Nyakas Trió

A Zsámbéki-medence sok mindenről híres. Maga a zsámbéki templom, eleve itt találták föl a világ legmenőbb (és legjobb?) számítástechnikai termékeit (Epöl), valamint a kiváló töki pompos, ami a vásári-fesztiváli étkezésben felvette a versenyt a hamburger-hotdog-pizza triumvirátussal. Mindemellett a Nyakas Pincészet is Tökön van, aminek három termékéről pár szóban szeretnék megemlékezni.

Aligvárom Cuveé 2010

Ez a bor Chardonnay, Irsai Olivér és Rizlingszilváni házasítása, amiből azt gondolhatnánk, hogy igazi melléktermék, vagy a gyümölcsöset szerető szalon-borivó számára kigondolt borászati produktum. Meg kell ezt cáfoljam. Egy igen könnyed, üde, a mindennapok stresszéből könnyen kicibáló ital, de a Rizlingszilváni által ott lakik benne annyi és olyan test, keménység, amire a tapasztaltabb, magát jártasnak vélő fogyasztó is megáll egy pillanatra a kortyintás után és virtuálisan csettint: ez kellemes.

Budai Kadarka 2008

A Kadarka olyan szőlő, amiből különös, nyeles bor lesz. Kemény, amit inni akkor szabad, ha van rá hangulata az embernek. Amikor gondolkodni, világot szapulni, politizálni, akár berúgni támad kedve a nemzet duhaj fiának. Hagyni, hogy a nyelességből kibújó szilva vagy egyéb gyümölcs megpihenjen az ízlelőbimbókon egy percre, de aztán tovaszálljon…
Viszont Malya Ernő Kadarjáka meggyillatú, meggyízű, a nyeles magyar szőlő maskarába bújik és incselkedik a borivóval. Színe tényleg rubint, dúsajkú menyecske dús ajkát idézi. Zamatossága felélénkít, inni kíván tőle nő és férfi. Ülve-állva-hadonászva, nagyhangon hadarva hozhatja ki az állatot abból, akiben lakozik. Óvatos, de rendszeres fogyasztása javasolt.

Budai Riesling 2009

Nagy rajongója vagyok a rizlingnek, mint fajtának, mivel veszprémi gyerekként a karcos, savas csopaki olaszrizling volt az, amit először megkóstoltam, fröccsként, így a mai napig a deresfalú, vastagtalpú vagy a klasszikus utasellátós üvegpohár, amit egy pohár ízes rizling felidéz nekem. De ez a rizling más. Ez nem az olasz, nem is kevert, ez rajnai. Ez nem viccelődik szódával, szó szerint beleül a pohárba, mintegy tudván, ez az ő helye. Ha el lehet képzelni aranyszínt (és nem aranysárgát), akkor ennek a bornak ilyen a színe. Gyümölcsöket (almát, körtét) hoz elő az agy legmélyéről, mellé olyan gerince van, hogy Mesterházy Attila – állítólag – többször akart már Nyakas-féle Budai Riesling lenni életében. Ez nem egyszerűen jó bor, hanem ez olyan nedű, ami méltó zászlóshajója a pincészetnek, mintegy baráti vállveregetésre ingerelve azokat a tokaji, badacsonyi, somlói borászokat, akik az igazi magyar nagyborokat megálmodták, megtermelték. A legjobb kéknyelű, száraz furmint, száraz szamorodni, juhfark az, amivel egy szinten említhető ez a bor.

Eleve nem értek a borokhoz megfelelő szinten, viszont ami ízlik, annak a lírája megérint, és muszáj megfogalmaznom. Ez történt most is, így kéretik olyan szubjektív felfogásban kezelni a sorokat, ahogy én leírtam őket. 🙂