Az eső lassan szemerkélni kezdett. Balra, a völgyhíd fölött egyre sötétszürkébb felhők tolultak ki a dombok, az erdők mögül. A nő a Kálvária-hegyen állt, és a sziklát megkerülő Séd patak kanyarulatát figyelte. Szomorúsága, amivel idejött, keserű békévé változott. Már nem sírt, de érezte, ahogy a szeme és a lelke megfáradt a zokogásban. Az eső közben sűrű és nagy cseppekre váltott, a nyárelőben gyakori, Balaton-felvidéki záporrá duzzadt. Érezte, ahogy az arcát ütögetik a cseppek.
A Sajnos csapat hivatalos weboldala
