Puskás

Elment csendben az Őrnagy Úr,
a neolux helyett gyertya gyúl.
A gyep szíve is meghasad,
hol oly sok védő elhasalt.

Nem csak a nagy gólok,
(mit a pályán ontott)
hanem a lélek, a lényeg,
a valós emberi fények,

amik eltüntek a hírrel,
és csak a név van, mi ível
át a Földön, a Tejúton.
Bizony, ezt megunnom

nem lehet. Nem mehet
máshova a gyászmenet,
csak labdáért a hálóba…
Ahogy előjön álmomban:

az az 53-as mozdulat,
– lövőcsel bemutat,
– visszahúz szolidan,
– angolok focisuliban,
– rövid felső dagad
– csak ilyet szabad!
Búcsúzóul ennyit:
fölülmúlt mindenkit.

Öcsi bácsi, köszönet,
igyál jó fröccsöket,
mindenért hála,
fent Tiéd a pálya!