Életemben először büszke voltam valamire. Életemben először elhatároztam valamit, (aminek a kivitelezése mondjuk 4 percnél tovább tart) és megcsináltam. Megcsináltuk.
Woody Allen mondja az Annie Hall-ban (mikor a felesége megkérdezi, miért bámulja a focimeccset a tv-ben, miközben lent egyetemi professzorok várják) az intellektuális emberekről, hogy lehetnek brilliáns elmék amellett, hogy fogalmuk nincs miről szól a lét. Viszont a test, a test az nem hazudik.
Ő maga ezalól kivétel, én is az vagyok :), de most tettem egy kis kitérőt.
Másfél hónappal ezelőtt megtudtam, hogy egy volt középiskolás osztálytársam megmássza a Mount Everest-et. Azért ez finoman szólva is arcátlanság. Egyébként www.projectb.hu/everest/ . Na jó, ezt nem hagyatjuk annyiban; de a Mount Everest-et mégse mászhatja meg mindenki, irány a Kinizsi 100. Egy-két korábbi post-ban, kommentben utaltunk a felkészülésre, ami bár nevetséges nem volt – tényleg komolyan vettük -, de annál kevesebb idő volt rá. Másfél hónap alatt nem lehetett reumás, csúzos, pohos, kehes, zsábás, puhapöcsű irodapatkányokból keménytökű ádáz fanyűvő, hegyeket hengergető legényeket faragni. Öt hétvége alatt közel 200 km-t túráztunk, ami arra elég volt, hogy a Kinizsi 40-re felkészítsen.
A túra számokban: 38 km, 1080 m szintemelkedés, 10 óra szintidő. A 10 órát még magunkhoz képest is soknak éreztük, 8 órát lőttünk be.
Előző este Medvével bevertünk fejenként fél kiló tésztát, 3 gramm magnéziumot és 3 gramm kálciumot, némi koenzimmel.
.thumbnail.jpg)
Hárman indultunk (mármint többezren, de hárman ismerősök). 20-25 percet álltunk sorban a nevezésnél, állítólag kimagaslóan sokan indultak idén.
.thumbnail.jpg)
Dzsajokosz, Medve és én vagyunk a vitézek, akik minden akadályt könnyedén legyőznek. A cél jó 15 km-rel a képen látható harmadik csúcs mögött van.
.thumbnail.jpg)
Viszonylag hamar elszakadtunk egymástól, mindenki a saját tempójában ment (illetőleg futott, én például 20 km-t a 40-ből), Medve és én a teljesítménytúra szó első tagjára koncentráltunk, Dzsajokosz a nem éppen erre a célra gyártott cipőjéből kifolyólag inkább a másodikra. Hatalmas respekt a srácoknak, a kitűzött 8 óra helyett jóval hamarabb teljesítettük a nem éppen kis távot.


Idők:
Dzsajokosz 7h 30min
Medve 6h 25min
Bubuc 6h 5 min
A végén még eltévedésből kifolyólag plusz másfél kilométert abszolváltam (SOHA ne kérdezz alkoholistákat, hogy hol van egy bizonyos söröző, nekik ugyanis mind egy, így szemrebbenés nélkül elküldenek egy másikba) a dorogi Molnár sörözőig, ami nélkül 6 óra alá mentem volna, de azt hiszem így is kiváló teljesítményt nyújtottunk.
Másfél napig iszonyú büszke voltam magamra, úgy néztem tükörbe, ahogy még soha. Aztán eljött a hétfő reggel tíz, beléptem az irodaház forgóajtaján és egycsapásra szertefoszlott minden a híg fosban. Egy óra múlva már ismét egy agyatlan rabszolgát köptem szembe a mosdó tükrében.
Sebaj, mehetünk új túrákra, teljesíthetünk újra szépen, és akkor megint lesz néhány büszke, boldog napunk.
Gratulálok Dzsajokosz és Medve!
.jpg)
egy büszke ember a célban