A semmihez sem értő ember

A semmihez nem értés nagy kincs. Nagyobb tálentum ez, mint bármi, amit ténylegesen tehetségnek, Istentől kapott ajándéknak nevezünk. A semmihez sem értés közepette jól kérdezni, jó ütemben email-t írni, kiadós, tartalmas és szépen megfogalmazott prezentációkat készíteni felér egy MBA-val, de akár 15-20 év iparági tapasztalattal. Pár pontban tekintsük át, milyen lehetőségei, döntési helyzetei lehetnek egy semmihez sem értőnek, ha érvényesülni akar.

Belépés a munkaerő piacra: a) kezdhetjük egyszeri irodistaként, adminisztrátorként, úgynevezett CLERK-ként, ami fáradtságos, sok évet, sok időt felemésztő lehetőség, miközben figyelnünk kell arra, hogy nehogy ránk ragadjon valami, amit aztán felhasználhatnak ellenünk, mint holmi tudás bizonyítéka b) gyorsabb és hatékonyabb, ha egy gyakornoki program keretében vagy más, könnyű megoldással egyből egy MANAGER titulussal felruházott pozícióban kezdünk, még ha beosztottunk nincs is, mivel így az érdemi munkától távolabb, de a döntéshozókhoz közelebb kezdjük építeni a karrierünket.

Szoftverhasználat: ha el akarjuk kerülni a folyamatok megértését (ez azért jó, mert így hosszú szakmai múlttal a hátunk mögött is mindig őszinte csodálkozással tudunk nézni egy olyan megbeszélésen, amin pl egy folyamat átalakításáról, egy új funkció fejlesztésének részleteiről, esetleg egy szervezeti átalakításról beszélnek), semmiképpen se legyen hozzáférésünk egy vállalatnál (ahova bejárunk „dolgozni”) olyan rendszerhez, ami az adott cég ügyfeleiről és/vagy pénzügyeiről tartalmaz információkat. Maradjunk szigorúan az office programcsomagnál, abból bajunk nem sok lehet (powerpoint ikonja legyen könnyen elérhető helyen, excel-lel óvatosabban). Extraként – outlook használatának fontos elemei: naptár megosztásokra és levelezőlistákra kiemelet figyelemmel felkerülni.

Kulcsszavak: fókuszáljunk a rövidítésekre és azok megfelelő időben és térben/közegben történő használatára. 15-20 betükombinációval főosztályvezetők, 35-40-nel akár ügyvezető igazgatók is lehetünk (céges autóval, távoli eléréssel); emellett nyilvánvaló sztenderdek: projekt, portfólió, launch, implementation, üzleti oldal (IT oldalon semmihez sem értés esetén), szupport, sysdev, (de)duplikáció (üzleti területen semmihez sem értés esetén), fókusz.

Felelősségvállalás: multinacionális vállalati, illetve katonai közegből hozott, bevált metódússal reagáljunk az összes felelősséggel teli helyzetre – ha pozitívan érint minket, sikergyanús, álljunk előre és a legszebb mosolyunkkal fogadjuk az elismeréseket; – ha rosszra fordulnak a dolgok, azonnal hárítsuk át a felelősséget az egyik beosztottunkra (hiszen mi nem dolgozunk, mert nem értünk semmihez), vagy rántsuk elő az egyik akcióterv sablonunkat, amelynek segítségével hamar a vizsgálóbizottságot vezető koordinátor szerepébe mozgathatjuk magunkat a kritikus zónából.

Stressz és terhelés: május végére, június elejére, illetve december közepére legyünk mindig nagyon mélabúsak, elgyötörtek, mutassuk magunkat igen kimerültnek, hogy szabadságigényünket automatikusan elfogadják, illetve ha valamit ezekben az időszakokban nekünk adnának feladatként, attól gyorsan meg tudjunk szabadulni. Termékbevezetés, kiemelt médiakampányok indulása és új rendszerverziók élesítése környékén engedjünk meg magunknak egy-két hét betegszabadságot vagy home office-t, idei kimerültségre vagy nagy koncentrációt és csöndet igénylő elemző feladat elvégzésére hivatkozva.

Fizetésemelés, teljesítmény értékelés: ne legyünk mohók, mindig láttassuk magunkat alázatosnak, akik hajlandóak némi aprópénzért bevállalni új felelősségi köröket, feladatokat – úgyis rutinosan másra tudjuk lőcsölni ezeket 1-2 negyedéven belül. Projektbónuszokból – egy szép prezentáció vagy egy jó ütemben megírt összefoglaló email segítségével – csípjük le a részünket, míg a fizetésemelésekről születő döntés környékén kérjük meg fejvadász vagy más cégeknél HR vezető barátainkat, hogy ez szimpatikus ajánlatot küldjenek már át nekünk, amit mi utána „de én szívesebben maradnék” arckifejezéssel, lojális, kicsit félrefordított fejjel és apró sóhajokkal kísérve legalább 3-4 érintett szenior menedzsernek juttassunk el.

A fentiek szerint a semmihez sem értő ember mégis ért egy-két dologhoz, ami által a semmihez sem értés langyos mocsarát ízlés szerint termálfürdővé, esetleg pool báros, pezsgőfürdős medencévé varázsolja saját magának. Te az vagy? Én az vagyok? Ismersz valakit, aki ilyen? Szánalmasnak gondolod a hasonló attitűddel, háttérrel felvértezett kollégádat?

Gondold át, hogy ő csinálja jól vagy te…