Gazdasági csúcs

Egyre sűrűbb volt a szitáló köd, amikor az Erkel Színház elé begurult a gulyáságyú. Addigra már a Köztársaság téri pártszékházban, a tanácsteremben a pincérek kiosztották a tejfölös uborkasalátát. Gyurcsány már beszélni akart volna, de körülötte még zajlott a fészkelődés. Így zavarában és idegességében a villa hegyével szedegette a csemege pirospaprikával megszórt kiváló ARO tejfölt az uborkáról. Három nyelet után elege lett, megkocogtatta a pohara szélét és fölállt.

– Feri, tejfölösz a szád – s(z)uttogta Hiller.
– Le van szarva – sziszegte vissza Gyurcsány, mire Szilvásynak és Draskovicsnak röhöghetnékje támadt a vonatkozó rendőrvicc miatt. Fuldoklásukat pirosarannyal megkent kenyérvég evésével próbálták fedezni, miközben Gyurcsány begombolta zakóját, majd könyékig visszarántotta annak ujjait, hogy könnyebben tudjon orángutánszerű csuklómozdulataival hadonászni…
– Kedves Elvtársak, Elvtársak, Barátaim! – kezdte, amitől többen elgyengültek és Marjai József csöndben megsimogatta a Kossuth díját, hogy egy korty finom soltvadkerti rizlingfröccs fölött elrévedjen a Kádár Jánossal végigült kacsavadászatokon.
– Megtettük érte mindent, amit tudtunk, de amerikai partizán bajtársainkra is szükség volt, hogy kellő türelemmel és precizitással zilálják szét az imperializmust a fogyasztásukkal. Már Gorbacsov főtitkár elvtárs is rámutatott a fogyasztás, mint fegyver erejére, és megint neki és szovjet barátainknak volt igaza. – ért az első oldal végére Gyurcsány, és utolsó gondolata arra sarkallta a feszülten figyelő Szekerest, hogy végigjátssza egy gorbacsovi anyajegyet imitáló homlok- és fejtetoválás realitását, ha már a hajbeültetés nem sikerült…
– Itt állunk a végső győzelem kapujában, Elvtársaim, amikor a kapitalizmus megsemmisíti önmagát és az állam önként államosít szerte a Földön, minket kérés nélkül megtámogat, mi pedig kezünkben tartjuk az államot és a munkásosztályt – kiabálta félrecsúszó nyakkendővel a felhevült szónok. Kiss Péter csöndben mosolygott, miközben apró szilvásgombócokat rajzolt egy szalvétára. Szili Katalinnak kicsit túl hangos volt a beszéd utolsó mondata, amitől megijedt és automatikusan a csengő után kapott, aztán rájött, hogy ez egyik másik műsor.
– Köszönetet kell mondanom Demján és Csányi elvtársaknak töretlen aknamunkájukért, amiért az állami cégek vezetéséből kinyert magánvagyonukkal a totális cél elérése érdekében mozgatták a volt állami vállalatokat és ingatlanokat – intett föl a karzatra a két mágnásnak Ferencünk -, akik a szocializmus csekély esélyének növekedése kapcsán elkezdtek interneten számlákat nyitni kajmán-szigeteki bankokban.
– Tehát, Elvtársaim, Elvtársnőim, legyünk kitartóak, adjunk meg minden támogatást a klerikális fasiszta-soviniszta ellenség soraiban bomlasztó tevékenységet végző harcos elvtársainknak. Budaházy egyet bírt integetni a terem ajtajából, miután levették a karperecet a kezeiről erre az időre (ami igazából egy félbeszakított molotov-koktél hajító mozdulathoz volt nagyon hasonlatos), valamint élvezzük, ahogy Smuck elvtársunk felszeleteli az MDF maradványait, hiszen ők már teljesítették feladatukat 2006-ban. Most pedig nincs más hátra, mint élvezzük az igazi, minőségi, csak nekünk, tábori mozgókonyhán főzött Benke-féle pincepörköltet, Barátaim.