsánna és szünni nem akaró vastaps, este hívták állítólag a pécsi sünös rendőröket oszlatni vízágyúval


Walter Vendéglő- Perbál

Tárkonyos pacalleves medvehagymával és újburgonyával

Párolt malaccsülök hagymás burgonyapástétommal: a tökéletes sváb remekmű sátoros alkalmakra – a hús omlós, nem túl zsíros, a kövérje olvad, a bőr szintén – a krumpliköret a hagymás törtburgonya 21. századi változata, Perbálra hamarosan el kell mennünk, itt vált biztossá.

——————————————————–

Mondhati nem bántuk meg. Mostantól – remélhetőleg – fix pont lesz az életünkben ez a program, mert ennyi jó falatot (ízt, illatot, élményt) egy helyen, ennyire koncentráltan, mégis változatosan és ennyire gazdaságosan biztosan nem lehet máshol, máskor “beszerezni” az országban.

A rendezvényről rengeteg fotó található a Stílusos Vidéki Éttermiség facebook oldalán is. A következő (SVÉT 4.0) idén szeptember 8-án lesz Noszvajban, a Nomád Hotel rendezésében. Tessék most beírni a naptárba. 🙂

Ja és várom mindekitől a kiegészítéseket.

Pünkösd Tiszavalkon 2010 – Igazán jó emlék, ami így előjön

Mint ha pásztortűz ég őszi éjszakákon,
Messziről lobogva tenger pusztaságon:
Tiszavalk képe úgy lobog fel nékem
Majd huszonkilenc havi régiségben.

Mivel idén is majdnem elmentünk Tiszavalkra, a mai napig a vázlatok között tartottam a tavaly előtti kirándulást, legalább cím szintjén és magam is meglepődtem, mennyire élesen előjönnek a fontosabba események.

Mostanában jól esik vizet, csak sima csapvizet inni. 🙂 Ez azért fontos, hogy itt megemlítsem, mert Tiszavalk is vízbázisú falu. Vízillat van, a Tisza és a Tisza-tó közelsége minden pillanatban és minden darab földben, téglában, minden szál fűben érezhető. A település egyetlen akkori (mostani?) szálláshelyén (Vészi kert) béreltünk korrekt házakat és élveztük a napsütést, mert jutott dögivel.

Első nap (május 22, szombat) a megérkezés napja. El is telt az idő a megérkezéssel, az aklimatizálódással, az öböl, a falu, a szomszéd falu (Tiszabábolna – megközelítése a töltésen autózva) a lelkészlak megtekintésével. Közben evés és ivás. Főleg ivás. Csak abból a régóta emlegetett eperpálinkából nem volt épp. A hangulat emelkedett, de beköszöntött a futballtörténelem legszarabb BL döntője jutott. Bayern München-Internazionale. Arra emlékszem, hogy a nem kevés pálinka és a kiváló Boncmester bélszín segítségével sikerült csak némileg feledteteni a mecss szánalmas színvonalát.

Kitérő a lelkészlakról. Akkor üresen állt (azóta benépesült), de látszott rajta, hogy sok embernek, nagy családnak elegendő. Az is érezhető volt, hogy sok nagy család lakott már benne. Méltóságteljes épület, mégis szerethető. Egyszer lesütnék a kertjében egy ökröt vagy a konyhán egy lavór (olyan széles karimájú zománcozott fajta, amiben elfér kb 30 szelet) bécsi szeletet. Ilyen a hangulata, ahogy felidézem az emlékeket.

Másnap (május 23, vasárnap). Voltunk Istentiszteleten. Úrvacsoráltatással. Én nem vállaltam, minek álszenteskedtem volna. Szép volt, emelkedett körülmények, némi bánat, hogy a hitközség jelenlévő tagjainak létszámát duplázta a Sajnos csapat résztvevő létszáma. Mixi tudott orgonálni kézzel. Idősb Mikola Istvánnak szép hangja van, betölti a templomot. Tényleg.
A nap másik fő programján kiderült, hogy nem tudok motorcsónakot vezetni, ami miatt ráadásul majdnem el is haraptam a helyi motorcsónak-szakértő (adekvát kalap-kockás ing-gyakorló nadrág-gumicsizma) torkát. Persze Resi tudott és el is csavarogtunk a Tisza-tón. Különleges volt látni, ahogy a gátat és a zsilipet megkerülve a Tisza megtalálta az utat a tárolóba. Általam csak tankönyvben látott madarak, napsütés, sok-sok víz. Nagyon kellemes volt.

Aznap – ha jól emlékszem – pörköltett csináltunk, este hangosan szólt a zene és fantasztikus szinten sikerült bebaszcsizni (miközben én kiadtam egy release notes-ot, illetve egy ideig próbáltam tanulni a vizsgáimra, de az nem nagyon sikerült).

Hétfőn elpakoltunk és elköszöntünk Tiszavalktól. A lezáró esemény egy napsütéses, de szeles össznépi ebéd Egerben, az első vizit az Imola Udvarházban. Egy mustáros nyúlgerinc emléke remélik föl, ami pont olyan jó volt, mint a későbbi, 2011-es látogatásaink alkalmával elfogyasztott jóságok.

Meglepetés, hogy megírtam ezt a posztot. Ahogy az is, mennyire előjöttek a kellemes emlékek. Ugye visszamegyünk még? 🙂

Ui: ha valakinek meg vannak még a fotók, vagy a link, ahova a fotókat feltöltötte, megoszthatná, lécci, mert akkor akár egy galériát is csinálunk belőle.

Ui2: már csak azért is vissza kell menni, hogy elhelyezzük a Sajnos csapat első geocache ládáját a tó egyik vízbiztos szigetén

Imola 3D – Szinte tökéletes kilátások

A tavalyi évben többször is volt szerencsém, szerencsénk Egerben élvezni az Imola konyhája nyújtotta kiváló élményeket. Ez addig fajult, hogy a november elsejei hosszú hétvégén meg is szálltunk két estére az étterem fölött, egy Imola-féle apartmanban, így most egy bővebb posztban átfogó képet próbálok nyújtani a tapasztalatainkról. Külön blokkban (jó)pár ételt is felvonultatunk, bár ezek a mostani, téli étlapon már nem fellelhetőek.

Elsőként tehát a bentlakásról (2011. október 29-31.). Az Udvarházban található apartmanok mindegyike az étterem fölött helyezkedik el, mi ezek közül is a két legfelső, tetőtéri apartman egyikét kaptuk. Bátran állíthatom, hogy tényleg apartmanról beszélünk: előszoba-konyha-nappali-háló + fürdő-wc egyben – minden  igényt kielégítő kis lakásról beszélhetünk. Teljesen el lehet benne különülni, lehet főzni, a nappali étkezőrészében kényelmesen enni, pihenni meg minden, ami egy utazás keretében eszünkbe  juthat.
Néhol (fürdőben a csaptelepek, lefolyó nyílások és az ablakok, meg a redőnyök) már látszódik az amortizáció és az, hogy nem azonnal javítják, cserélik a részben elhasználódott alkatrészeket, berendezési elemeket, de semmilyen olyan hiányosságról nem tudok említést tenni, ami zavart volna minket. Megemlítendő, hogy a személyzet maximális kedvessége és rugalmassága az étterem színvonaláéval vetekszik.

A szobai szolgáltatáshoz tartozott egy teljesen korrekt minibár (árait és tartalmát tekintve is – semmi Tesco, meg Metro-beszerzés), az épület mélygarázsának ingyenes használata (ami vidéken kis hazánkban négycsillagos szállodákban is fizetős szolgáltatás), valamint a reggeli, amit egyik reggel az étteremben, míg a másik alkalommal szobareggeliként kaptunk, mindkétszer a lehető legkorrektebb minőségben, kiszolgálással. Itt egyedül arra nem sikerült rájönni, hogy miért volt a váltás a két reggeli jellege között, de annyira nem volt fontos, hogy rá is kérdezzünk. Annak előnyeit nyilván nem kell ecsetelnem, hogy miért jó Egerben a vár bejárata mellett megszállni…
Árát tekintve közepesnél kicsit drágább áron (20.000 Forint / apartman / éjszaka) vettük igénybe a szállást, és akkor, ha az ember nem pezsgőfürdős-masszázsmedencés, hanem bikavéres-sztékes WELLness-t keres Egerben, ne menjen máshová aludni.

A második részben – ahogy ígértem – fotókkal gazdagon körítve kiértékelem mindkét látogatás minden épkézláb falatkáját. 🙂

2011 augusztus 19:

Salátakrém leves fogas érmével, bacon chips-szel – zseniális hideg leves egy nem éppen krémleves zöldségből. Krémes tejföl, egy falat ropogós, pirított szalonna és egy másik falat grillezett fogasfilé. Soha jobb nyári levest.

Májas hurka rizottó szarvasgomba fagylattal – Szilvi kérte és még ennyi idő távlatából is dicsérte a májas rizottót, amihez a fagylalt a szarvasgombával aromatizálva túl édesnek bizonyult.

Mangalicatarja lecsókrémmel, kapros burgonyafelfújttal – minden részletében hibátlan étel, ahogy a képen is látszik: sous-vide+pirítás átlal remekművé vált tarja, sűrű lecsószósz, grillezett zöldségek és rétes idéző, könnyű felfújt.

Rozmaringos báránylapocka sous-vide céklával, pirított burgonyapürével – a bárány tökéletesen szaftos, omlós volt, a krumplipüré körbepirítás után ropogós és krémes egyben, de a legkomolyabb a sous-vide cékla, ami lágy, édeskés, de jól harapható, ress, rendes növénnyé vált a vákuumban-gőzben párolás után. Ugyanis én egészen a jelölt dátumig csak tarkóhoz szorított, éles lőszerrel megtöltött pisztolycső hatására bírtam mosolyogva céklát enni. Itt viszont tudtam élveni teljes kompozíciót.
(Az is kiderült kicsit később, amikor a pincérnek hozsannáztunk az ételekről, és arra szaladt a séf ember is, hogy Krisna tudatú barátjától szerzi be a bio és kiváló minőségű céklát is, így ez is hozzájárult a tökéletes minőséghez.)

A ház csokoládétortája tejkrém fagylalttal – nem a brutálcsokis, hanem az arany középút csokitorta töménységében, selymes állaggal és hasonlóan selymes tejfagyival.

Madártej piros habbal – rendkívüli módon eltalált szósz, eredeti vaníliával ízesítve, ugyanakkor a piros habba őrölt mandulát kevertek és ételfestéket, amitől hab állagát elvesztette és furcsa tömbként cövekelt le a tányér közepén. Apró error.

2011 október 29:

Tárkonyos pacalleves – Igen apróra vágott, ezáltal szinte önmagától szétomló ízes pacal egy korrekt levesben, ami semmiben nem hasonlított a korábban kóstolt, háziasabb pacallevesekhez.

Pikáns szarvasragu leves – nem a savanykás-tejszínes klasszikus, hanem az enyhén csípős-fűszeres raguleves, amihez meglepően jól passzolt az édeskés szarvashús. (Ugyanakkor mindkét levesről elmondható, hogy becsületes alkotások, ízes húslevek, de varázslat, extrák vagy ötletek nélkül.)

Kakashere – nem riadtam meg a nem szokványos étkektől, így a szolíd vacsorába pont jól illeszkedett egy boros-paprikás lében párolt lágy kakashere. Nem mindennapi alapanyag, ettől már önmagában is kiváló fogás, szintén flikkflakkok nélkül.

Vajhal tejszínes-baconos kelkáposztával – a vacsora legjobb étele volt: feszes, decens halhús (aki nem tudja – a vajhal egyáltalán nem halszerű, hanem igazi tömött hús, szinte steak-et idéző állaggal), amihez egy frenetikus szalonnás-tejszínes kelkáposzta köretet illesztettek. Abbahagyhatatlan változat – amíg az asztalon van, addig enném/ettem volna.

Körtetorta faháj fagylalttal – ahogy angyal Szilviám meghatározta: amikor ülsz otthon és körtés süteményre vágysz és elképzeled, mit ennél, ha egy jó körtetorta rendelkezésre állna – na ez a körtetorta volt az Imolás: friss, zamatos körtecikkek piskótatésztába csomagolva, tetején vékonyan inkább savanykás baracklekvár, kevés porcukorral megvadítva. Nyam-nyam kategória.

Megaposztom végén az örök konklúzió: az Imola az ország legjobb ár-érték arányú étterme, ahova annyiszor kell elmenni, ahányszor csak lehet. Mellé ideális, ha helyben is laksz, mert – bár nem olcsó a szállás – igazán békés kis zug, ahol kiválóan lehet este, egy kötetlenül eltöltött nap után kiváló egri borokat iszogatva megpihenni (illetőleg akár az étteremben berúgva ágyba ájulni).