Két hete szombaton Cambridge Jucival és M1K1-gyel, vasárnap Windsor kiegészülve Kátyával, sok geocache és elég jó idő (legalábbis Cambridge-ben). A windsori kastélyban belül nem volt szabad fényképezni, ekként csak külső képek vannak.
Cambridge-ben amúgy megdőlt az az elmélet, hogy Angliában nem tudsz úgy eldobni egy fél téglát, hogy ne egy ódon pubot találj el, ugyanis M1K1-gyel csalinkáztunk valami 3 kilométert és nem találtunk semmit, úgyhogy kénytelenek voltunk visszatérni a kiindulási pontnál lévő kocsmánkba. Cserébe viszont láttunk egy rendkívül bebaszott fiatalembert, akin egy szál rózsaszín hálóing volt és egy göndör szőke paróka, röhögő barátai vették körbe és kísérték végig az utcán, barátunk pedig felmászott autókra, felhúzta a hálóingét, egyszóval épületes látvány volt. Lefényképezni nem mertem.
ez nagyon szép…. és még jó időtök is volt! A neonparádés párhuzam jut eszembe, miszerint „ezt mindenkinek látni kell!” – egyszer elmegyek én is….
Pont tegnap beszeltuk az egyik kollegaval, hogy az egyetlen flower amit megismerek, az a cauli. Ettol még a Trinity kolesz hatso vaskapuja koruli rétecske (page 3 az albumban) azert elegge rendben van (volt).
Juci talalasa annyiban erdemel emlitest, hogy a rejtek egy fa odvaban volt, a gps jelzes pedig minden jelentosebb tajelemtol (pl fa) 30-40 meterre. Eszkombajn ferfiemberek leven ott kerestuk a dobozt, ahol lennie kellett (ret kozepe), nem pedig ott, ahol lehetett. Well done, Juci! 🙂
Végre valami a sajnoson 🙂
Akarok menni valahová máshová inet, legalább egy kicsit 🙁
Lassan el is lehetne kezdeni ötletelni a tavaszi sajnos offsite-on ám má.
Hát én ezt most belinkelem:
http://www.tankonyvtar.hu/irodalomtudomany/hol-zsarnoksag-van-vas-080903
Külön tetszik, hogy az angol lányok ezek szerint nem csak mostanában kaptak rá a mezítláb (azaz télvíz idején leheletvékony papucscipőben, harisnya nélkül, vörösre fagyott lábbal) járkálásra, hanem mindig is ezt művelték.
Köszi Juci, már régen futott a hátamon a hideg versolvasás közben végig.