Azt hittem séta típusú galopp lesz, de azért még egy apró rutin műtét is több annál. Egy porcleválást lábon kihordani majd nem ugyanolyan „jó”, mint túlesni a kivételén, meg az azt követő fél napon.
Prológus:
Február 3, délután – focimeccsen rosszul lépés, ballábra ráállni nem tudás. János kórházba ügyeletre bemenés, ott vizsgálat és röntgen (traumatológia és röntgen között fél lábon kb 300 méter ugrálás oda, meg vissza), erős rándulással hazaküldés.
Február 5, délután – Két napig ráállni nem tudás. Ezért orvos apóstól protekciót kérés, csütörtökre időpontot kapás az esztergomi kórházban.
Febuár 7, dél – Esztergomba autózás, traumatológiai ambulancián megvizsgálás (puncsos bejutás által mintegy 40, legalább 2 órája ott állót megelőzés, ezért átkokkal gazdagodás), típusos térdzár megállapítás, gyorsan laborba vér-, vizeletadás, Bp-re visszaautózás.
Február 8-11 – minden ismerőstől rémtörténet hallgatás, családtól, barátoktól aggódás visszaverés („ez csak egy apróság”)
Február 11, hétfő, 07:15 – Vaszary Kolos Kórházba (Mitet gondoltok, Vaszary Kolos melyik gyógyászati ág jeles képviselője? Nyert, egyiké sem, Vaszary Kolos esztergomi érsek volt… :)) megérkezés, hamar felvétel, EKG, ágyat kapás, lepihenés.
Febr. 11, hétfő, 09:30 – előkészítőbe tolás, kérdet, plusz-mínusz 5 centit szárazon leborotválás, infúziót bekötés.
Febr. 11, hétfő, 10:30 – némi csendes várakozás, utána zöldruhás, maszkos emberek jövés, nagy sebességgel műtőbe tolás, két markos legény asztalra átemelés, kellemes női hang hátulról kétszer gerincvelőn szúrás (rémtörténetekkel ellentétben semmi erős fájdalmat nem érzés), altestet forróság azonnal elöntés, másik női hang pici nyugtatót ajánlás, ledőlés, orvos köszönését („Na, jól vagy, Kapus?”) még fogadás, aztán elszenderedés
Febr. 11, hétfő, 13:00 – szobában megébredés, bal térdből csőkilógás, semmit nem érzés, olvasgatás, belaludgatás.
Febr. 11, hétfő, 15:00 – zsibbadás elmúlni kezdés, nővérke kacsát hozás, mert hátha csurranás-cseppenés (szerszámot még nem érzés), kínlódás kezdődés, doki meglátogatás, beavatkozás sikeréről tájékoztatás.
Febr. 11, hétfő, 16:30 – első korty vizektől húgyhólyag megtelés, szerszám még mindig elzsibbadva levés, ezért megkatétereződés, amit szintén nem érzés, csak látás (az is pont elégnek levés), majd megkönnyebbülés.
Febr. 11, hétfő, 18:00 – zsibbadás végre elmúlás, cső okozta fájdalomtól majd beszarás, pipilni kellés, ezért katéter eltávolítását kérés (éjszakás nővérke természetesen szőkének és fiatalnak levés, kicsit mosolygás), ekkor sztárvársz teljes szereplői listájának szem előtt lefutás (ahogy azóta minden csurrantásnál).
Febr. 11, hétfő, 18:30 – másfél nap után végre evés (pulykasonkát kapás Horváth Ágnestől), erőre kapás, ismerősöket, családot tájékoztatás, majd fájdalomcsillapítóval alvásra készülés…
Febr. 11, hétfő, 21:00 – első elszenderedés, melyet a lábban lévő cső miatt több, hosszú megszakítás követés… de azért szunyókálgatás.
Oh, akkor ezert a fasli. Jobbulast!
Mellekszal, de az elso kave elott a kovetkezo „poent” sikerult szulnom a tortenet alapjan:
Gyava langaleta az esztergomi korhazban – beszari colos a Vaszary Kolosban.
En kerek elnezest.
Váááá örülök, hogy túl vagy rajta. Jobbulást özzek!
1ébként a múltkor a Normafán mondani akartam a telefonba, hogy várjatok meg a rétesesnél és ne menj el focizni, mert baromság és eddig mindenki csak lesérült benne akit csak ismerek (beleértve téged és a kezedet korábban). Erre ez. Csak a Nosztradámusznak levészet…
Ja, a napidíjat remélem fizeted rendesen! 🙂
Szóval mégis befaroltál bazki 🙁 Jobbulást!
Együttérzés 🙁
Jobbulást!
Kedves Geci! Jobbulast! A foci karos mellekhatasairol D. kollega is tudna meselni : – ( vagyis .-(
Jobbulast, kedves Geci! Udv, Rici