A Sajnos csapat hivatalos weboldala
Nálunk senki sem akar az életért teljes árat fizetni. A kofa nem ad blokkot a piacon, ahogy a kereskedő sem a kisboltban. A távolsági buszsofőr az esti vagy a hétvégi járaton már elvisz bárhová fél vagy harmadáron jegy nélkül. És még ragozhatnám, sorban hozhatnám a példákat. Lopunk, csalunk, sikkasztunk, lógunk együtt. Cinkostársak vagyunk mindannyian. Biztosan nem jó … Olvass tovább
Tegnap Takarékoskodj!-oztunk, mondjuk Bubuc meg én eléggé fogalom nélkül voltunk már. A fenti kártya szerintem a létezett szocializmust reprezentálja, holis egyetlen kitörési lehetőséged a totó megnyerésében leledzik. A játék ezt a szellemiséget tökéletesen modellezi, de Bób (vagyis Bubuc) ezt nem volt hajlandó felfogni, ezért már megint üvöltözésbe fajult az este 🙂 Az ember pénzt akart … Olvass tovább
Elment csendben az Őrnagy Úr, a neolux helyett gyertya gyúl. A gyep szíve is meghasad, hol oly sok védő elhasalt. Nem csak a nagy gólok, (mit a pályán ontott) hanem a lélek, a lényeg, a valós emberi fények, amik eltüntek a hírrel, és csak a név van, mi ível át a Földön, a Tejúton. Bizony, ezt megunnom nem … Olvass tovább
Rajzoljunk perspektívát apró országunk égboltjára, ragyogja be a csillagokkal együtt a Budapesti Olimpia irrealitásának fénye az emelkedő gázár közepette faszénfüsttől szürkülő mennyboltot. A 2002-es választási kampány környékén az akkor még sokkal sportosabb Fidesz kapaszkodott bele ebbe a szépreményű témába, de csak annyi volt a hatás, mintha a huzat kapott volna alá a konyhai fingnak. Aztán … Olvass tovább
Kitalálták az egészségügyi reform keretében, hogy én, aki fizetek némi adót, mert dolgozom és egyébként támogatom az egészségügyi reformot, ne mehessek be oda, abba a kórházba, ahova akarok, ha mondjuk szögbe lépek vagy éjszaka akut bélcsavarodásra riadok, esetleg véreset pipilek. Illetve bemehetek, de csak plusz pénzért. Ha viszont nekem úgy tartja úri kedvem, hogy Magyarpolányban(Mo., Vp megye) élő nagyszüleihez … Olvass tovább
Ez a mai kérdés igazából az életem egyik kérdése, amíg Budapesthez bármi közöm lesz. Mi a halál faszáért állnak a helyiek az összes tömegközlekedési eszközön (kivételt képez a HÉV) az ajtóban, a járműn utazók mennyiségétől függetlenül? Ez szinte már egy olyan tény, aminek az okait nem csak szociológusoknak, hanem társadalompszichológusoknak is feszegetniük kellene… Remélem egyszer sok … Olvass tovább
Márton napja alkalmából sablonos gondolkodásomon és témaválasztásomon kívül eső területen kerestem labilis pontot a világból. A szeretet ünnepének elejét keresem, keresném. Mától számított 6 hét múlva rántja ki vastag téli pólyájából a kisjézus az ajándékokat és próbálja elfeledtetni az átlag emberrével, hogy mit NEM szeret azokban, akiket szeret. Mennyi idő kell nekünk, pénzből élő, önző … Olvass tovább
Én mindig szerettem a főkapitány urat. Szimpatikus volt már a kezdetektől. Hozta a formáját az első pillanatban, amikor a Város FőCsendőre lett. Nem szarakodott. Hiszen nem az a dolga. Aki rendőrnek áll, biztos nem arról híres, hogy a konszenzusos, tárgyalásos megoldásokat keresi az életben. Neki (mármint a rendőrnek) előírják, hogy mikor mit kell tennie pontosan. Ha pedig … Olvass tovább
Szeptember 1 óta lakunk az Abos utcában. A tömegközlekedési eszközök széles választékából (21, 90, Piros 21 buszok) általában a piros 21-essel utazunk hétköznapokon. Az a kérdés vetődött fel bennem – és saját nézeteimtől függetlenül kerestem a választ, ám nem találtam – miért van az, hogy csak Magyar Nemzetet olvasó utastársakkal találkoztam mind a városba, mind hazafelé … Olvass tovább