Donatella konyhája

Szilvi sikeresen abszolválta a francia szaknyelvi szigorlatot. Ez múlt héten szombaton történt. Kora délután derült ki az eredmény. Addigra már a test egy levest kívánt. Főképpen miután Reci új lakásának sikeres felavatását is megejtettük, kellett jönni némi minőségi tápláléknak. Vizsgára és pálinkára kellett enni. Már régóta szemeztünk vele, jött is az ötlet. Irány az olasz kuzin új fellegvára a Király utcában. Megnéztük tehát, mit tud Donatella Zampoli és csapata Budapesten.

Újépítésű homlokzatból az előszobába jutottunk, de már onnan sejlett az impozáns valóság: minden tekintetben huszonegyedik századi enteriőr… Az elrendezés, a színek, a megvilágítás. Szóval elképesztő lett volna, ha nem enni mentünk volna. A konyha érdekelt egy könnyed, olaszos ebéd erejéig. Kedves pincér az ablak mellé ültet, ahogy kérjük, jelzi: ott kicsit hidegebb van. Nyilván a mínuszok kicsit bepróbálkoztak, de annyira nem volt vészes. Az étlap korrektül összeállított, nemcsak a mindenhol elérhető pizza-tészták páros, hanem halak-rákok-bárányok-bélszínek, meg mindenek, olaszosan. Árak azért egy picit az átlag fölött, ha komolyabb ételre vágysz, a levesek 1100-től, tészták 2000-től, húsos témák 300-től fölfelé (pizza árára nem emlékezem). Szilvi grillezett zöldséget evett grillezett tomino sajttal,én egy Ligur minestronét pesztoval, utána parmezános rizottó füstölt libamellel.

Üdvözlőfalatnak fejenként két-két cikk pizzakenyeret kaptunk egy kis tálkában balzsamecettel összekevert olivaolajjal. A pizzatészta alul-fölül, kívül-felül be volt kenve olivaolajjal, amitől kicsit émelyítő, olajízű és egyáltalán nem bírt étvágygerjesztő lenni. Nehezítés volt az étterem részéről, hogy a balzsamecet fajsúlyosabb anyagként a tálka alján helyezkedett el, így sem mártogatás, sem kanállal a tésztára kenés által nem bírtunk hozzájutni. Pedig reménykedtünk, hogy az javít valamit a pizzakenyéren. Lehet, hogy inkább egy jó tejfölös lángost kellett volna hozniuk, olajban az is ugyanennyi lett volna, csak azt meg tudjuk enni jóízűen. Mondhatnám: ingyen pizzatésztához nem jár rendes szósz. 🙂

A Szilvi által kért saláta szintén úszott az olajban, amit szinte biztosan akkor tettek rá, amikor elkészült, mert a grillezett zödségek válogatott minőségű, friss zöldségből, ropogósra megsűtött matériák voltak, ami igen dícséretes így január elején. Az én ligur minesztroném egy frankó, ízes, sűrű, babos-húsos zöldségleves volt, tetején egy kanál pesztó, parmezánnal keverve. Igazi kis cserépedényben tálalták, aminek egyetlen hátránya, hogy bármilyen jó is a lé, ami benne van, az utolsó kanálnyit nem tudod belőle kiszedni. De ez nem kritika, csak empírikus megtapasztalás. A leves, a pesztóval igen jó volt.Utána a nagyon ízletesparmezános rizottó jött, al-dente, jól rágható rizsszemekkel, sűrű, szinte késsel vágható masszaként, aminek az egyik oldalát kíséretként ott sorakoztak a vékony füstölt libamell szeletek. Ezzel a füstölt libamelles támogatűssal olyan pazar volt a rizottó, mint az a bizonyos ÁLLAT. Ráadásul impozáns adag, amire kaptam még extra parmeznát és így aztán meg még jobb volt. Jól is laktam tőle emberesen. Desszertnek nem volt hely már. Szilvi viszont vállalt egy fagyikelyhet gyümölcsökkel. Ami Carte D’or fagylaltokból (citrom, őszibarack sé csokoládé), valamint jó ízű, friss gyümölcsökből állt. Egyedül azért nem volt tökéletes, mert a csoki nem annyira volt összhangban az alma-ananász-eper-ribizli-áfonya + a citrom-barack variációval. Ettől kicsit furcsa lett a tányérka.

Kicsit olyan szedett-vedett, jó alapokról induló, de nem kellően kidolgozott konyha, amiben kincsek lapulnak, viszont nincs minden szempontból, minden oldalról tökéletesre csiszolva. Gyémánt, hozzáértő gyémántműves nélkül. Szóval Donatella konyhája itt van, csak donatella nincs itt mindig. (Pénzügyekben a felsorolt étkek üdítőkkel kísérve, borravalóstól 11.000 pénz.)