Iráni fasírt Trump módra

Ha smirglipapír nélküli, pőre rasszizmusban elégülnék ki mentálisan, mondhatnám, hogy Donald Trump jó mohamedán lenne, mivel empátiás készsége azon a szinten mocorog, mint az egymást prófétájuk nevében évszázadok óta halomra öldöső iszlamistáké. De ez bántó, sőt megtorlásért kiáltó mondat és kijelentés, vissza is szívom, bocsánatot kérve. Bár kifinomultnak nem kell tekintenem a regnáló amerikai elnököt, azért a „basszunk oda a rohadékoknak!” hirtelen felindulásból kiadott parancsnál mélyebb a háttere a történetnek.

 

Olvass tovább

Ogrék kora

A Nyugati típusú civilizációk számára már jól látható a Demokrácia vége tábla az ösvény mellett, amin bandukolnak. Mitől, miből alakult így, mi jöhet még? A Terminátor vagy a Mad Max utópiája van-e közelebb hozzánk?

Németh Szilárd István (forrás: parlament.hu)

Olvass tovább

Ludas Csárli, te nem tehetsz róla

Vannak írások (nem mondanám a posztjaimat cikkeknek, amióta abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a Derrick és Harry PM Blogon publikálhatok, mert ott rendesen megvizslatják a kikerülő anyagot), amik érlelődnek a fejemben. Ilyen a választások óta eltelt időszak áttekintése, amiből még a munka utáni fáradtságomat is ki akarom zárni, hogy tényleg a véleményemet és ne az aktuális lelkiállapotomat, hangulatomat foglalja magában.

Vannak ugyanakkor olyanok, mint ez is, amikor a kitolulni akaró „én megmondtam, én-én láttam előre” érzést kell megfékezni. Akárcsak lassan 4 éve, amikor Észak-Afrikát a felszabadulás rázta föl, aztán tette vissza a korábbi állapotába.  Ismételni nem akarom magamat, de kedvenc téziseim ismét terítékre kerülnek, egy kicsit.

Én vagyok Charlie

Olvass tovább