Sziasztok barátaim! Sziasztok techno-testvérek!

20 éves a Bonanza Banzai.

[youtube]http://www.youtube.com/watch?v=u3_d7ouuVxQ&feature=related[/youtube]

1991 nyarán történt. Világosan emlékszem a pillanatra. „Én nem fogok megtérni” -mondtam és ez már előrevetítette, hogy menthetetlenül és véglegesen be fog húzni a bonanzaérzés. „Égszakadás, hangrobbanás, itt van a jövő nincs több dobás”…ahogy ezt írom ebben a pillanatban, 17 év elteltével is végigfut a lúdbőr odavissza a hátamon. Ilyet ember nem mond! 🙂 ’91 nyara és ’91 tele közötti időszakban ismerkedési fázisban voltam, az előző albumokkal

                   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

aztán megjelent az a Pillanat Emlékműve  

olyan számokkal mint a Valami Véget Ért, a Monumentum, Apocalypse, Nincsen Magyarázat,és szintén van bennem egy kép ahogy ülök suli után Rákoskerten a szobámban…esik az őszi eső, vége a nyárnak tanulnom kellene, de nem tudok. Szar kedvem van, és negyedszerre fordítom meg a kazettát a magnóban.
Télen a Műlyégpályán már pulóverre húzott Bonanza pólóban, nyakláncot és/vagy kendőt viselve róttam a köröket, miközben a hangszóróból üvöltött A Jel, az 1984, az Érinthetetlenek, a Provokatőr, a Calypso, a Nem érdekel, stb…Biztonságot jelentő valahovatartozást éreztem, és azt hogy ennél jobb nincs, és ez így fog maradni mindig. Megnemértett kamasz voltam. Végre megértettek. Végre valaki kimondta, megfogalmazta az érzéseimet.

Megjelent az Bonanza Live

 

 

 

 

 

 

 

 

majd az Elmondatott

így tavasztól őszig a haverokkal/osztálytársakkal amikor csak tehettük Bonanzát hallgattunk, felnyirattuk a hajunk,bomber dzseki-t, círer (fogalmam sincs hogy kell írni 🙂 ) cipőt hordtunk. 1992-t írunk és eljött az amire mindannyian vártunk az első koncertünk a BS-ben. Emlékszem, órákkal a kezdés előtt a csarnok kerítése előtt álltunk rettentő tömegben,  sötét volt és esett a hó…jókis bonanzás hangulat. Kinyíltak a kapuk és elkezdtünk özönleni, majd a küzdőtéren szintén végtelennek tűnő több órás várakozás…égnek a lámpák, egy gombostűt sem lehet leejteni, lökdösődés, egyre nagyobb feszültség,és a szokásos koncertek előtti halk pumpazene. „GYERTEK KI! GYERTEK KI!” Majd a pszihológiai határ küszöbén egyszercsak vaksötét. Fábián Tibit többen elküldik a kurvaannyába, de ez egyáltalán nem érdekes….mert mikor elkezdődik a koncert az emberek megszűnnek különállónak lenni egymástól. Egyetlen nagy masszává váltunk. Felejthetetlen extázis…nemis igazán emlékszem, persze, hiszen végre nem nyomott az öntudat terhe.

Még a koncert előtt nem sokkal jöttem össze az első csajommal, aki persze szintén bonanzás volt így elég sokat lógtunk náluk és hallgattuk a válogatáskaziaimat. 1993-ban kijött a Régi és Új, és emlékszem csajoméknál voltunk egyik este 2 külön szobában egy másik -persze bonanzás- párral és olyan szinten doboltam az ágyon a Calypso új verzióját, hogy a másik szobában lévő csajszi másnap megkérdezte, hogy mi volt az a zaj, mert ő azt hitte hogy dugunk. 🙂 Mondtam, semmi csak doboltam az ágyon… 🙂 

Ekkor már lehetett érzékelni, hogy gáz van…remixek készülnek…csak 5 új szám, és persze a teljesen nyilvánvaló „Hatszor hittem nekik, hetedszer már maguk sem hiszik” a teljesen nyilvánvaló Búcsúdal című számban. A ’93-as koncerten hasonló élményekkel gazdagodtam mint az előzőn, de innentől elindult az egész a lejtőn.

 

 

Volt egyszer olyan is, hogy csajoméktól nem messze, egy kocsmában űltünk a Nagy Lajos-on. Egyszercsak odajön egy faszi letesz az asztalra vagy 3000 Ft-ot (az akkor iszonyat pénz volt főleg nekem), hogy ezt most ő így nekünk adja. Mondom „ember nemár normális?” és fogom a zsét és adom neki vissza de a faszi mondja hogy tegyem csak el, és elrohan. Ez milyen? És abból a pénzből megvettem az éppen akkor megjelent Bonanza videokazettát amin a 93-as koncert és az összes videoklipp rajta van. Mai napig megvan! 🙂 

’94-ben kijött a Jóslat amit persze szintén szanaszét hallgattam, de már nagyon nem ez volt az amiért korábban annyira odavoltam…Nem volt már benne az a korábbi energia, és leginkább ez az album Ákosról szólt, arról hogy ennek így vége de ő attól még folytatni fogja szólóban. Gábor ezen a lemezen már egyáltalán nem dolgozott. Azért a becsület kedvéért még egy koncertet adtak Búcsúkoncert néven…elég szomorú volt az egész….”Hétszer hittem nekik nyolcadszor már maguk sem hiszik”…és utoljára hangozott el a „Valami Véget Ért….ez a buli” és egyszercsak lement a függöny, felkapcsolták a lámpát és kész, vége lett.