Néhány napja, midőn „Gondolomnemgyalog” Lőrinc szegedi szállodájában a közélet és a magyar politika iránt kitartó érdeklődést mutató fiamnak arra a kérdésre adtam választ, melyik országgyűlési választáson kire szavaztam 1998 és 2022 között, az is megfogalmazódott bennem, ideje Soundriának megírnom, amivel régóta tartozom: a bocsánatkérésemet, nyílt levél formájában.
Kedves Soundria! Kedves Péter!
Nem esik nehezemre ezzel kezdeni: igazad volt 2010-ben, diktatúra lett ez, bárminek hívják is. Olyan igazi, magyaros, amilyenekbe az őseink éltek István halálától Kádár János haláláig: pökhendi, agresszív, mindenkit hülyének néző, lopós, hazudós. Amit beleálmodtam 2010 júniusában, az egy demokratikus hagyományokkal rendelkező nép demokratikus berendezkedésében talán esélyes lett volna. Talán. Bár Donald Trump tevékenysége láttán az alapító atyák is metrófúró pajzsként forognak, ebben közel biztos vagyok.
Amire rájöttem és megéltem az elmúlt bő évtized alatt, olyan 2014-től datálva, amikor még marha fejemmel a Fideszre húztam egyet, azt leírom neked, mintegy alátámasztva bocsánatkérésemet:
- benéztem ezt az egész konzervatív értékrendes Viktort, meg a csapatát rendesen – mint, kezdő taxis a körforgalom közepén elsőbbséggel érkező villamost, nem is magyarázom;
- én képes vagyok jó irányba változni: megtürelmesedni, megtanulni legalább részben kultúremberként viselkedni, adott esetben bosszú nélkül akár meg is bocsátani, meg bocsánatot is kérni – ellentétben Orbán Viktorral. Igaz, nekem nincs telefotózott aktám Vlagyimir cárevics legfelső fiókjában (vagy legalábbis még nem tudok róla);
- demokrata vagyok, még ha az ehhez kapcsolódó elvárásaim szintje folyamatosan csökkenőben van;
- ragaszkodok bizonyos elveimhez, amik alapján konzervatív liberálisnak tartom magam, ami napjainkra értelmezhetetlen szójátékká sorvadt;
- a helyzet fokozódása miatt már kétszer is szavaztam olyan jelöltre, akinek érdemi kapcsolódása volt Gyurcsány Ferenchez, amit 2002-ben vagy 2006-ban elképzelni sem tudtam volna;
- beigazolodni látszik 2016-ban megfogalmazódott sejtésem, hogy Viktor és a pereputtyát a Fideszen belülről fogják megszorongatni, megdönteni. Még ha sokkal inkább egy öreg harcosra, a Tiborra vagy Zoltánra számítottam is, nem a bojár (nem, nem ARRA a bojárra utalok) atyuska egyik galambocskájának meleg bundával, dácsával, szép ruhával, tüchtig irodával kistafírozott snájdig legényére;
- a gyerekeim miatt van, maradt még némi reményem, hogy bármi jön is az orbáni 16 év után, csak jobb lehet.
Remélem, soraimat jó egészségben olvasod a kies albionban és örömmel venném, ha 2026 tavaszán vagy nyarán egy fröccs mellett is elbeszélgetnénk ezekről.
Maradok tisztelettel,
G.