Talán a legjobb vegyesblog az országban
Először is kötelező jelleggel (aki már olvasta, annak nosztalgiából, aki még nem, annak okulásképp) olvassátok el a napirajz dedikálás poszt. Nézzétek meg a videokat, képeket, olvassátok el a kommenteket, érdemes! Én végigsírtam újra.
Aki készen van, folytathatja a teljes bejegyzéssel.
A következô fotográfia egy pizzafutár étlapjáról készült. No comment. De, mégis comment. Úgy ítélték meg (el tudom képzelni, hogy a reklamációk miatt), hogy edukálni kell a jónépet. Nem, nem a 690 forintos gazdaságos pizza”sonka” a sonka. Ez a száraz, rágós, sós valami az.
Eredetileg comment-et szerettem volna írni Mici post-jához, ifjúkorom egyik kedvenc könyvéből idézve (az író ugyanaz, mint Mici esetében). Meg is kerestem benne az idevonatkozó részt, de ahogy olvasgattam vissza, hogy honnan kezdjem, rájöttem, hogy az egész fejezetet érdemes iderakni. Akinek túl hosszú, úgysem olvassa el.
A férfiember rendes étkezését ennél jobban leírni szerintem nem lehet.
Városfalnak hívják és messzire kerülendő.
Külcsín: békebeli hangulatot árasztó berendezés, igazi vendégmarasztaló. Világos tejeskávé színű falon fekete-fehér fotók, egyszerű keretben. A dohányzó rész süppedős foteleiben 4-5 órát gondtalanul el tudnék ülni, fejem felett tikk-takkol a legalább 50 éves falióra, ami egészkor szép hangon kongat.
Belbecs: a választék nagy, de ez ne tévesszen meg senkit, mert minden, amit 11 fős társaságunk evett, ottmaradt a tányéron. Levesek, főételek és édességek egyaránt. Ami meglepő, az az, hogy a steak-em közepesen nyersre kérve tökéletesen olyan lett. Az a fajta kiváló rózsaszín, nyomásra nagyon enyhén szivárgó vérrel, amiért ölni kell. Kár, hogy borzalmas volt az íze.
Több szót nem is érdemel, zárszóként mégis had álljon itt az idézete annak, ami Aribari szájából hangzott el, mikor (a rettenetes) vargányaleves fogyasztása közben megakadt a szájában egy beazonosíthatatlan ízű és állagú “darabka”, ám ő mégis megpróbálta körülírni annak ízét és állagát:
“Azt hiszem, hogy ez a fakéregből készült konyhakredenc letört sarka, de pont az a sarka, amire rácsöppent az egérméreg.”
Pénteken nagyon küzdöttem önmagammal, nem tudtam eldönteni, lemenjek-e balcsira, avagy sem. Dzsajokosz erején felül próbált meggyőzni, hogy jó lesz nekem ott. “Dzsajokosz és Balaton” bővebben
ebédelésünk terméke:
mely ebédet ekként egyeztettük:
Tegnap -mindamellett, hogy kiválót vacsoráztunk a Trattoria Venezia nevű igen kellemes olasz étteremben- Micivel meg Koxival megreformáltuk a párkapcsolati kommunikációt.
A helyről: konyha egészen jó, steak bátran vállalható (bár Recinek van rossz tapasztalata), az olasz ételek kiválóan vannak elkészítve, felszolgálás négyes fölé. Egy komolyabb kritika a közeljövőben várható. Stay tuned.
Ma a párkapcsolati kommunikáció tökélyre fejlesztéséhez adnék egy kis útmutatót. “NÁK…” bővebben
Életemben először büszke voltam valamire. Életemben először elhatároztam valamit, (aminek a kivitelezése mondjuk 4 percnél tovább tart) és megcsináltam. Megcsináltuk.
Woody Allen mondja az Annie Hall-ban (mikor a felesége megkérdezi, miért bámulja a focimeccset a tv-ben, miközben lent egyetemi professzorok várják) az intellektuális emberekről, hogy lehetnek brilliáns elmék amellett, hogy fogalmuk nincs miről szól a lét. Viszont a test, a test az nem hazudik.
Ő maga ezalól kivétel, én is az vagyok :), de most tettem egy kis kitérőt.
Másfél hónappal ezelőtt megtudtam, hogy egy volt középiskolás osztálytársam megmássza a Mount Everest-et. Azért ez finoman szólva is arcátlanság. Egyébként www.projectb.hu/everest/ . Na jó, ezt nem hagyatjuk annyiban; de a Mount Everest-et mégse mászhatja meg mindenki, irány a Kinizsi 100. Egy-két korábbi post-ban, kommentben utaltunk a felkészülésre, ami bár nevetséges nem volt – tényleg komolyan vettük -, de annál kevesebb idő volt rá. Másfél hónap alatt nem lehetett reumás, csúzos, pohos, kehes, zsábás, puhapöcsű irodapatkányokból keménytökű ádáz fanyűvő, hegyeket hengergető legényeket faragni. Öt hétvége alatt közel 200 km-t túráztunk, ami arra elég volt, hogy a Kinizsi 40-re felkészítsen.
A túra számokban: 38 km, 1080 m szintemelkedés, 10 óra szintidő. A 10 órát még magunkhoz képest is soknak éreztük, 8 órát lőttünk be.
Előző este Medvével bevertünk fejenként fél kiló tésztát, 3 gramm magnéziumot és 3 gramm kálciumot, némi koenzimmel.
.jpg)
Hárman indultunk (mármint többezren, de hárman ismerősök). 20-25 percet álltunk sorban a nevezésnél, állítólag kimagaslóan sokan indultak idén.
.jpg)
Dzsajokosz, Medve és én vagyunk a vitézek, akik minden akadályt könnyedén legyőznek. A cél jó 15 km-rel a képen látható harmadik csúcs mögött van.
.jpg)
Viszonylag hamar elszakadtunk egymástól, mindenki a saját tempójában ment (illetőleg futott, én például 20 km-t a 40-ből), Medve és én a teljesítménytúra szó első tagjára koncentráltunk, Dzsajokosz a nem éppen erre a célra gyártott cipőjéből kifolyólag inkább a másodikra. Hatalmas respekt a srácoknak, a kitűzött 8 óra helyett jóval hamarabb teljesítettük a nem éppen kis távot.
Idők:
Dzsajokosz 7h 30min
Medve 6h 25min
Bubuc 6h 5 min
A végén még eltévedésből kifolyólag plusz másfél kilométert abszolváltam (SOHA ne kérdezz alkoholistákat, hogy hol van egy bizonyos söröző, nekik ugyanis mind egy, így szemrebbenés nélkül elküldenek egy másikba) a dorogi Molnár sörözőig, ami nélkül 6 óra alá mentem volna, de azt hiszem így is kiváló teljesítményt nyújtottunk.
Másfél napig iszonyú büszke voltam magamra, úgy néztem tükörbe, ahogy még soha. Aztán eljött a hétfő reggel tíz, beléptem az irodaház forgóajtaján és egycsapásra szertefoszlott minden a híg fosban. Egy óra múlva már ismét egy agyatlan rabszolgát köptem szembe a mosdó tükrében.
Sebaj, mehetünk új túrákra, teljesíthetünk újra szépen, és akkor megint lesz néhány büszke, boldog napunk.
Gratulálok Dzsajokosz és Medve!
.jpg)
egy büszke ember a célban
Kinizsi 100-ra való nevetséges felkészülésünk folyamán azért kitartóan cache-elünk. Nem írok post-ot, mert semmi különös nem történik (80 monoton km-t gyalogoltam az elmúlt 3 napban), de azt le kell írnom, hogy találkoztunk életünk leggenyóbb cache-ével.
GPS jel nem volt túl jó, ennek ellenére mintegy 20 másodperc alatt ráakadtam a szokásos kis kőrakásra. Alatta a következő fogadott:
.jpg)
A legfinomabb irodalmi kiadványokba illő irat (a legtöbb helyesírási hibát beküldő nyereménye egy
MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA
A MAGYAR HELYESÍRÁS
SZABÁLYAI
TIZENEGYEDIK KIADÁS
MÁSODIK (VÁLTOZATLAN) LENYOMAT
AKADÉMIAI KIADÓ, BUDAPEST 1985
példány) elolvasása után újra nekiestünk. Hárman kerestük 20 percen kersztül, aztán érkezett egy pár, akikkel kiegészülve tovabbi tíz percet töltöttünk azzal, hogy az összes pókhálót és kullancsot begyűjtsük a környékről. Meglett a doboz. 20! centire az eredetileg megtalált kamu doboztól. Szitkozódtunk. Nagyon.
Nem írok több részletet, hátha más cache-elők olvassák az oldalt, aki már keresett ládát, úgyis érzi, hogy miről beszélek.
Így pihentem ki a megtalálást (nem látszik, de 50 méteres szakadék van a szikla alatt):
.jpg)
Ha az aznapi 35 km nem lett volna elég megterhelő, a hazaútra azért még jutott egy kis feladat, egy kedves autós barátomat kellet kisegíteni egy kellemetlen szituációból.
Most sem megyek bele sok részletbe, elég annyi, hogy csörög a telefon:
-Srácok, gyertek már, kicsit meg kéne tolni az autót.
-Ati, a diesel-t nem olyan jó megtolni…
-Azér csak gyertek.
-Te Ati bazmeg, MIAFASZT csináltál???
-Szemembe sütött a nap.
-De bazmeg, legalább ötvenedszerre jársz erre!
-Szemembe sütött a nap.
-Napszemüveg van rajtad.
-Szemembe sütött. Ott van.
-A nap ebben az időszakában ott szokott lenni.
-Szemembe sütött.
-Ádáz egy jószág.
.jpg)
